Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-202

202. országos ülés 1903 február 10-én, kedden. 309 magyar nemzettel szemben. Ez a politika abban állott: leigázni a nemzetet, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) meggyengíteni egész erejében, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon,) hogy azután a beolvasztás ténye könnyű szerrel véghez vitessék. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem törődtek ők azzal, hogy a magyar nemzet micsoda érzelmekkel fogadja ezeket a dolgokat. Ugy gondolkodtak körülbelül mint Caligula: oderint dum metuant, gyűlöljenek bár. de féljenek. És ez megmaradt. Ez a törekvés volt tulajdonképen az igazi oka az 1848/49-diki szabadságharcznak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert mikor az 1848-diki törvényeket megalkották, akkor odaát Ausztriában a Habsburgok egyszerre megijedtek ezektől a törvényektől, illetőleg e törvényeknek a következményétől. Mi lesz abból, ha Ausztria továbbra is nem élhet a magyar nemzet erejével, ha nem használhatja ki Magyarországnak közjövedelmeit, vagyonát; ha Magyarország maga rendelkezik pénzével, kereskedelmével, iparával? És ők ugy értelmezték még akkor az 1848-iki törvényeket, hogy továbbra is gazdálkodhatnak. így 1848-ban megtörtént az az érdekes dolog, hogy a felvidéki kincstári bányáknak az aranyát társzekerekben Bécsbe akarták vinni és azokat az utón foglalta le Kossuth Lajos és ugy vitette el Budára. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Be jó regényíró! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Ez nem regény! Ez történelem!) Szatmári Mór: Nem akartak lemondani Magyarország közjövedelmeiről és egyúttal tudták azt nagyon jól, hogy a magyar nemzet azokat a jogokat, a melyeket az 1848-iki törvényben kMívott és biztosított magának, azokat többé oda nem adja, azokról többé lemondani nem fog, tehát kellett teremteni egy oly helyzetet, a melyben azután a dinasztia megtámadhatja az országot és elveheti tőle a vívmányokat. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És teremtett a dinasztia itt egy forradalmi állapotot, a nemzet ellen uszították a nemzetiségeket ugy, hogy kénytelen volt a nemzet fegyverhez nyúlni és igy jött létre a szabadságharcz. És ebben van a szabadságharcznak teljes és tökéletes legalitása. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hát, t. ház, igy volt ez később is. Tessék megnézni az olmützi manifesztumot, a melyben határozottan benne van az, hogy Magyarországnak minden önálló intézkedési jogát fel kell függeszteni és beleolvasztani a birodalmi egységbe. Nessi Pál: Ez sem igaz ? Ez is mese ? Szatmári Mór; Engem az imént a t. honvédelmi miniszter ur meg akart intetni az elnök ur által, hogy a Habsburg-dinasztiának a tradiczióit merészeltem itt szóba hozni. Hát, t. ház, én hMatkozom most egy tanura, a kitől vettem ezeket az adatokat, a ki a többek közt a következőket mondja (Halljuk! Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Olvassa): »A Habsburgoknak két módjuk volt egy erős és egységes birodalom létesítésére : vagy Magyarország által, vagy Magyarország ellenére. A Habsburg-ház az alternatíva második részét választotta. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És csak lassankint, koronkint révedezett egyes tagjának szeme előtt az alternatíva első része. A napóleoni háború okozta katasztrófák idején Gént, udvari publiczista fejezte ki ezt a legvilágosabban és ismételte Miklós czár Varsóban Magyarország leveretése után; II. Vilmos császár figyelmeztette a Habsburgokat Magyarországra, mint a monarchia súlypontjára.

8 Ez azután már az ujabbi időben történt. »A czentralizált birodalmi eszmének a magyar nemzeti állam gondolatába való összeforrása leendett a nagy probléma békés megoldása. A Habsburgok azonban a magyar állameszmét erőszakkal be akarták kényszeríteni a birodalmi eszmébe és ez a törekvés sohasem lépett fel oly határozottan és kíméletlenül, mint Világos után.« Továbbad ugyanaz a szerző ezt mondja (olvassa): »A nemzet virágát lekaszálhatta a csatatereken és a vesztőhelyeken a dühöngő halál, s megritkíthatták a hazafiak sorait számkMetés és börtönök, a szörnyű katasztrófa azonban csak a szabadságharcz nemzedékét sújtotta. A XVII. század végének szintén bécsi rémuralma nem versenyezhetett a Világost követő napok kegyetlenségével és terjedelmével. Caraffa messze elmaradt a bresciai hiéna: Haynau mögött, (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De a nemzet jövője ellen soha oly messzeható, hideg észszel kigondolt és tervszerűen végrehajtani akart rendszer nem fogamzott meg Magyarország bécsi ellenségeinek agyában, mint szabadságharezunk idején. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Magyarország beolvasztása és elnémetesitése állandó titkos vágyuk volt a bécsi kormányoknak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A Habsburg-dinasztiának Magyarországon való uralmával teljesen egyidejű ezen czél, elérésére azonban a bécsi kormányok eddig csak ötletszerű eszközöket használtak. Ezen eszközök lehettek véresek, mint I. Lipót gyászos korszakának idején, lehettek pusztán doktrinerek, mint II. Józseféi; de soha oly tervszerüek nem voltak és nem nyugodtak oly széles és szilárdnak látszó alapokon, mint a 48-iki szabadságharcz leveretése után.« (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem akarom, t. ház, hogy az a férfiú, a ki ezeket irta, inkognitóban maradjon. Ez Beksics Gusztáv. (Éljenzés a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Most is a régi állásponton van? Szatmári Mór: Ha szenvedélyeket akarnék felébreszteni, akkor itt van a Beksics könyvében egy momentum, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbal-