Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-202

202. országos ülés 1903 február 10-én, kedden. 295 egymás közt a hatalmak, ezen szerződés időtartamának letelte után ezt a konvencziót ezek a hatalmak megújítanák, mert azt mondanák méltán, ha nem értünk is el egyebet, ez is nagy előny, legalább nem vagyunk kénytelenek hadügyi kiadásainkat folyton és folyton emelni, (ügy van! a szélsöbdloläalon.) legalább a hadügyi kiadások emelésében szünet állott be. így megvoltunk ennyi esztendeig, ennek a konvencziónak ideje le fog járni, hosszabbitsuk ezt meg ismét talán öt vagy tiz évre. Sőt még az sem volna lehetetlen, ha egyszer ilyen konvencziót a hatalmak megkóstolnának, hogy azután azt mondanák akkor — most még nem, hanem annakutána — talán egy lépéssel tovább is mehetünk, hiszen az arány csak az marad, a mi most, talán szállítsa le minden csoport szövetséges hadseregének létszámát ennyMel, a másik annyMal, akkor aztán már el lehetne a hadügyi kiadásoknak a leszállítását is lassankint fokozatosan talán érni. (Igaz! JJgy van! a szélsobaloldalon.) Én, t. ház, megvallom, hogyha nekünk jobb külügyi képviseletünk volna, akkor talán ezt a dolgot keresztül lehetne vinni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) De megvallom őszintén azt is, a mit én már ki is fejtettem, hogy bizony valami nagy bizalommal a mi külügyi képviseletünk ügyességében nem bízom, (Igaz! JJgy van! a szélsobaloldalon. úgy hang a szélsobaloldalon : Nincs is ok rá!) Mindennek daczára, t. ház, tekintve azt a nagy előnyt, a melyet azáltal érhetnénk el, hogy a hadügyi kiadások folytonos és örökös fokozásában egy kis szünet állana be, bátor vagyok a t. háznak a következő határozati javaslatot benyújtani. (Halljuk! Halljuk! Mozgás a jobboldalon.) Ez nem obstrukcziós határozati javaslat. (Olvassa): »Határozati javaslat. Utasittatik a kormány, hogy tegye magát érintkezésbe a külügyi képviselettel és hasson oda, hogy ez lépéseket tegyen a nagyhatalmak külügyi képviseleténél egy olyan 5 vagy 10 évre szóló egyezmény megállapítására nézve, a melyen belül a nagyhatalmak köteleznék magukat, nem emelni a hadseregük létszámát, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) sem ujabb szerkezetű fegyvereket és ágyukat be nem hozni.« (Helyeslés a néppárton és a szélsobaloldalon.) Előre megjegyzem, t. ház, hogy ezen határozati javaslatomtól én semmi sikert sem várok. (Derültség a jobboldalon.) de benyújtásával csak kötelességemnek tettem eleget. Először azért nem várok semmi sikert, mert sajnosán tapasztalom, ha erről az oldalról valami indítványozta tik, vagy ha határozati javaslat adatik be, az a t. túloldal részéről nagyon, de nagyon ritkán részesül figyelemben. Az ezen oldalról beadott határozati javaslatainknak többnyire semmi sikere sem szokott lenni! A t. honvédelmi miniszter ur talán maga is fontolóra fogja venni ezeket a dolgokat, a melyeket én itt, ebből az alkalomból röviden elmondani bátor voltam és talán ő is fog majd ezek felett egy kissé gondolkodni. Jó lesz ezt a kérdést, ezt a fontos kérdést egy kissé ruminálni, mert ez idővel, t. ház, nagy eredményekhez vezethet. Nagy eredményekhez vezethetne nemcsak minálunk Magyarországon és Ausztriában, de egész Európában. És, azt gondolom, t. ház, hogy ennek a helyzetnek a nyomasztó voltát többé-kevésbbé minden uralkodó, minden kormány, minden parlament és minden nép eléggé érzi és ettől át van hatva. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ebben a tekintetben, t. ház, igazán lépéseket kellene tenni a dolog fontosságánál fogva. Meg kellene legalább kísérelni a dolgot. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Hiszen egy ilyen nagyfontosságú dolgot legalább megkisérleni nem kerül sem sok munkába, sem sok fáradságba. Higyje el a t. képviselőház, hogy a mi diplomácziánk akárhányszor sokkal kevesebb jelentőségű, hiábavaló dolgokban jegyzékeket vált hónapokon, éveken keresztül, a melyek pedig nem bírnak oly nagy korderőrel, mint birna egy ilyen akczió. Azért én, ha nem is remélem, mégis kérem ugy a t. kormányt, valamint a t. túloldalt, ne vegyék semmibe ezt a határozati javaslatot, hanem ragadják meg az alkalmat, mert az, ha nem is mindjárt, de idővel talán eredményre vezet. (Tetszés a szélsobaloldalon.) Mielőtt beszédem befejezném. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) még a kétéves szolgálati időről kívánom nézetemet elmondani. Kétségtelen, hogy a hároméves szolgálati idő nemzetgazdászati szempontból határozottan káros, s a népnek igen nagy megterheltetésével jár. Európa több államában, Német- és Erancziaországban már folynak is a tárgyalások a kétéves szolgálati idő behozatala iránt, a mely a népnek óriási megkönnyebbülést jelenfene. De van a kétéves szolgálati időnek egy óriási hátránya is, az t. i., hogy a hadügyi kiadásokat még jobban fokozná. (Zaj. Elnök csenget.) Én figyelemmel olvasom a franczia parlament ez iránti tárgyalásait, és azokból látom, hogy a költségszaporulat csakugyan nagy lesz, mert sokkal nagyobb az ujonezlétszám, több tisztet és altisztet kell alkalmazni, a kiknek a kiképzése ismét sokba kerül. Hanem én egyebet gondoltam, a mi Fel a kívánt czélt elérnők, Én azt gondoltam, meg kellene maradni a hároméves szolgálati idő mellett, azonban ott van a latin példabeszéd, hogy nulla regula sine exeeptione. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ha sok exezepezió lesz, nem marad semmi! Gr. Benyovszky Sándor: A katonákat két részre kellene osztani; az egyik rész a második esztendőben már be van tanítva, a másik rész nehezebben tanul. A tisztek hMatva volnának elbírálni, hogy a legénységük közül ki van kellőleg kiképezve, ki nincs. És a kik ki vannak képezve, azok a második év után hazabocsáttatnának. Pozsgay Miklós: Akkor a protekezió győzne!