Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-202

202. országos ülés 1903 február 10-én, kedden. 309 magyar nemzettel szemben. Ez a politika abban állott: leigázni a nemzetet, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) meggyengíteni egész erejében, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon,) hogy azután a beolvasztás ténye könnyű szerrel véghez vitessék. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalol­dalon.) Nem törődtek ők azzal, hogy a magyar nemzet micsoda érzelmekkel fogadja ezeket a dolgokat. Ugy gondolkodtak körülbelül mint Caligula: oderint dum metuant, gyűlöljenek bár. de féljenek. És ez megmaradt. Ez a törekvés volt tulajdonképen az igazi oka az 1848/49-diki szabadságharcznak. (Igaz! Ugy van! a szélsö­baloldalon.) Mert mikor az 1848-diki törvénye­ket megalkották, akkor odaát Ausztriában a Habsburgok egyszerre megijedtek ezektől a tör­vényektől, illetőleg e törvényeknek a következ­ményétől. Mi lesz abból, ha Ausztria továbbra is nem élhet a magyar nemzet erejével, ha nem használhatja ki Magyarországnak közjövedelmeit, vagyonát; ha Magyarország maga rendelkezik pénzével, kereskedelmével, iparával? És ők ugy értelmezték még akkor az 1848-iki törvényeket, hogy továbbra is gazdálkodhatnak. így 1848-ban megtörtént az az érdekes dolog, hogy a felvi­déki kincstári bányáknak az aranyát társzeke­rekben Bécsbe akarták vinni és azokat az utón foglalta le Kossuth Lajos és ugy vitette el Budára. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Be jó regényíró! (Felkiáltások a szélsöbalolda­lon: Ez nem regény! Ez történelem!) Szatmári Mór: Nem akartak lemondani Magyarország közjövedelmeiről és egyúttal tud­ták azt nagyon jól, hogy a magyar nemzet azo­kat a jogokat, a melyeket az 1848-iki törvény­ben kMívott és biztosított magának, azokat többé oda nem adja, azokról többé lemondani nem fog, tehát kellett teremteni egy oly helyzetet, a melyben azután a dinasztia megtámadhatja az országot és elveheti tőle a vívmányokat. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És terem­tett a dinasztia itt egy forradalmi állapotot, a nemzet ellen uszították a nemzetiségeket ugy, hogy kénytelen volt a nemzet fegyverhez nyúlni és igy jött létre a szabadságharcz. És ebben van a szabadságharcznak teljes és tökéletes legalitása. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalol­dalon.) Hát, t. ház, igy volt ez később is. Tessék megnézni az olmützi manifesztumot, a melyben határozottan benne van az, hogy Magyarország­nak minden önálló intézkedési jogát fel kell függeszteni és beleolvasztani a birodalmi egy­ségbe. Nessi Pál: Ez sem igaz ? Ez is mese ? Szatmári Mór; Engem az imént a t. hon­védelmi miniszter ur meg akart intetni az elnök ur által, hogy a Habsburg-dinasztiának a tra­diczióit merészeltem itt szóba hozni. Hát, t. ház, én hMatkozom most egy tanura, a kitől vettem ezeket az adatokat, a ki a többek közt a kö­vetkezőket mondja (Halljuk! Halljuk ! a szélső­baloldalon. Olvassa): »A Habsburgoknak két módjuk volt egy erős és egységes birodalom lé­tesítésére : vagy Magyarország által, vagy Ma­gyarország ellenére. A Habsburg-ház az alter­natíva második részét választotta. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És csak lassan­kint, koronkint révedezett egyes tagjának szeme előtt az alternatíva első része. A napóleoni há­ború okozta katasztrófák idején Gént, udvari publiczista fejezte ki ezt a legvilágosabban és ismételte Miklós czár Varsóban Magyarország leveretése után; II. Vilmos császár figyelmeztette a Habsburgokat Magyarországra, mint a monar­chia súlypontjára. 8 Ez azután már az ujabbi időben történt. »A czentralizált birodalmi esz­mének a magyar nemzeti állam gondolatába való összeforrása leendett a nagy probléma bé­kés megoldása. A Habsburgok azonban a ma­gyar állameszmét erőszakkal be akarták kény­szeríteni a birodalmi eszmébe és ez a törekvés sohasem lépett fel oly határozottan és kímélet­lenül, mint Világos után.« Továbbad ugyanaz a szerző ezt mondja (olvassa): »A nemzet virágát lekaszálhatta a csatatereken és a vesztőhelyeken a dühöngő halál, s megritkíthatták a hazafiak sorait szám­kMetés és börtönök, a szörnyű katasztrófa azon­ban csak a szabadságharcz nemzedékét sújtotta. A XVII. század végének szintén bécsi rém­uralma nem versenyezhetett a Világost követő napok kegyetlenségével és terjedelmével. Caraffa messze elmaradt a bresciai hiéna: Haynau mögött, (ügy van! Ugy van! a szélsöbalolda­lon.) De a nemzet jövője ellen soha oly messze­ható, hideg észszel kigondolt és tervszerűen végre­hajtani akart rendszer nem fogamzott meg Ma­gyarország bécsi ellenségeinek agyában, mint szabadságharezunk idején. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Magyarország beolvasztása és elnémetesitése állandó titkos vágyuk volt a bécsi kormányoknak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A Habsburg-dinasztiának Ma­gyarországon való uralmával teljesen egyidejű ezen czél, elérésére azonban a bécsi kormányok eddig csak ötletszerű eszközöket használtak. Ezen eszközök lehettek véresek, mint I. Lipót gyászos korszakának idején, lehettek pusztán doktrinerek, mint II. Józseféi; de soha oly terv­szerüek nem voltak és nem nyugodtak oly szé­les és szilárdnak látszó alapokon, mint a 48-iki szabadságharcz leveretése után.« (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem akarom, t. ház, hogy az a férfiú, a ki ezeket irta, inkognitóban maradjon. Ez Beksics Gusztáv. (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Most is a régi álláspon­ton van? Szatmári Mór: Ha szenvedélyeket akarnék felébreszteni, akkor itt van a Beksics könyvében egy momentum, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom