Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-203

203. országos ülés 1903 február 11-én, szerdán. 325 Elnök: Miután vita tárgyává tették az alelnök eljárását, és különben is szükséges, hogy minden oldalról eluczidáltassanak a tegnap történtek, kérem, méltóztassék meghallgatni az alelnök urat. (Halljuk! Halljuk!) Daniel Gábor: Én csak azt konstatálom, a mi a naplóban van. Ha erre sem szabad hMatkoznom, akkor elállók a szótól és nem fogok többet beszélni. Azt hiszem, megkívánhatom t. képviselőtársaimtól, a kik engem vádakkal illetnek, hogy meghallgassanak, ha pedig nem akarnak meghallgatni, akkor elállók a szótól. (Helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Halljuk!) T. ház! Újból rámutatok arra, a mit mondtam: hogy mikor én a határozatokat enuncziáltam, saját belátásom szerint látva a többséget és meg lévén arról gyó'zó'dve, hogy a ház határozatképes . . . {Ellenmondások a szélsobalóldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Rakovszky István: Az nem elég! Daniel Gábor: Rakovszky István képviselő ur igen helyesen jegyezte meg, hogy az elnöknek kötelessége arról meggyó'zó'dni, hogy a ház határozatképes-e vagy nem. Rakovszky István: Őrködni, őrködni a felett! Daniel Gábor: E felett őrködni — mondjuk az ő szavával! Én igenis körülnéztem és ugy láttam, hogy a ház határozatképes. Ezt mi elnökök — méltóztassék akárkit, a ki valaha elnökölt ebben a házban, megkérdezni — mindig igy szoktuk konstatálni. Mikor én a határozatot kimondtam, akkor nagy zaj támadt a szélsőbaloldalon, mert a szélsőbaloldal ez alatt a ténykedés alatt künn volt, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hát akkor hogy zajonghatott!? Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) a mikor én a határozatot kimondtam, és azután jöttek be és akkor támadt ez a zaj. Bocsánatot kérek, mikor a ház olyan izgatott hangulatban van és olyan nagy zaj van, egyes felkiáltásokat az elnöki székbe fel nem hallani. Legalább én nem hallottam, hogy mit tartalmazott az a zaj. De még abban az esetben is, hogyha egyesek azt kiáltották volna, a mi a naplóban van, hogy a ház nem határozatképes, erre én nem vagyok köteles reagálni, (Zajos ellenmondások a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) a házszabályok szerint, (Folytonos zajos ellenmondás a bal- és a szélsöbaloldalon. AZ elnök többször csenget.) mert ez, a mint mondtam, a határozat kimondása után történt. Ugyanezt mondottam Kubik Béla t. képviselő urnak, a mikor azt kívánta, hogy a szavazatokat megszámláltassam, ugyanezt mondottam, a mit most mondok, hogy igenis, a határozat kimondása után már nem lehet arról szólni, hogy a ház határozatképes volt-e vagy nem a szavazáskor. (Ugy van ! Ugy van! a jobboldalon.) Különben azt is konstatálni kívánom, hogy a mikor Kubik Béla t. képviselőtársam ezt, t. i. a szavazatok megszámláltatását tőlem kívánta, akkor igenis a ház nemcsak határozatképes volt, hanem nagyobb számmal voltak jelen a tagok, mint a mennyi a határozatképességhez megkívántatik. Beőthy Ákos: Tagadom ! Daniel Gábor: Visszatérve arra, a mit Beőthy Ákos t. képviselőtársam mondott, én részemről mindig igyekezem azon, mikor a házban elnöklök, hogy a csendet és rendet fentartsam. Én arról nem tehetek, t. ház, hogy néha a zajon nem birok uralkodni. Várady Károly: Ott vannak a házszabályok! (Elénk helyeslés. Ugy van! Ott vannak a házszabályok ! Helyes ! jobb felől.) Daniel Gábor: Hogyha a t. képviselő urak ott az ellenzéken csak némileg is elősegítik az elnököt a csend és rend fentartásában, — mert hiszen nekik is kötelességük a házszabályok megtartása, nemcsak az elnöknek és a többségnek, — akkor nagyon könnyű lesz a csendet és a rendet fentartani. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a szélsöbaloldalon.) Hanem, bocsánatot kérek, a tegnapi ülésen ismét, mint igen gyakran, mikor a szenvedélyek felkorbácsoltattak, egészen ellenkezőleg történt. Az elnök bármit csinálhat, kérheti a képviselőket, figyelmeztethet, rendreutasíthat, bármit elkövethet, nem áll helyre a csend. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Élénk mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Egy hang a szélsöbaloldalon: Függeszsze fel az ülést!) T. ház! Ugyanez a zaj és ugyanez a lárma uralkodott tegnap az ülés végén és azért én igazán nem tudtam, — mindenki tudja azt, hogy hogyan szokott történni az ülés végén, minden ember siet haza, felugrik és én látom a nagy fennálló tömeget . . . (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Pap Zoltán: Az ilyen dolgot ne siessük el! Elnök (csenget): Csendet kérek! Daniel Gábor: Ismétlem, a tegnapi ülés végén oly zaj volt, és annyi ember állott fel, hogy komolyan állítom azt, nem vettem észre, hogy Lengyel Zoltán képviselő ur a házszabályokhoz kívánt szólni. Rakovszky István: De Gajáry is kívánt! Daniel Gábor: Kérem, Gajáry elállott ettől a szándékától. Mondom, nem vettem észre, hogy Lengyel Zoltán képviselő ur a házszabályokhoz kívánt szólni; mert ha észrevettem volna, megadtam volna neki a szólás jogát. Azt hittem, hogy ha a két óráig kitűzött ülés három óráig tart, akkor már igazán nem akar többé senki sem szólni. Ezzel, t. ház, befejezem azokat, a miket mondani akartam. Még egyszer csak azt akarom kijelenteni, hogy én soha elnöklésem alatt senkMel, a ház egy tagjával szemben sem követtem el erőszakosságot eddig, legalább szándékosan semmiesetre sem, és hogyha a ház bizalmával továbbra is megajándékoz és továbbra is viselem az alelnöki tisztet, ezentúl sem fogok elkövetni.