Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-204

376 SOí. országos ülés 1903 február 12-én, csütörtökön. egy törvény után, a melyet meghoztunk épen e czélból: szabad akkor valakinek azt mondani, hogy nyilvános felhívás választási czélokra való gyűjtésre megengedett dolog? (Egy hang balról: Miért nem'!) Azért nem, mert ha tiszta választást akar valaki, akkor nyilvánosan pénzt gyűjteni választási czélokra nem szabad. (Igazi Ügy van! jobbfelöl.) Magánkörben ez lehetséges talán, nincs kizárva, nem is lehet kizárni talán, de nyilvánosan gyűjteni választási czélokra, a választási bíráskodási törvény uralma alatt, bocsánatot kérek, nem lehet. Ezt határozottan állitom. S ennek következtében, mert ez igy van és az illető ez ellen vétett, elitélték. A főkapitány aztán 200 koronáról és 10 napról leszállította büntetését 100 koronára és öt napra. Ez lett helybenhagyva. Már most az történt, hogy ezen helybenhagyott ítélet kifogásoltatik. Hát én azt mondom, hogy a kifogás nem helyes, mert a míg az a rendelet fennáll és azt a rendeletet jól értelmezi valaki, nem lehet a választási czélokra való gyűjtést olyannak tekinteni, a mely ezen rendelet alá ne tartoznék, mert, ha még az ily gyűjtést megengedettnek is tekintenők, akkor is csak közérdekű czélra való gyűjtésnek lehetne mondani, — mi egyéb, ha nem közérdekű? — már pedig a közérdekű gyűjtés a rendeletnek tilalma alatt áll. Ez az egyik. A másik az, hogy mikor ez a Groszmann ur meg lett büntetve, ellene sajtóper is lett folytatva és maga a törvényes sajtóhiróság ítélte el az esküdtek verdiktje alapján 40 koronára és egy havi államfogházra. A mikor igy az illetékes hatóságok és bíróságok kimondották, hogy ezt nem lehet tűrni : akkor nem szakvéleményt mond áma»Népszava«, Benedek képviselő ur, hanem az ő szakvéleménye ebből áll, felírtam magamnak a felolvasott czikkből szórói-szóra — hogy »ezt a rendeletet pedig sohasem fogják valamibevenni*. No hát, ha ez is szakvélemény, (Felkiáltások a jobboldalon: Lázítás!) akkor minden lehet szakvélemény a világon. (Elénh helyeslés jobbról.) Hát én azt mondom, hogy nekem kötelességem az állami jogrend fentartása szempontjából (Élénk helyeslés a jobboldalon.) törvényesen meghozott rendeleteket érvényben tartani, és a kik ellene vétenek, azokat a törvénynek súlya alá helyezni és megbüntetni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy pedig törvénytelen eljáiás nem történt és nem ugy történt a dolog, mint a hogy a t. képviselő ur kifigurázni méltóztatik azt az éjjeli ügyészt, hanem történt a törvény értelmében : arra nézve felolvashatnám a 48-iki sajtótörvényt, a mely a köteles példányok beszolgáltatását elrendeli és a lefoglalást rendeli el mindannyiszor, valahányszor büntetendő cselekmény forog fenn. A büntető törvény 172. §-a pedig azt mondja, hogy: »A ki a 171. §-ban meghatározott módon a törvény ellen, a ki hatóságoknak törvényes hatáskörükben kiadott rendelete, meghagyása, határozata ellen engedetlenségre egyenes felhívást intéz, vagy terjeszt stb. »Ha tehát valaki azt mondja, hogy a hatalom pribékjeire nem szabad hallgatni, — mert az is benne volt a Groszmaunféle felhívásban, — hanem ezt a rendeletet semmibe sem veszszük és folytonosan ellene fogunk szegülni: engedelmet kérek, megszűnik a jogrendnek fogalma, ha ezt büntetlenül tűrjük. (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon.) Én igenis liberálisan fogom ezt a rendeletet magyarázni addig is, a míg nem módositom. És kijelentem, hogy valószínűleg módosítani, klarifikálni és uj alapokra helyezni szándékozom; de addig, míg az a rendelet fennáll, addig annak igenis foganatot kell szerezni, Én liberálisan magyaráztam nem egy esetben, a mely hozzám került; megmutathatnám, hogy én többször megengedtem a gyűjtést és ha ártatlan dologban bona fide történt bár engedélykérés nélkül, azt is engedtem. Az a Franki-féle gyűjtés, mely annyira szememre vettetik, talán mégsem egészen ugy áll, mint a hogy a közbeszóló képviselő urak a maguk felbuzdulásában látják. Ennek a rendeletnek az volt a genezise, hogy igen sok visszaélés történt a gyűjtések terén. Emlékeztetem a t. képviselőházat, hogy 1895-ben és 1896-ban az agrár-szocziálízmusnak igazán ijesztő módou való terjedése alatt hallottunk és olvastunk annyiféle gyűjtésről és oly czimen való gyűjtésekről, a melyek igazán visszaélésszámba mentek. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Hát a munkást kellett megoltalmazni, a munkástársadalmat kellett megóvni attól, hogy visszaélések ne történjenek. (Élénk helyeslések a jobboldalon.) Ez volt a rendeletnek czélja

/

. Én azt a Franki-féle gyűjtést sem tiltottam el, hanem igenis hevertettem az ügyet. És ha Polczner képviselő ur egyszer szerencséltetne a belügyminisztériumban, akkor meglátná, hogy nem ugy áll a dolog, a mint ő hiszi, nogy ott halomban állanak a restancziák; ilyesmit így mondani hamarjában igen könnyen lehet, de bizonyítani igen nehéz. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Én azt mondtam magamban: a magyar munkásnak a mai sanyarú viszonyok között talán nem épen telik arra, hogy Frankinak sírjára sirkövet emeljenek innen Magyarország részéről, Frankinak, a ki nem szolgált Magyarországon, nem magyar ügyet szolgált, hanem kiment Francziaországba, s a párisi commune minisztere volt. Ez a körülmény engem nem buzdított és nem lelkesített arra, hogy ily dologban nagymérvű nyilvános gyűjtést engedélyezzek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hát igen, t. képviselőház, én a munkást, az igazi tisztességes magyar munkást, a ki a törvényt tiszteli, nemcsak nem üldözöm, nem bántom, de egyenesen szeretem. (Élénk helyeslés