Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-204

350 20í. országos ülés 1903 február 12-én, csütörtökön. gessé, ott jólétről, boldogságról, megelégedésről, teherviselési képesség emeléséről abszolúte nem lehet beszélni. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Megengedem, hogy a kMándorlók bizonyos része azért megy ki, mert talán kalandvágy, vagy hirtelen meggazdagodás vágya hajtja, és hogy a másik csoportot pedig kMiszi a már előbb kiment ismerősök csalogatása, és leginkább az ügynökök csábítása. De méltóztassék elhinni, hogy a nagy tömeg legnagyobb része mégis azért megy ki, mert itt nem képes megélni, (Igaz! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) a mennyiben sem az állam, sem a társadalom nem képes nekik elegendő munkát, keresetforrást adni, (Igaz! TJgy van! a. bal- és a szélsöbaloldalon.) csupa patriotizmusból pedig senki sem hajlandó családostól éhen halni. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Természetes tehát, hogy kiki odamegy, a hol azt hiszi, vagy legalább elhitették vele, hogy nemcsak nyomorúságos életét képes tengetni, de szorgalommal, esetleg kis szerencsével, talán még kis vagyonkát is gyűjt. De nem azért mennek el, mintha megutálták volna, meggyülölték volna a hazát. Dehogy! Szeretik azok a hazát, kik könnytelt szemmel és fájó lélekkel távoznak. Ha megengedi a t. miniszter ur, leszek bátor egy példát felhozni, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsöbaloldalon.) a melynek magam is szem- és fültanuja voltam. A most lefolyt nyáron történt nem Köves-Arábiában, de Magyarország egyik legáldásdúsabb vidékén, a Sajóvölgyében, Szirma-Bessenyő községben, hogy egy tisztes külsejű, őszbecsavarodott polgár bement a plébánoshoz és azt mondta neki: »Tessék szent misét mondani a gyermekeimért, mert a hét végén kimennek Amerikába.« Kíváncsi lettem és magam is elmentem a templomba. Ott volt a fél falu, az egész atyafiság, sógorság, komaság. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A murira! (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hellebronth Géza: Templomba, nem murira! Gabányi Miklós: Otvennyolcz közbeszólását jegyeztem fel a miniszter urnak. Őt nem utasítják rendre. Én csak annyit mondtam tegnap, hogy »ne kotyogjon« és rögtön rendreutasítottak. (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő ur! (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Egy hang: Kis komolyságot kérünk!) Hellebronth Géza: Az nem volt muri! Pozsgay Miklós : Arról a helyről ne mondjon ilyeneket! Hellebronth Géza: Szent istentisztelet volt ott és vallási érzületünket ne méltóztassék gúnyolni. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Pozsgay Miklós: Templom volt az, nem kaszárnya! (Mozgás.) Zboray Miklós: Miért kiméli az elnökség? Tessék rendreutasítani! (Elénk helyeslés a balés a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Pozsgay Miklós: Az elnök ur nem hallotta ? (Zaj.) Kubik Béla: Mindjárt szavazunk! (Mozgás.) Elnök: Engedelmet, de jobbról és balról egyaránt történtek közbeszólások! (TJgy van! jobbfelöl.) Pozsgay Miklós: Addig nem szóltunk közbe, mig azt a kifejezést nem használta a miniszter ur! (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor : Tessék kötelességét teljesíteni, itt nincs prMilégiuma senkinek! (Nagy zaj.) Elnök: Sajnálatos, de a közbeszólásoktól most sem tudtam szavaimat bevégezni, mert a képviselő urak az elnökség iránt nincsenek kellő tekintettel. (TJgy van! jobbfelöl.) Jobbról és balról egyaránt történvén közbeszólások, kérem, szíveskedjenek a közbeszólásoktól általában tartózkodni. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Pozsgay Miklós: A honvédelmi miniszter már vagy hatvanszor szólt közbe és arra nincs szava? (Nagy zaj.) Gabányi Miklós : Az Isten háza nem korcsma! (Zaj.) Zboray Miklós: Tessék rendet csinálni! (Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Hellebronth Géza: Méltóztassék elhinni, t. miniszter ur, hogy mindegyiknek a szemében ott ragyogott a köny, mindegyiknek arczán ott volt a fájdalom kifejezése, és szMet rázó volt látni azt a kétségbeesett édes anyát és megtört édes apát. Midőn kérdeztem, hogyha oly nehezen válik el gyermekétől, minek ereszti ki az ismeretlen idegenbe, azt mondta: uram, ha csak zabkenyeret tudnék is nekik adni, akkor sem ereszteném ki őket, de erre sem vagyok képes. Csávolszky Lajos: Hát ez muri? Gabányi Miklós: Smarn, nem muri. Hellebronth Géza: Ha ilyen jelenetek fordulnak elő Magyarország egyik áldásdus vidékén, a Sajó-völgyében, milyen lehet a helyzet a Kárpátok között, a természet által mostohán sújtott vidéken ? A t. miniszter urnak kegyes engedelméből erre is mondok egy példát. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Joga van hozzá! Hellebronth Géza: Élek is vele. A t. miniszterelnök ur kegyességéből engedélyezett hosszú nyári szünet alatt bejártam a Kárpátok egyik nagy vidékét, többek közt a magyar Svájcz, Szepes megye festői szépségű tájékát. Elmondom, mit láttam ott. (Halljuk! Halljuk!) Láttam, t. miniszter ur, nyomort, láttam ínséget, szegénységet, láttam elégedetlenséget. Láttam, t. miniszter ur, elpusztult falvakat, láttam beszegezett ajtókat és ablakokat. Pozsgay Miklós: Murit láttál-e másutt, mint a tiszti kaszinóban?