Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-203

203. országos ülés 1903 pusztított. De ez a rombolás és pusztítás nem lett volna annyira baj, mint baj volt az, hogy olyan elemeket hozott felszínre, a melyek a közélet ápolására nem mindig bizonyultak alkalmasnak. (Igaz l TJgy van! a szélsobaloldalon.) Mert a közélet ápolására rendszerint minden társadalomnak a jelesei szoktak felkerülni, minden egyes állam társadalmában a közéletnek élén azok állanak, a kik vagy vitézség, vagy munkásság, vagy jeles ész vagy születés stb. által felemelkednek. De az uzsora által felszínre került rétegei a társadalomnak egészen mások. Ezek nem szoktak termelő munkából élni, ezek olyanok, mint a fa törzsén a gomba, a mely a fa törzsének nedvét és a fának életerejét kiszívja, de gyümölcsöt nem hoz, sőt a fán még lombot sem nevel. T. képviselőház! S ezek az ily módon felszínre került emberek, a virilis intézmény és az uzsoratörvény által . . . (Nagy zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Kubik Béla; Még odafenn is milyen hangosan disputálnak ! Nem lehet igy tárgyalni! (Zaj.) Molnár Józsiás: Ezek az uzsoratörvény által felszínre került emberek a virilis intézmény révén mindenütt a község élére kerültek. Benedek János: Le a virilizmussal! Molnár Józsiás: Ezeknek a termelési munkásságot egyáltalában nem kedvelő embereknek, mihelyest a község élére állhattak, nem az volt a czéljuk, a gondolatuk, mikép lehetne a község közös birtokait lehetőleg jövedelmezővé tenni, hanem mindjárt azon kezdettek töprengeni, mikép lehetne azoknak a szép székely közös birtokoknak tulajdonjogát magukévá tenni ? E czélból elkövettek mindent, hogy a község lakóit az őket illető községi vagyon használásában gátolják és akadályozzák, sőt megtettek mindent a tekintetben is, hogy minél sürühb fátyollal borítsák be a székely közbirtokok tulajdonjogát. már csak azért is, hogy majd idővel a már meghozott arányositási törvény leple alatt abból a maguk részére minél nagyobb darabokat kihasíthassanak, azaz, a székelyektől elvehessenek. Természetes, hogy ezen czélzattal szemben épen kapóra jött az 1879. évi erdőtörvény. Nem mondom, — ismétlem — hogy ez az erdőtörvény rossz lenne, hanem ennek alkalmazása elégséges volt arra, hogy az által a székelységet azon erdőknek használatától, a melyekből addig élt, teljesen elzárják. így történt meg, a mint az előbb a zaj között szintén alig tudtam elmondani. . . (Egy hang a szélsobaloldalon: Az elnök ur nem csengetett!) Az elnök ur csakugyan nem csengetett, (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) és ezen nézetemet alig tudtam elmondani, alig hiszem, hogy a gyorsíró urak is megérthették, a mit beszéltem. (Zaj jobbfelöl.) Kubik Béla: Folyton zavarják a szónokot! Ez hallatlan! Nem lehet kiállani! Ez borzasztó! , (Zaj.) február 11-én, szerdán. 339 Molnár Józsiás: Ilyenformán és ily utón tiltották el a székelységet azon erdők használatától, a melyekből ők több, mint ezer éven keresztül éltek, holott azt az erdőtörvényt applikálhatták volna igy is, hogy te község, ma kihasználod az erdőnek — a mint régen használtad — ezt a részét, holnap a másikat, holnapután a harmadikat; szóval intézkedhettek volna ugy, hogy az az erdő mindig jövedelmező ma radjon, ily módon az erdőtörvény intencziója végre lett volna hajtva, és a székelységnek megélhetése nem lett volna gátolva. Ha ez igy történhetett volna, azon esetben nem megy tönkre a székelység, akkor nem lesz koldus belőle; ha pedig nem lesz koldus a székely, a milyen szorgalmas az, a mennyire ragaszkodik birtokához, nem adja el birtokát, hanem mindenáron azon lett volna, hogy a birtoka megmaradhasson, hogy azt megtarthassa. De koldussá kellett tenni a székelyt azért, hogy azután majd tőle magánbirtokát minél olcsóbban, minél potomabb áron megvásárolhassák. (TJgy van! a szélsobaloldalon!) Ilyenformán megfosztva a székelység eddigi életmódjától, természetesen lassan-lassan kifogyott marhaállományából; azután az egyesek magánbirtokaiból ily módon nagyon sok ment át idegen kezekre, és a mikor ez már megtörtént, akkor megkezdődött az arányositási eljárás. Az arányositási eljárási törvényt többször átolvastam; hogy abból mi vonatkozik tulajdonképen a székely közös birtokokra, még nem tudtam felfedezni, hanem annyit vettem észre az utasításokból, hogy ott az van mondva, hogy mindenütt az arányosítást az eddigi használat arányában kell megkezdeni. Igen, de nem ugy kezdik meg. Azt mondják, nem tudják, miként bírták régebben. Pedig dehogy nem tudják; mindenki tudja, hogy minden székely egyformán birta. Hanem ha mást bizonyítanak, arra az álláspontra helyezkedhetnek, hogy oszszák fel a jelenlegi birtoklás arányában. Igy azok, a kiknek sikerült a székelyeket a munkásságuk előrehaladásában meggátolni, a kiknek a székely magánbirtokok egyes része a kezükbe jutott, ma abban a helyzetben vannak, hogy a magánbirtokkal, a melyet nagyon olcsón megszereztek, reá magyarázzák, hogy a közbirtoknak megfelelő része is az övék. Tehát a Székelyföldön, a mikor arányosítanak. akként járnak el, hogy felosztják a közös birtokokat a jelenlegi birtokosok közt s a jelenlegi birtok arányában értetődőnek veszik. Nem hiszem, t. képviselőház, hogy Magyarországon kMül lehetséges volna találni olyan jogászokat, a kik ezen magánbirtok és ezen közös birtok között valami összefüggést találhatnának. Mert nekem lehet pl. 10—12 emberrel közös birtokom, lehet azonkívül magánbirtokom. Ha én a magánbirtokomat eladtam, , mi köze van ahhoz a közös birtoknak ? És leg1 kMált akkor mi köze hozzá, a mikor a szerző43*