Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-202

310 202. országos ülés 1903 február 10-én, kedden. oldalon.) de nem olvasom fel. íHalljulc! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Paskievics herczeg 1849. augusztus 16-án — szó szerint czitálom Beksics könyvét — irt Ferencz József császárnak, és azokért a szolgálatokért, a melyeket tett, azt kérte, hogy a szerencsétlen magyar foglyokkal kegyesen bánjék. Az orosz trónörökös pedig személyesen kért kegyelmet a legyőzött magyarok számára. Ferencz József 1849. augusztus 26-án válaszolt Paskievicsnek és kijelentette, (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) hogyha csak szMe sugalatára hallgatna, akkor lejalet boritana a múltra, és másra sem gondolna, mint azokra az eszközökre, a melyekkel a boldogtalan Magyarországon egy bűnös lázadás következtében ütött borzasztó sebeket gyógyítani lehessen. De nekem, úgymond, nem szabad felednem, hogy többi népeim iránt (Mozgás a szélsöbaloldalon.) szent kötelességeim vannak, és hogy birodalmam egyetemes java iránt való kötelességemet szem elől nem téveszthetem. Lengyel Zoltán: Ezért végezték ki az aradi vértanukat! Szatmári Klór: E szent kötelesség teljesítése borította vérbe, borította gyászba ezt az országot. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ennek a szent kötelességnek teljesítése sugárzik le a vértanuk szelleméből onnan a magas égből reánk, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon,) Ennek a szent köttelességnek a teljesítése volt az is, a mikor Kossuth Lajost, gr. Andrássy Gyulát és a többieket in contumaciam felakasztották. Nessi Pál: Ez is regény ? (Mozgás jobbfelöl,) Szatmári Mór: A Habsburg-háznak imént vázolt tradiczióit és törekvéseit fentartotta az októberi diploma is. Es mindezek daczára mégis itt vagyunk, itt van Magyarország megfogyva bár, de törve nem. Van egy csonka alkotmánya is, államnak nevezi magát, megvannak jogai is ahhoz, hogy államiságát és függetlenségét teljes mértékben kiépítse. A hatalomnak, az erőnek százados törekvései, százados rendszeres munkája sem tudta elérni azt, hogy Magyarország ne legyen itt, a hol van és hogy a magyar állam megszűnjék. Az erőszak nem is tud vele elbánni, csak egy képes erre, az, hogy ha maga ez a nemzet teszi tönkre magát, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) maga ez a nemzet adja fel jogait, maga ez a nemzet adja ki kezéből a fegyvert, a melylyel szükség esetén harczolni tud: szabadságát ahhoz, hogy jogaiért küzdhessen ugy, a hogy neki tetszik. (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ha ezt a fegyvert kiadja kezéből, akkor azután megvalósul a Habsburgok álma, de nem az ő erőszakoskodásuk révén, hanem a mi nyomorultságunk, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a mi gyávaságunk (Igaz! hgy van! a szélsöbaloldalon.) és kishitűségünk folytán. (Igaz! Ugy van! a szá.söbaloldalon.) A czélszerüség theóriájának másik találmánya az egység. Erre nézve azután meghatározták, hogy az egységnek a feltétele a nyelv. A nyelv nélkül egység nem lehet, ezt a theóriát állították fel itt most is. ezt a theóriát állították fel régebben is. Ennek a theóriának a kedvéért egy igen nevezetes és veszedelmes közjogi botlásba esett már bele egyszer a magyar kormány, a mikor t. i. Fabiny Teofil mostani képviselőtársunk és volt igazságügyminiszter 1889-ben azt mondta, hogy azért nem lehet törvénybe iktatni a magyar nyelvet a 25. §. ötletéből, mert az beleütközik a felségjogba. Nohát, hogy valaki a magyar közjogot ugy magyarázza, hogy a felségjog összeütközésbe jöhet a törvényhozás jogával és elvehet a nemzettől egy olyan eminens jogot, minő a nyelv, ez a legnagyobb képtelenség, a legnagyobb absurdum, a mi csak képzelhető. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De nehogy ugy lássék, mintha ezt én találtam volna fel és mintha csak ezen az oldalon magyaráznák a közjogot és felségjogot így . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Abból nem kérek (Zaj.) Szatmári Klór: . . . van szerencsém hMatkozni a t. túloldalnak egy igen jeles közjogászára, a ki 1889-ben igen érdekes fejtegetésekkel szolgált a felségjog kérdéséről épen a nyelvi összefüggésben. Ez Hodossy Imre. (Halljuk! Halljuk!) Hodossy Imre t. képviselő ur 1889. márczius 11-én, reflektálva Fabiny Teofil volt igazsägügyminiszternek erre az abszurd felfogására, azt mondja (olvassa): »Ezen állítás, t. ház, közjogi tévedés, ez a magyar állam szuverenitásának és a magyar királyból és magyar képviselőházból álló törvényhozás szuverenitásának tagadása, melyet megengedni és szó nélkül hagyni abszolúte nem lehet. Nincs az államéletnek semmiféle ágazata és ezeknek nincs semmiféle részlete, a melyre a magyar törvényhozás jogköre ki ne terjedne. Ezen szabály alól kMétel nincs. A magyar törvényhozás joga kiterjed az államkormányzat minden részletére és az államélet minden ágazatára. Nem létezik oly kérdés vagy ügy, (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon) a melyre a magyar törvényhozás jogköre ki ne terjedne. Ezt minden oldalról formulázva kívántam elmondani, pozitMe és negatíve, mert ezt eléggé erősen hangsúlyozni lehetetlen. Ismétlem, t. ház, hogy nincs az állami életnek semmiféle ágazata, semmiféle részlete és nincsen semmiféle felségjog, melyre nézve a magyar törvényhozásnak törvényhozási joga ne volna, vagy az bármi tekintetben korlátozva volna.« (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És kérem, t. képviselőház, Hodossy Imre t. képviselőtársam 1889-ben e beszédében kiterjeszkedett azokra a felségjogokra is, a melyeket az 1867 : XII. törvényczikk a fejedelmi jogok révén iktatott törvénybe. Azt mondja (olvassa): »Ausztriával szemben a 11. §-ból, a melyet ezekkel az igazságügyminiszter ellentétbe he-