Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-204

20í. országos ülés 1903 február 12-én, csütörtökön. 349 Hellebronth Géza: Feltétlenül kell a harczképességkez, — természetesen a technikai vívmányok felhasználása s kellő felszerelések mellett — a lelkesedés. Csakhogy ezt nem a t. generális urak és nem ezzel a szellemmel, nem a sárga-fekete zászlóval, nem a Grotterhalteval és nem magának a császár személyének folytonos előtérbe tolásával fogják a magyar fiúban fentartani, hanem _ ezt szüli és fentartja egyedül a hazaszeretet, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt a legnemesebb érzést kell a magyar fiúban ápolni, hogy tudja az a magyar gyerek, hogy hazájáért, szabadságáért, a magyar királyért kell neki mindazokat az áldozatokat meghoznia. Akkor azok a magyar fiuk nem königgrätzi fiuk lesznek, hanem ismét 48-as dicső hősök, 48-as félistenek, a kik előtt bizony igen sokszor eszeveszetten szaladt az önök által oly jól táplált csudamadár. Vagy talán épen ettől fáznak a t. generális urak még most is? Higyje el a t, miniszter ur, hogy a magyar király trónjának sokkal biztosabb támasza lenne ilyen, alkotmányáért, szabadságáért és a magyar királyért lelkesedni tudó hadsereg, mint az önök által vasbékókba szorított, osztrák szellemben nevelt automatikus, gépies szervezet. (Helyeslés a szélsőbaloldahn.) Szomorú, hogy a bécsi udvari politika nálunk mindennek ép az ellenkezőjét csinálja. Több, mint 300 éve folyik az ádáz küzdelem az összbirodalmi eszme és a magyar függetlenségi eszme között. A korlátlan hatalomra törekvő császári akarat soha nem szűnő iparkodással mindig hatalmának továbbterjesztésére törekedett. Megpróbálták erőszakkal, megpróbálták vérszopó hiénákkal, Karaffákkal, Haynaukkal, Nem sikerült. Megpróbálták azután a szép asszony mosolygásával. Egy időre így elaltatták a nemzetet, mély álomba merítették, de felébredt újra. Ez sem sikerült. Most azután megpróbálják a mesterséges elszegényités politikájával, és fájdalom a mint a tünetek ma már mutatkoznak, lehet, hogy ez a politika be fog válni. Ez a politika közgazdasági faktorainkat mind alárendeli Ausztria kapzsiságának. FöldmMelő ország volnánk, de nem vagyunk képesek annak felvirágoztatására semmit sem tenni, mert hiába van egy jóakaratú, nemzeti érzelmű, hMatását átérző miniszterünk, de nem tudunk neki elég anyagi erőt rendelkezésre adni. (ügy van! JJgy van! a szélsöbaloldalonj Iparunkat nem tudjuk a csecsemőkorból, a bölcsőből kiemelni, mert az önök által táplált osztrák nagyipar még a bölcsőben megsemmisíti. És a t. magyar kormányok mit tesznek? Azt teszik, hogy ezer milliós költségvetést tesznek a nemzetnek nyakába, de az adófizetési képesség emelésére vajmi keveset gondolnak. (JJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Sőt a t. magyar kormány éveket eltölt az alkudozásban a hatalmas osztrák miniszterelnökkel (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és a mi országunkat, a saját országát a legnagyobb válságokba, a legnagyobb gazdasági bizonytalanságokba sodorja. És nem azért, hogy a nemzetnek javát és még egyedüli reményét, a mely megmentheti, a gazdasági önállóságát megteremthesse ennek a nemzetnek, hanem azért, hogy még e reményét is elvegye e szerencsétlen nemzetnek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A t. kormányelnök ur még az utolsó napon is a késő éjjeli órákig ott várakozott Bécsben, lesve, várva, hogy talán a magyarok Istene majd]csak meg fogja lágyítani annak a megcsontosodott, megkeményedett osztrák miniszterelnöknek, Körbernek a szMét. Igaz, hogy a t. kormányelnök ur csatát vívott, hanem abban aztán nagyon téved a t. kormányelnök ur, a mit újévi beszédében mondott, hogy : csatát vívtam, de nincs győző és nincs legyőzött. Hát, t. kormányelnök ur, volt ott győző is, volt ott legyőzött is. A t. kormányelnök urnak ezt a csatáját a pártatlan történetíró az augsburgi ütközet mellé fogja írni. (Ugy van ! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nagyon szomorú Silveszter-estét szerzett a kormányelnök ur a magyar nemzetnek, bizony nem volt oka a hálaadásra. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mindig gonosz volt a kormány! (Halljulc! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Hellebronth Géza: Azt mondja a t. honvédelmi miniszter ur indokolásában, hogy a magyar államnak, Szent István koronája országának teherviselési képessége jelentékenyen emelkedett, az 1900. deczember 31-én megejtett népszámlálás és az ujonczállitások eredményeiből következtetve. Hát, t. miniszter ur, hogyha kellő gondossággal, figyelemmel és szorgalommal méltóztatott volna elolvasni igen t. kollégájának, a pénzügyminiszter urnak akár a múlt évi, akár az idei expozéját, akkor ezt a passzust bajosan vette volna fel az indokolásába. Mert hiszen, mint a pénzügyminiszter ur férfias nyíltsággal, őszintén és igen helyesen festette a nemzetnek szomorú gazdasági helyzetét . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: O nem olyan ravasz, mint én! Hellebronth Géza: . . . t. miniszter ur, azokból az expozékból még az elemi iskolát végzett gyermek is nem a teherviselési képesség emelkedését olvashatja ki, hanem ép annak az ellenkezőjét, t. i. a teherviselési képesség rohamos sülyedését. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon. De, t. miniszter ur, a teherviselési kójiesség emelkedését nagyon fényesen illusztrálja magának a törvényhozásnak, magának a t. kormánynak az intézkedése akkor, a midőn törvényhozási aktust látott szükségesnek a kMándorlás megakadályozására, vagy legalább korlátozására. Hiszen, t. miniszter ur, a mely országban a kMándorlás oly mérveket ölt, hogy az ellen törvényhozási intézkedés válik szüksé-