Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-202
308 202. országos ülés 1903 február ÍO-én, kedden. sereg kérdése. A hadsereg kérdésében vagy meg kell alkudni, vagy meg kell hátrálni. Bartha Ferencz: Ők nem alkudtak, hanem meghátráltak! Szatmári Mór: így jött aztán létre a czélszerüségnek a teóriája. Az a theoria, a melyről az utóbbi időben a kormánypárti publicziszukában oly sokszor olvasunk igen érdekes czikkeket. Miből áll ez a czélszerüségi theoria ? Áll abból, hogy a nemzetnek megvan minden joga, a nemzet nem adott fel semmit, joga van az önálló hadsereghez, joga van a nemzeti nyelvhez, joga van a külpolitikában való érvényesüléshez, de mindezekről a ezélszerüség parancsa következtében lemondott, ezeket a jogait felfüggesztette. A czélszerüségnek ez a theoriája viszi azután bele a magyar politikai élet férfiait abba, hogy a birodalmi egységnek, — mert hiszen birodalmi egységről van szó; (Úgy van! a szélsobaloldalon.) és mert hiszen a hadsereg egysége a birodalmi egységgel van szerves összefüggésben, — hogy a birodalmi egység eszméjének szolgáljanak. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Pragmatika szankczió! Thaly Kálmán: Az csak együttest említ! (Ugy van! Mozgás a szélsobaloldalon.) Ugron Gábor: Az együttes birtoklást, együttes posszessziót mond! Szatmári Mór: Hiszen én abban megegyezem a t. honvédelmi miniszter úrral, hogy az igazi nagy nemzeti jogfeladás már a pragmatika szankczióval kezdődött. (Ugy van! Ügy van! a szélsobaloldalon. Mozgás és zaj.) Pichler Győző: Ott nagy hetMásár volt! Sok gróf kapott akkor pénzt! (Zaj. Az elnök csenget.) Szatmári Mór: És nagyon szívesen megváltoztatnám a pragmatika szankcziót. (Mozgás és zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Csendet kérek! Szatmári Mór: A ezélszerüség feláldoz mindent. Mert igy csinálódott meg a gradáczió: a C7-es alkotás, a közjogi kapcsolat megköveteli a nagyhatalmiságot; a nagyhatalmiság megköveteli a közös hadsereget; a közös hadsereg megköveteli az egységet; az egység megköveteli a német nyelvet és ennélfogva megköveteli az egész magyar nemzeti szellem feladását. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nagyon szellemes! Szatmári Mór: Ez a ezélszerüség azután csodálatosan találékony. Ez állította fel azt a dogmát — mert ez is dogma — hogy a magyar állam itt Magyarországon önmagában meg nem állhat; tönkre kell mennie, hacsak nem részese egy olyan nagyhatalmiságnak, a mely az Ausztriával való közjogi kapcsolattal van szoros összefüggésben. Hát, t. ház, én megpróbálom, ha röviden is, megezáfolni ezt a dogmát. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem fog sikerülni! Szatmári Mór: A történelmi események ugyanis két dolgot kipróbáltak: Az egyik az, hogy a magyar állam itt volt már az Ausztriával való közjogi kapcsolat nélkül is. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Lengyel Zoltán: Ugy van! Osztrák császárság nem volt még, a mikor Magyarország már volt! Szatmári Mór: A másik dolog, t. h mit a történelem bebizonyított, az, hogy évszázadokon keresztül akarták ezt az államot tönkre tenni; a Habsburg-dinasztiának száz és száz éven át ez volt a tradicziója és a törekvése. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Nessi Pál: Most is az! Lengyel Zoltán: Most is az! Szatmári Mór; Bocsánatot kérek, t. honvédelmi miniszter ur, ne méltóztassék az elnöknek inteni, mert én még ennél keményebb dolgokat is fogok mondani. Lengyel Zoltán: Az elnök is egyetért velünk B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Még keményebbeket? Lengyel Zoltán: Fogunk alkalmat szolgáltatni a rendreutasitásra! Szatmári Mór: És én a t. túloldalnak egy igen jeles, egy közelismert tekintélyű jogászára és történetírójára fogok hMatkozni. Ráth Endre: Halljuk Beksicset! Lengyel Zoltán: A Kalmár-féle közjogászt! Szatmári Mór: Ez a törekvés, jól mondta a t. honvédelmi miniszter ur, a pragmatika szankczióval kezdődött. És azután Mária Terézia, közös édes anyánk, a kinek tudvalevőleg vérünket és életünket áldoztuk fel, azzal hálálta és jutalmazta meg a nemzetnek ezt a példátlan önfeláldozását, (Halljuk! Halljak ! a szélsobaloldalon.) hogy először közgazdaságilag nyomorította meg Magyarországot, (Mozgás és zaj jobbfelöl.) másodszor megkezdte a katonaságnak németesítését, jobban mondva osztrákositását. Lengyel Zoltán: Ezek történelmi igazságok! Szatmári Mór: T. képviselőház! Az 1741: LXIII. t.-cz. felállította a magyar ezredeket, ezek az ezredek még egészen magyarok voltak, élükön állottak Pálífy, Ujváry, Forgách, Andrássy, Szirmai és Erdélyben Bethlen. Magyar volt a neve, nyelve, legénysége egész belszervezete és igy volt ez 1748-ig. Akkor kezdődött meg a németesítés Mária Terézia alatt és befejezte a kalapos király József. Hiába küzdött ez ellen a nemzet, a mely akkor még nem volt olyan nagyon engedékeny, mint a mostani nemzedék. Egymásután hozták a törvényeket. Ilyenek voltak az 1790—92. országgyűlésen hozott törvények, (Halljuk! Halljuk!) ilyen volt 1792: IX. t.-cz., az 1807: I. t.-cz., az 1830: VI. t.cz., az 1840: II. t.-cz. Azonban mindezek nem használtak, akkor már abszolút erővel csinálta a Habsburg - dinasztia a maga politikáját a
