Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-202

296 202. országos ülés 1903 február 10-én, kedden. Gr. Benyovszky Sándor: Az nem volna szabad! Tudjuk, hogy művelt embernél egyévi szolgálat is elegendő. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem mindig! Gr. Benyovszky Sándor: HMatkozom az egyéves önkéntesekre, a kik nemcsak hogy kiképeztetnek egy év alatt, de még tisztek is lesznek. Én azt hiszem, tekintve különösen a józan értelmű magyar népet, kMált a gyalogságnál, a hol legnagyobb számban szolgál, bízvást haza lehetne bocsátani jó részüket két év multán a nélkül, hogy ez a hadügyi költségek emelkedését idézné elő. A 3 éves szolgálati idő mellett azokat, a kik be vannak gyakorolva, a kik ki vannak tanítva, szépen haza lehetne bocsátani. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Sokkal nagyobb ujonczjutalékra volna szükség! Gr. Benyovszky Sándor: Én azt gondolom, t. képviselőház, hogy »esset modus in rebus«. Lehetne ezen is segíteni. Hanem azt határozottan állítom, hogy ha a legénység nem tartatnék három évig a zászlóknál, ez először pénzügyi szempontból járna nagy megtakarításokkal, de másrészről nemzetgazdasági szemjxmtból is, mert tudvalevő, hogy a hadseregnek azon nagy része, a mely a zászlóknál tartatik, szolgálatának időtartama alatt semmit sem kereshet, s igy meg lévén fosztva keresetétől, ez nemzetgazdaságilag is káros; ha pedig kereshetne az illető, ez nemzetgazdasági szempontból birna nagy jelentőséggel. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóläálon.) Azt hiszem, hogy mint minden más dolognak, ugy ennek is a kezdeményezése sok bajjal és nagy nehézséggel jár, de e nehézségeket legyőzhetetleneknek egyáltalában nem tartom. Ha pedig a kérdés megoldatnék, ugy ez hadügyi kiadásaink csökkenését idézné elő, a népre sulyosodó terhek kisebbednének, s ezáltal megkönynyebbülést okoznának a népnek. (Ugy van! Ügy van! a szélsöbalóläálon.) Az előttünk fekvő javaslatokat illetőleg a t. honvédelmi miniszter urnak is be kell látnia azt, hogy hadügyi kiadásaink súlyos teherként nehezednek az országra. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter : Nagy teher! Gr. Benyovszky Sándor: A teher ma oly nagy, hogy annak szaporítása tekintetében — meggyőződésem szerint és hiszem, t. képviselőtársaim meggyőződése szerint is — bizony már elérkeztünk a Rubikonig, a melyen túllépnünk nem szabad. (TJgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Másként kell itt intézkedni és épen az általam javasolt módon lehetne az óriási hadügyi kiadások okozta terhén könnyíteni. MMel pedig ez a javaslat szaporítja a hadsereg létszámát, szaporítja költségeinket akkor, a mikor — s azt hiszem, ezt sikerült is beigazolnom — a létszámszaporitás felesleges, a mikor ezt a nagy haderőt sem élelmezni, sem fizetni nem tudjuk: azért én e javaslatokat nemcsak feleslegeseknek ós hiábavalóknak — de tekintetbe véve azon óriási költségeket, a melyek e javaslatok kapcsán az országot terhelni fogják, egyszersmind károsaknak tartom. (Helyedés a szélsöbalóläálon. Zaj a jobboldalon.) Polczner Jenő: Menjenek a börzére kaszinózni! Gr. Benyovszky Sándor: Tegyünk egy kis számítást, hogy mennyMel szaporodtak hadügyi kiadásaink nemcsak a hármas-szövetség megkötése óta, hanem még 1867 óta. (Halljuk! Halljuk! a, szélsöbalóläálon.) Valóban meg kell döbbennünk az eredménytől. Igaz, hogy hasonló állapottal nemcsak nálunk, de más államokban is találkozunk. Ámde mi nem akarjuk, hogy ez az ország elpusztuljon, népe elszegényedjék, s ezért nekünk e javaslatot elfogadnunk nem szabad. (Igaz! Ugy van' a szélsöbalóläálon.) Nem frázisképen mondom, hogy ez az ország nagy szegénységben, nagy nyomorúságban vau. Bizonyítom ezt a szocziálizmusnak ijesztő mérvben való terjedésével. (Helyeslés a szélsöbalóläálon.) Mert tény az, hogy a hol a nép csak meglehetős jólétben van, ott nincsen szocziálizmus. Szocziálizmus csak ott van, a hol nagy a nyomor, s állapotaink nyomorúságos voltát épen a szocziálizmus terjedése igazolja. De ott van a kMándorlás is. Hiszeo Magyarország ezelőtt Eldorádó volt; boldog ország volt; nem vándoroltak ki belőle az emberek, hanem ellenkezőleg ide bevándoroltak. Pozsgay Miklós: Most is bevándorolnak olyanok, a kikre nincs szükségünk! (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Gr. Benyovszky Sándor: Igaz. ma is vannak bevándorlóink, de ezelőtt más elem vándorolt be ide; most nem vándorol be hozzánk valamirevaló elem, hanem kMándorol a nép. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóläálon.) Vegyük egy kissé közelebbről szemügyre a kMándorlást, t. ház. Ezelőtt is vándoroltak ki Magyarország északi megyéiből, azon szegény földhözragadt tót nép közül meglehetős nagy számban olyanok, a kiknek se, kenyerük, se keresetük, napszámuk nem volt. Ámde a kMándorlás már ott is olyan óriási méreteket öltött, hogy egész falvak vannak a Felvidéken, (Ugy van ! Ugy van! a szélsöbalóläálon.) a melyeknek minden munkabíró lakosa kMándorolt, csak az öregek,, a tehetetlen aggastyánok maradtak odahaza. És ez, t. ház, már nagy bajra, nagy nyomorúságra vall. (Ugy van ! ügy van! a szélsöbalóläálon.) De még ha csak a Felvidékről történnék ilyen elszomorító mértékben a kMándorlás ! Nézzünk az Alföldre, a magyar Kánaán földjére; (ügy van! Ugy van! a szélsöbalóläálon.) Most már ott is óriási mérveket ölt a kMándorlás. Hiszen Dunántúl, Magyarország legvirágzóbb részén is megindult már a föld népe; egy formális népvándorlás van ott, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóläálon.) ugy, mint akkor, a midőn eleink benyomultak ide Magyarországba.