Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-203
203. országos ülés 1903 hMatását és állását minden nyilatkozatában, minden tényében és minden szavában. {Élénk helyeslés jobbfelöl.) r Kérem válaszomnak tudomásul vételét. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Lengyel Zoltán: T. képviselőház! Ezek a dolgok három nappal ezelőtt történtek, a lapokban lettek közölve, a megszólítások megtörténtek, czáfolat pedig nem jött. Ezeket tehát nekem igazaknak kellett tartanom, mint tényeket és igazaknak kell tartanom ma is. Hogy a t. miniszterelnök ur nem tud róla, azt megengedem, de ebben az esetben kötelessége lett volna az ő hMatalos és nagyon szolgálatkész sajtója utján rögtön rektifikálni ezen dolgokat, nem pedig az ország előtt megengedni, hogy ő Felsége oly szinben tűnjék fel, mintha korteskednék a javaslatok mellett. (Zaj jobbfelöl. JJgy van! a szélsőbaloldalon.) A mi azt illeti, t. ház, hogy ő Felsége talán a pártokat egyformán tokintené, bocsánatot kérek, ha ő az ország mostani állapota iránt akar kérdezősködni, miért nem hMja el oda, illetve miért nem adja tudtára az ellenzéki pártoknak is, (Nagy mozgás jobbfelöl. JJgy van! JJgy van! a szélsőbaloldalion.) hogy meg akarja hallani őszinte vélekedésüket az ország közhangulatáról és akaratáról? (JJgy van! JJgy van! a szélsobaloldalon.) Én nagyon jól emlékszem arra az esetre, a mikor egy bécsi udvari bál alkalmával ő Felsége Stranski képviselőt megszólította, a ki nagyon őszintén beszélt vele. Én azt hiszem, neki sokkal több szüksége van az ily őszinte beszédre, mintsem hogy olyanokat tüntessen ki megszólításával, a kiknek véleménye iránt ugy sincs semmi^kétsége. A választ nem veszem tudomásul. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon. Zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a miniszterelnök ur válaszát, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a miniszterelnök ur válaszát tudomásul vette. Következik most Lengyel Zoltán képviselő urnak második interpellácziója. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Elmúlt már két óra! Zaj.) Lengyel Zoltán: T. ház! Ilyen fontos dolog után azt hiszem, ezzel a kisebb tárgygyal előállani nem szükséges, és épen azért interpellácziómat elhalasztom. (Folytonos zaj.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. A képviselő urnak nincs joga elhalasztani interjjelláczióját, csak visszavonni. Lengyel Zoltán képviselő ur tehát interpelláczióját visszavonja. Következnék most Rakovszky István képviselő ur interpellácziója, a ki azonban nincsen jelen. Következik tehát Benedek János képviselő ur interpellácziója a belügyi és igazságügyi miniszter urakhoz. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Molnár Józsiás képviselő ur interpellácziója a régibb, az következik !) Elnök: Bocsánatot kérek, tehát következik Molnár Józsiás képviselő urnak interpellácziója, KÉPVH. NAPLÓ. 19Ü1 1906. XI. KÖTET. február 11-én, szerdán. 337 a ki azt már régebben bejelentette. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. Molnár Józsiás: T. ház! Mindazok, a kik Magyarország földrajzi helyzetét és a magyar faj elhelyezkedését ismerik, lehetetlen, hogy kétségbe vonják azt a nagyfontosságú hMatást, a melyet a székelység a magyar föld határán betölt. (JJgy van! JJgy van! a szélsőbaloldalon.) Részemről — a ki a székelyeket közelebbről ismerem, ismerem a székelyek életrevalóságát, hazafiságukat — azon nézetben vagyok, azt hiszem, hogy azon nézetemben velem mások is egyetértenek, hogy ha a székely nép ma valahol más helyen, idegen országban, távol volna Magyarország területéről, akkor mindent el kellene követnie a magyar nemzetnek azon czélből, hogy a székelyek azon területre, a hol ma vannak, visszatelepítessenek. (Igaz! JJgy van! a szélsobaloldalon.) Ily körülmények közt, mélyen t. ház, legyen szabad a t. házat megkérdeznem : (Halljuk! Habijuk! a szélsőbaloldalon.) vájjon czélszerü-e, helyes-e és egyáltalán összeférhető-e a magyar nemzet lovagiasságával, ősi erényével az, hogy összetett kézzel nézze, (Halljuk! Halljuk ! a szélsobaloldalon.) miképen fosztják ki legédesebb testvéreinket, a székelységet hazánk keleti határán azokból a birtokokból, még pedig minden ellenszolgálat nélkül, a melyek a székelységnek ezer éven keresztül ott a megélhetést biztosították ? És ez történik Magyarország erdélyi részében akkor, a mikor a szászok és románok teljes nyugalommal, békében élhetnek, mikor azok vagyonát senki sem háborgatja, mikor a szász közbirtokok nemcsak teljesen érintetlenek, hanem a szász egyetem vagyonát a magyar kormány törvényhozás utján örök időkre biztosítja, és ugyancsak a magyar kormány a románság részére a naszódi erdőség óriási nagy területéből biztosította a jövedelmet. Igazságszerető ember vagyok, t. ház, és minden körülmények közt az is akarok maradni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Székely képviselő vagyok, mint ilyen testvére azoknak a székelyeknek, a kik engem bizalmukkal megtiszteltek, szerető testvére azoknak, a kiket alkotmányos életünk helyreállítása óta folytonosan zaklatnak, a kik alkotmányos életünk helyreállítása óta valóságos kálváriái kínszenvedésnek vannak kitéve, és pedig azok részéről, a kik a székelyeknek vérrel szerzett ősi birtokából minden indok és jogos alap nélkül részeket akarnak kicsavarni és ki is csavarnak. Távol van tőlem, még csak gondolatnak is véteknek tartanám, feltételezni, (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) hogy a kormány a székelység ellensége. Jól tudom, hogy ellenséges indulatról szó sem lehet. Minden bajnak kútforrása egyedül a tájékozatlanságban van. (Igaz! JJgy van! a szélsobaloldalon.) De épen ezt a tájékozatlanságot használják ki azok, kik a székely ősi birtokokból minden körülmények közt 43
