Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-203

340 203. országos ülés 1903 február 11-én, szerdán. désben egy szó sincsen arról, Hogy én ezen közös birtokot is beleirattam volna a szerződésbe? Mindnyájan tudjuk, hiszen talán valamennyien csináltunk adás-vevési szerződést, hogy a birtokeladásnál, ha csak egy számot is elhibáz az ember, a bíróság a tulajdonjogot nem ruházza át, azt mondván, hogy azon szám téves. A székelyekkel szemben nem igy van a dolog. A székely olyan, mint a dúvad, a melyet ki kell irtani az ország határáról. Ezekkel szemben másképen magyarázzák a dolgot. Itt azt mondják : eladtad-e magánbirtokodat, megemlékez tél-e a szerződésben a közös birtokról, vagy nem emlékeztél meg, az mindegy; eladtad tehát közös birtokodat is. De erről tovább nem beszélek, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk!) mert ez nem is tartozik épen már az én felszólalásom tárgyához. Ezeket csak azért emiitettem fel, hogy az igen t. ház és a közvélemény egy általános képet nyerhessen a székelyföldi eseményekről. Mert nem is régebben, talán ma is hallottam azt, hogy a székely szereti a szeszt, a székelyek munkakerülők, a székelyek ilyenek, vagy olyanok. Pedig, t. ház, a székely tisztességes, becsületes munkásember volt mindig és az ma is. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Magyarország büszke lehet a székelységre és akármilyen nemzet büszke lehetne rájuk. (Igaz! Uqy van! a szélsőbaloldalion!) Mert ők azon a helyen, a hol eddig megéltek tisztességben, nem kértek soha senkitől semmi segélyt, megélhetnek ezentúl is tisztességesen, hogyha innét felülről az ő dolgaikba szakavatatlanul, könnyelműen, minden megfontolás nélkül bele nem avatkoztak volna! (Igaz! TJgy van! a szélsfibaloldalon.) Ezen csapások mellé, t. ház, jár még egy harmadik csapás is, az u. n. tagosítás. Mondhatom, t. ház, hogy a székelység már annyira ment, hogy ettől a tagosítástól jobban fél ós retteg, mint az arányosítástól. Mert az arányosítás megfosztja ugyan birtoka legjelentékenyebb részétől minden indok nélkül, de azt a nagy területet, a melytől az arányosítás czimén megfosztják, már rég idők óta nem használhatja szabadon. Van 20, 22—23 esztendeje, hogy annak a használatában mindig gátolva vannak. A mai nemzedék egyik része ezen közbirtokok tulajdonával sincsen már tisztában. 1871 után feltalálták a közbirtokossági czimet, a mely arra volt kitalálva, hogy egyesek a szűkebb közösség vagyonából minél nagyobb részeket harácsolhassanak ki. Azóta ott olyan zavar van, hogy a fiatalabb nemzedék már nincsen egészen tisztában a közbirtokok tulajdonjogával. De azt már minden egyes székely tudja, hogy az az 1—3 — 4—5—10 hold kis szántólold, a melyet tavaly is elvetett, a melyen az idén is learatta a búzáját, még az övé. A tagositási törvénynél és a tagositási eljárásnál ezt a kis megmaradt birtokocskáját félti, ezért remeg a tagositási törvénytől. Mert, sajnos, az eddigi tapasztalatokból ugy vettem észre, hogy igenigen sok panasz hangzik fel minden egyes tagosítás befejezése ellen. Épen ezért a Székelyföldön, mikor valamely községben híre megy annak, hogy itt vagy amott tagosításért a kérést be akarják adni, az körülbelül olyan hatást tesz, mint mikor azt mondják, hogy fölgyújtják a falut, jön az ellenség. A mikor már beadták a tagositási kérést, akkor épen olyan a kétségbeesés, mintha újra megérkeztek volna a középkori tatárok és újból fel akarnák perzselni a község házait. Valóban, ha az ember kissé tüzetesebben nézi a dolgot és komolyabban megfontolja, kMált az, a ki a viszonyokat ismeri, arra a meggyőződésre jut, hogy a Székelyföldön helyes, czélszerü és igazságos tagosítást végrehajtani csaknem lehetetlen is. Hiszen vannak olyan helyek, a hol minden egyes hold földet öt osztályba is lehet osztani, pl. van egy domboldalon kezdődő szántó, vagy egy darab birtok, melynek felső része köves, a másik része mindjárt művelhető szántó, alább használható lapály, tovább mocsár, és ez igy megy, ugy hogy a legnagyobb szakértő becslőkkel rendelkező község sem képes, ha a becslés teljesen igazságos, végrehajtani, mert a Székelyföldön igazságos tagosítást végrehajtani képtelenség. És talán innét is van az, hogy minduntalan a legképtelenebb dolgokat hallani a tagosítás ellen. Én részemről annyi visszaélést hallottam, hogyha azoknak csak egy negyedrészét is el akarnám a t. ház előtt mondani, talán még a jóhiszeműségemet is kétségbe találnák vonni. ISÍem akarom tehát ezeket elősorolni, de mégis lehetetlen, hogy egyet és mást fel ne említsek, de megjegyzem, hogy a példákat nem az én saját vidékemről veszem, nehogy valaki majd erre czélzást találjon tenni. Hallottam pl. esetet, hogy volt egy szegény embernek három hold földje, első osztályú. Kapott helyette másfél holdat, másod- vagy harmadosztályút. Hallottam olyant, hogy volt valakinek egy darab jó földje, kapott helyette kettőt és kisebbet. Volt valakinek egy darabban bizonyos területe. Azt a területet ott meghagyták neki, csakhogy a felét kapta. Hallottam megint olyant is, hogy p. o. valakinek alig volt két-három hold földje, és a mikor a tagosításnak vége volt, volt egy kis tűrhető birtoka. Az ilyen hallomások és feltevések olyanok, hogy szinte restéinek a képviselőház elé állani ilyenekkel; mert nem tudhatom, igazak-e, és igy bizonyító erővel nem igen bírnak. De legyen meggyőződve arról a t. képviselőház, hogy nem is emiitettem volna fel a világért sem e példákból egyetlen egyet sem, ha véletlenül a saját magam tapasztalatából is nem mondhatnék olyan dolgot, a melyet én saját szememmel láttam, a melynek ma is utána lehet nézni és a mely valószínűvé teszi előttem azt, hogy azok, a miket másoktól hallottam, szintén igazak