Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-202

202. országos ülés 1903 február 10-én, kedden. 293 B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ugy van! Gr. Benyovszky Sándor: Ez a jó oldala pedig az, hogy Európát egy borzasztó háború kitörésétől megkíméli. Ámde, t. ház, a hármas-szövetségnek van egy nagyon rossz oldala is, és nem tudom, hogy ez a rossz oldal nem paralizálja-e annak jó oldalát. Hiszen, t. ház, ha átvizsgáljuk nemcsak a mi hadügyi kiadásunkat a hármas-szövetség megkötése óta, hanem ha átvizsgáljuk a német hadügyi kiadásokat, a francziákat, az olaszt és oroszt, azt fogjuk látni, hogy el kell rémülnünk attól, hogy a hármasszövetség megkötése óta ezeknek az államoknak és igy, lehet mondani, egész Európának hadügyi kiadásai mily óriási mérveket öltöttek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen, t. ház, rá fogok arra is térni, a hármas-szövetség, mint mondottam, és a mit el is lehet hinni, nern bir offenzM, hanem csak defenzív jelleggel. Ámde, t. ház, az is bizonyos és azt sem lehet kétségbe vonni, hogy defenzív szövetségek gyakran offenzM szövetségekké lettek, a mint a hármas-szövetség is ilyenné változhatik. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A mi már most a hármas-szövetséget illeti, ennek éle, ezt kétségbe vonni és tagadni nem lehet, két állam ellen irányult és irányul: Oroszország és Francziaország ellen. Mert hiszen ha nem irányulna ezek ellen az államok ellen, akkor értelme sem lett volna e szövetség megkötésének. Kétséget nem szenved, hogy féltek Oroszországtól, az orosz terjeszkedéstől, a németek pedig féltik Elszászt és Lotharingiát, mert nagyon jól tudják, hogy a francziák ezekről a tartományokról nem fognak lemondani soha. A mieink meg félnek az oroszoktól, mert Oroszország bizony terjeszkedik, bár jelenleg nem Európában, hanem Ázsiában. Az oroszokban már megvan ez a terjeszkedési vágy. S igy az osztrák kormány megkötötte a szövetséget a némettel, hogy esetleg orosz támadás ellen Németország megvédje Ausztriát, a németek meg viszontszolgálat fejében szövetkeztek, hogy a mennyiben háborúba keverednek Francziaországgal, Ausztria a németek segítségére lesz. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kétséget nem szenved, hogy ebben igazam van. Belátták ennek igazát a francziák és az oroszok is; és mi következett ebből ? Belátták, hogy az egyelőre defenzív hármas-szövetségnek éle ellenük irányult. Ok aztán egymással szövetkeztek : t. i. Erancziaország szövetkezett Oroszországgal. Ez természetes is; és már most, mióta Francziaország Oroszországgal szövetkezett, igazán lehet mondani, hogy egész Európa két óriási táborból áll: egyrészről ott van Franczia- Oroszország, másrészről Magyarország, Ausztria, Olaszország és Németország. És mi következett abból, hogy a francziák Oroszországgal szövetkeztek? Természetes, látták, hogy mily óriási haderővel bir a hármas-szövetség, látták, hogy esetleg gyengébbek, vagy ha nem is gyengébbek, erősebbek akartak lenni, és ez arra indította őket, hogy ők is hadseregük létszámát szaporítsák, azonkívül javítják fegyvereiket, szereznek ujabb szerkezetű ágyukat, és ez viszont a hármas-szövetségre hat; ott is látják, hogy a francziák jobban szervezik hadseregüket, szaporítják annak létszámát, tehát ők is szaporítják. Szaporítjuk mi is, a német is, az olasz is, sőt azonkívül néha nem azért szaporítják, mintha a másik szövetségtől félnének, hanem az egyik szövetséges társnak kívánságára is történik a hadsereg létszámának a szaporítása, Igy pl. a német bizonyosan követeli Ausztria-Magyarországtól is a hadsereg létszámának a szaporítását, uj szerkezetű ágyuknak behozatalát, mert azt mondja: a te szövetségednek, ha nem leszesz elég erős, ha nem lesznek ilyen és ilyen fajta ágyúid, nagy hasznát venni nem fogjuk. Igy történt Olaszországban is. Az olaszok nagy ellenségei voltak a tőlük mind nagyobb és nagyobb áldozatot kMánó hármas-szövetségnek, de az olasz félt, hogy egymagában fog állani, a francziákkal nem nagyon rokonszenveztek, több dologban versengtek egymással, s ezért legjobbnak tartották, ha ők is a hármas-szövetséghez csatlakoznak. De aztán a hármas-szövetség gyengének találta az olasz hadsereget, hiányosnak tartotta a felszerelését, követelte a hadsereg létszámának szaporítását és más fegyverekkel való ellátását. Étinek az eredménye Olaszországra az lett, hogy Olaszország már csaknem a végkimerüléshez jutott el pénzügyi szempontból. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A franczia nagyon gazdag nemzet, hiszen köztudomású, hogy a kontinensen a leggazdagabb nemzet, de bizony már a francziákat is nagyon, de nagyon megviselik ezek az óriási hadi kiadások, és ők is ugy állnak a költségvetésükkel, hogy deficzittel dolgoznak. Maga a a német is, a mely 1870—71-ben a francziákat kifosztotta, nagyon megelégelte ezeket az óriási kiadásokat és a németországi szoczializmusnak terjedését is jóformán ezen körülménynek lehet beszámítani. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A legsajnosabb az, hogy ennek az áldatlan dolognak a vége beláthatatlan. Mi nem tudjuk, sőt még csak tájékozva sem vagyunk, de nem is lehetünk, hogy mikor fog ez az áldatlan állapot megszűnni. Nem azt látjuk, hogy a hadügyi kiadások leszállittatnának, de még azt sem látjuk, hogy a hadügyi kiadások dolgában legalább egy bizonyos megállapodás állna be, hogy ne fokoztatnának azok évrőlévre. Sajnos, épen az ellenkezőről kell meggyőződve lennünk. Ez a versengés a nagyhatalmak között hadügyi téren nemcsak hogy meg nem szűnik, hanem folytonosan és folytonosan öregbedik. Ez oda fogja juttatni Európát, ha ennek az áldatlan állapotnak vége nem lesz, hogy Európa Amerikával szemben Ázsia sorsára fog