Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-203
338 20.3. országos ülés 1903 és minden eszközzel jogtalan részt követelnek és csikarnak ki. {Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: A börze megint megindult! {Ellenmondás a jobb- és a baloldalon. Egy hang: Ne tessék terrorizálni !) Molnár Józsiás: Bármily nagy legyen is a ház ideje és türelme iránt való tiszteletem, nekem, mint székely képviselőnek kötelességem, hogy ezekkel a dolgokkal foglalkozzam mindaddig, {Helyeslés a szélsöbaloldalon.) valameddig az ország közvéleményének e szomorú tényállásról helyes tudomása nem lesz, és a míg ez a zaklatás véget nem ér. Részemről biztosan is számitok a t. ház elnézésére és bocsánatára annál is inkább, mert sem engemet, sem a székelységet türelmetlenséggel egyáltalán senki sem vádolhat. Mert a székelyek zaklatása már alkotmányos életünk küszöbén, mindjárt a virilis intézmény felállításával kezdődött, azóta szakadatlanul folyik, és még mai napig is folyik, noha eddig alig hallott arról az irtózatos zaklatásról a ház valamit, ugy, hogy lehetnek itt a házban olyanok is, a kik méltán azt kérdezhetik tőlem, hogy miből is áll tulajdonképen a székelyek zaklatása? Pedig nagyon szomorú, de ez a zaklatás csakugyan fennáll és pedig részben az erdőtörvénynek alkalmazásában, részben a tagositási és arányositási eljárásban. Hogy milyen sujtólag hat ez a székelységre, arról legelső sorban fényes tanúbizonyságot tesz az a székely kérvény, mely ma a ház előtt fekszik, melyet a Székelyföld minden vidékéről 13.800-an irtak alá és adtak be a házhoz. A mi az arányositási törvény borzalmait illeti, arról már többször volt alkalmam itt az igen t. házban részleteket elmondani. Megismertettem, hogy mikép fosztják ki a székelységet minden ellenérték nélkül azok, a kiknek a székely közös birtokokkoz egyáltalában semmi közük. Az erdőtörvény intézkedéseire vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy e törvényben magában valami kifogásolni valót nem találok, azonban annak alkalmazását fel kell említenem már csak a székelység reputácziója érdekében is, mert igen sok oldalról hallom azon nézetet, hogy a székelység elszegényedett, mert dologkerülő, nem szereti a munkát, könnyelműen szeret élni stb. így beszélnek azok, a kik nem tudják a valódi okot, s azért legyen szabad nekem elmondani, hogy az az életrevaló, szorgalmas, a harezban vitéz székelység mikép jutott abba az állapotba, a melyben ma van. Az erdőtörvény meghozatala után mindjárt azzal kezdődött a székelyek zaklatása, hogy a székelységet csaknem légmentesen elzárták erdőinek használatától. Előre kell bocsájtanom, hogy megelőző időkben a székelységnek a Székelyföldön három megélhetési forrása volt. Az egyik volt a földművelés, a másik az erdőkihasználás, és a harmadik a marhatenyésztés. A földmüvelésből magából, mMel a Székelyföldön a megművelhető területek aránylag nagyon csefebruár il-én, szerdán. kélyek, a székelységnek megélni nem lehet, hanem rá volt és van kényszerítve minden körülmények közt az erdő és a legelő kihasználására is. Már most, miután az erdő és a legelő kihasználásától eltiltatott, egyszersmind el volt zárva előle azon forrás, melyből a székelység magát több mint ezer éven keresztül fentartotta v (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És miért tiltották el a székelységet az erdő használatától ? Kérdezhetné valaki, hogy talán nem volt elegendő erdő? Dehogy nem. Volt ott és van erdő elég. De daczára annak a sok erdőnek, a székelynek nemcsak azt nem engedték meg, hogy annak fáját üzleti czélokra használhassa, hanem még saját tűzi fájának megszerzésében is korlátozták. És hogyha az a székely nép nem akart megfagyni, tehát mégis az erdőbe ment, irtózatos büntetéseket róttak rá. A mint mondottam, erdeje volt a székelységnek elég, és mégis ilyen határozatokkal és tilalmakkal gátolták az erdő használatában. És azután már megspórolt erdőségekkel nem volt mást mit tenni, mint eladni, és ilyenformán azon erdőket, melyekből a székelyek régebben éltek, holdanként 10, 20, 30, 40 írtért adták el egészen idegen embereknek. Megjegyzem, t, képviselőház, hogy ha a székelyek maguk használhatták volna ki erdőségeiket, — mint régebben, — akkor ez erdőségnek minden egyes holdjából a székelység legalább is 1500-2000 frtot bevett volna, a mennyiben tudvalévőleg minden egyes hold jó közepes erdőnek legalább is 100 köbméter fája szokott lenni, és pediglen elsőrendű. Ezen elsőrendű fáért a legkisebb számítással is köbméterenkint 10 frt jövedelmet a székelység elérhetett volna. Van ezenkívül másodrendű fa is s ennek az elsőrendűvel együtt való kihasználásával, mind mondottam, minden hold erdő után az egyes székely községek lakóinak zsebében, ha ők használhatták volna ki teljesen, 1500—2000 frt maradt volna az esetre is, ha abból semmi egyebet nem csináltak volna, mint boronát és deszkákat. De tudvalévőleg a székely nemcsak lécz, borona és deszkakerítést, hanem zsindelyt és más aprólékos eszközöket, faedényeket is készít. Ha ezt is csinálhatta volna a székelység, ugy mint régebben, az esetre egy hold erdőből nem 2000 frtot, hanem még 3000 írtnál többet is vehetett volna be. Azt kérdheti már most a t. képviselőház, hogyan történhetett az, hogy a székelyeket épen az ő megélhetési forrásukat képező erdőségek szabad kihasználhatásától eltiltották? A jobb megérthetés kedvéért bátor leszek erre ismételten reflektálni. Alkotmányos életünk helyreállítása után mindjárt, nem tudom miféle czélból, de első gondja volt a magyar törvényhozásnak, az uzsora-szabadságnak tért adni. Ez mindenütt az egész országban, s igy a Székelyföldön is óriási nagy arányokban rombolt és
