Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-202

202. országos ülés 1903 »Én határozottan visszautasítom azon inszinuácziót, mintha ezen törvényjavaslat által a nemzeti államiságnak fő posztulátumára vonatkozó igényei és jogai megtagadtattak és feladattak volna és soha én még a bizottsági többség ellenében is azon törvényjavaslatot, a mint az a ház elé terjesztetett, alá nem irtam volna, ha abban ily vétkes megtagadás foglaltatott volna.« Ugyanakkor a jobboldal zajosan helyeselt. Polczner Jenő: Ez akkor volt! Szatmári Mór: De kitűnik ez a gondolat magának Andrássy Gyula akkori miniszterelnöknek beszédéből is. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) Sőt Andrássy beszédéből az is kitűnik, hogy a Felség is kívánta azt, hogy a hadseregben a magyar polgárság otthonosan és magyarosan érezze magát. Mikor arról volt szó, hogy a magyar ezredek tisztán magyarok legyenek, erre Andrássy ezeket mondotta: (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Olvassa): »A kormány súlyt fektetett arra a nemzeti jogra, hogy a magyarok fiai a közös seregben csakis magyar csapatokba osztassanak. Megnyugtatásul mondhatom a t. háznak, hogy ő Felsége e tekintetben már oda méltóztatott utasítani a közös hadügyminisztériumot, miszerint javaslatot adjon az iránt, hogy és mi módon kelljen a külön magyar műszaki ezredeket és csapatokat létesíteni; nagy súlyt helyezett ő Felsége kormánya a nemzetnek ezen jogos követelésére azért, mert igenis érzi, hogy a közös haderőnek nem árthat, hanem csak használhat, ha a magyar katona ezen seregben nemcsak száraz kötelességet teljesít, hanem saját külön hazaszeretetének egész súlyát viszi át a közös sereg csapataiba és ha e hazának és a seregnek minden tagja kétszeresen van érdekelve a sereg jó és balsorsában : először mint katona, először mint a közös hadsereg tagja, másodszor mint magyar állampolgár.« (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Veres József: Akkor még máskép beszéltek! Szatmári Mór: Hova jutottunk azóta, t. ház ? Ma már csak közös hadseregről beszélünk. Ma már a köztudatba ugy belement a közös hadsereg, mintha magyar hadseregről egyáltalán szó sem lehetne. És a ki erről beszél, azt valami fenhéjázó kicsinyléssel nézik le arról az oldalról azok az urak, a kik azt hiszik, hogy nekik megadatott a jog arra, hogy csak ők gondolkozhatnak bölcsen a nemzet jogairól, kötelezettségéről, hMatásáról és jövendőjéről. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Valami csodálatos transzformáczión ment át a magyar politikusok lelke és valója. Nem a meggyőződések változtak meg, hanem csak az emberek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Mert hiszen az lehetetlen, hogy férfiak, a kik tehetségüknek teljes erejében, képességük egész tudatában, férfiasságuk egész határozottságával küzdenek bizonyos eszmékért, azokat egyszerre feladják. Hiszen lehetetlen az, (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) hogy február W-én, kedden. 303 érett férfiak, érett meggyőződésükben egy csapásra igy megváltozzanak. Nem is a meggyőződések változnak meg, hanem a férfiak, az emberek változnak meg. (Igaz! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) A birodalmi eszme gondolata az, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) amelynek szférájába ha belekerülnek az emberek, ennek a levegője megszédíti őket, ennek a levegőjében nem tudnak a lábukon megállani, és megtántorodnak tőle. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) És ezért van az, t. képviselőház, hogy 1867 óta a törvényalkotások egész rendjén a hanyatlásnak táblázatát látjuk a hadsereg kérdésében. Hiszen, t. képviselőház, már hanyatlás van Deák Ferencz 1861-iki álláspontja és Deák Ferencz 67-diki alkotása közt. (Igaz! Vqy van! a szélsöbalóldalon.) Hiszen látjuk, t. képviselőház, hogy 1868-ban micsoda álláspontot foglalt el a hadsereg kérdésében Tisza Kálmán, mily álláspontot foglaltak el az ő hMei és mily álláspontot foglaltak el később. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Tisza Kálmán akkor még áll és védi a magyar hadsereget. Mánka Imre még áll és védi a magyar hadsereget. Mánka többek közt azt mondja: (Halljuk! Halljuk! a szélsöbalóldalon.) »Nagy keserűséggel konstatálom a retrogád lépést, mert a javaslatban nincs benn a magyar hadsereg. Már pedig a magyar hadsereg eszméjéről nem mondhatunk le semmi esetre.« (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Bizony lemondott ő. (Mozgás a szélsöbalóldalon.) Hentaller Lajos: Valóságos belső titkos tanácsos lett! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Jobban informálták! Molnár Jenő: Az észak-keleti vasút igazgatója lett! (Mozgás.) Szatmári Mór: Tisza Kálmán 1868 Julius 31-dikén igy szónokolt a véderő-törvényjavaslat ellen: »Az 1867 : XII. t.-czikktől hátralépésnek tartom ezen javaslatot annyiban, a mennyiben itt nem Magyarország véderejéről szándékoltatik törvény alkottatni, hanem igenis egy közös törvény alkotásáról van szó. Már pedig az 1867. évi XII. t.-cz. 13. §-a kimondja, hogy a védrendszer egyenlő elvek alapján állapítandó meg, de arról, hogy még magára ezen tárgyra nézve is közös törvényt kelljen alkotni, egy szót sem szól. Sérelmes és hátralépés ez a javaslat, mert a közös hadügyi miniszter az 1867 : XII. t.-czikkben nem is emiitett közös közeget törvényesíteni szándékozik, sőt hatáskörét túlfejleszti azon körön, a mely ő Felsége alkotmányosan gyakorlandó jogai számára jelöltetett ki ama törvényben. De sérelmes e törvényjavaslat, mert magyar hadsereget nem is említ.« (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) És igy fejezi be: »Valóban bajos ebben egyebet látni, mint annyit emlegetett önállóságunk igen keserves illusztráczióját.« 0, hogy megváltozott Tisza Kálmán! Micsoda