Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-202
304 2ü± országos ütés 1903 február 10-én, kedden. hanyatlásnak kellett annak lenni, micsoda útnak, a mely elvezetett az 1889-iki véderőjavaslat 11. §-áig és ugyanezen javaslat 25. §áig! De, t. képviselőház, van folytatása is ennek, mert hiszen a transzformáczíó viszi az embereket. Erről tesz tanúságot az 1889-iki véderőtörvényjavaslatnak a tárgyalása és a volt nemzeti pártnak ennél a tárgyalásnál való szereplése és mostani szereplése. (Igaz ! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Megbocsát a t. képviselőház, ha én itt szemelvényeket olvasok fel, (Halljuk! Halljuk!) mert hiszen ezek nem lehetnek unalmasak, két szempontból: először azért, mert hiszen ezek a szemelvények nagyon szépek, másodszor azért, mert annak idején igen hatásosak voltak. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Ma is azok!) Perczel Miklós azt mondta . . . Beőthy Ákos: Nem volt nemzeti párti! Pártonkívüli volt,! Derék, okos ember volt. Szatmári Mór (olvassa): » Midőn 1868-ban oly nagy áldozatokat hoztunk a kiegyezésnek, méltán várhattuk, hogy a közös véderő kérdésében tanúsított engedékenységünk nem fog oly szervezés állandósítására kihasználtatni, melyben a, közös véderőnek kiegészítő része, a magyar hadsereg teljesen elmerül. A kiegyezés nehézségeinek áthidalása reábirhatta a nemzetet, hogy önálló hadsereget ne követeljen; de azt ugyan senki sem akarta, magyar ember, magyar hazafi nem is akarhatta, hogy a közös véderő keretében a magyar jelleg, a magyar nyelv soha érvényre ne jusson«\ (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ugyancsak Perczel Miklós 1889. márczius 11-én a részletes vitánál azt mondta: »Kötelesség volt az alkotmány védelmezése minden időben, de százszoros kötelesség most, midőn e, csak részben meghiúsult kísérletben ismét felüti fejét az a hagyományos politikai áramlat, a mely az egységes Ausztria eszméjét csak szegre akasztotta, de soha fel nem adta, és most, miután minden talajt elvesztett a lába alól, görcsösen ragaszkodik a hadsereg egységéhez, annak osztrákositásához, mert jelszava még mindig? In deinem Eeiche ist Osterreich!* Beőthy Ákos: In deinem Láger! Szatmári Mór: »0 ezt a kifejezést használta. Elénk helyeslés és tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.* Gr. Apponyi Albert (Halljuk! Halljuk!) akkor áll elő az ő pártjának úgynevezett nemzeti aspiráczióMal, s ezt igy okolja meg — és ezt ajánlom Szentiványi Árpád t. képviselőtársamnak figyelmébe — (olvassa): »Miért kell nekünk a katonai reform kérdését közgazdasági, közjogi és nemzeti szempontból is ezen alkalommal felvetni? Egyszerűen azért, meit ez az egyetlen alkalom, midőn a képviselőház abban a helyzetben van, hogy a maga akaratát érvényesíthesse; az a képviselőház, mely a hadügyi költségvetést sem tárgyalja direkte, hanem csak egyik bizottsága által« Beőthy Ákos: Per mops! Szatmári Mór: . . . »ha ezt az alkalmat sem használja fel, midőn katonai reformokat kérnek tőle, hogy viszont politikai reformokat kérjen, az a képviselőház r egyetlen alkalmat sem fog erre felhasználni. Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Most is helyeseljék!) A hadsereg kulturális követelései és intézményei nincsenek összhangban a magyar állam kulturális intézményeMel, nemzeti kultúránk követelményeMé]. Az összhang ezen hiánya két momentumnál nyilvánul: ez a tiszti vizsga nyelvének kérdése, a másik a katonai szakoktatás egyoldalúsága. A magyar nemzetnek, mint minden életrevaló nemzetnek, egész polgári fejlődésében kisebb-nagyobb öntudatossággal egy politikai ideálja volt: e hazában egy önálló nemzeti államot alkotni. Ónálló nemzeti élet és ezen önálló nemzeti életnek egyik leglényegesebb ága egy önálló, szorosan ós kizárólagosan nemzeti kultúra. A nemzeti kultúrának az állam összes intézményeMel, azok minden fokán találkoznia kell. Az állam minden intézményében bizonyos fokozatok elérése bizonyos kulturális fok elérésétől van feltételezve és ezen kulturális fok meghatározását teljesen azon intézménynek érdeke szabja meg. Ezen kultúrának, mely bármily fokon követeltetik, másnak mint nemzetinek nem szabad lennie, mert ha más mint nemzeti kultúra követeltetik, akkor azon intézmény, mely ily feltételhez van kötve, ellentétben áll az állam nemzeti kultúrájával, az állam egyik leglényegesebb éltető erejével.« (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) »A tiszti rangot oly müveitségtől teszik függővé, mely akármilyen magas, nem magyar műveltség, hanem mitőlünk idegen.« (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Milyen aranyigazságok ! Szatmári Mór: Egy másik beszédében gróf Apponyi Albert a többi közt a következőket mondja (olvassa): »Magyar kultúra kell a magyar államnak. Ezt kell a magyar állampolgároknál a tisztirang feltételéül kitűzni. Ez nem ütközik a hadsereg egységes vezényletébe/; (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: No lám!) »Veszedelmes tant hirdet a közös hadseregre nézve, a ki azt mondja, hogy a katonai szempontból követelt kultúra ellentétben áll a magyar nemzeti kultúrával és csak ezen az alapon lehet azt ellenezni, hogy a katonai tanintézetek egy része a magyar állampolgárokra nézve a nemzeti kultúrának feleljen meg nyelvben és nevelési irányban. Ezen követeiménjek megvalósítása nélkül a katonai reform egyoldalú ós ezen követelményeknek megvalósítása nélkül — és én valóban a leglényegesebbekre szorítkozom — a katonai reformokra, bármily helyesek legyenek _is magukban, beleegyezésemet nem adom.« (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.)
