Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-200
2fi2 200. országos ülés 1903 február 7-én, szombaton. hMen ragaszkodó román nép ügyét. Hallgassa meg kérését, melyet én tolmácsolok, s adjon neki segítséget. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) 20 esztendeje annak, hogy megtörtént ezen urbariális rendezés, s mint emiitettem, a nép teljesen rongyokban van és éhezik. Az a marhaállománya, a mi még volt, mikor még megvolt a legeltetési joga s a melylyel kereskedett, az ma már egy tizedrészre apadt le. s miután legelő nincs, az is elcsenevészedett és gyenge. Igen nagy baj az Bihar vármegye ezen részén, hogy a népet a legelőtől megfosztották és a havasi legelők az uradalmaknak lettek kihasítva, s most óriási drága áron bocsáttatnak árverésen az egyes községek kezébe. A nagyváradi róm. kath. szertartású püspökségi uradalomról nem szólok, mert meggyőződtem arról, hogy a vaskohi uradalom intézősége méltányosan jár el a néppel szemben és nem uszítja egymásnak árverésen a községek lakosságát, hanem a legközelebb lévő havasokat az illető községeknek méltányos árban adja ki bérbe. De a görög- katholikus püspökség egészen más szempontokat követ. Ugyanis 4—5 nagy havast, mely 15—20 község határában fekszik, visszatart magának, azután tavaszszal kiirja az árverést a havasokra, 50—60 község betódul Belényesbe, az uradalmi épületbe, a püspöki rezidenczia udvarába és ott árverel egyik a másikára. De miután 4—5 havas, mely 15—20 községnek jutna, ki lett véve az árverésből, ez a 15 község népessége rárohan a többi havasokra, fölverik egymás közt az árakat, a harmadik község a negyedikre, s igy történik meg az, hogy azokért a havasokért, melyeknek legelőhasználatáért azelőtt 30 forintot fizettek, ma fizetnek 500 forintot, 1000 forintot, sőt 2000 forintot is. (Mozgása szélsőbaloldalon.) Természetes, hogy a nép ezt nem birja, s hogy valamikép segítsen magán, a szomszéd erdélyi járásokból vesz fel a havasi legelőkre jószágot, a miért fizetnek, s ezért azok a kis havasi legelők annyira túltömődnek a szomszéd járások által, hogy mire a jószág lekerül a havasokról, az a 400 koronát érő jószág nem ér 250—300 koronát sem, és az mutatja az életet benne, hogy bőg az éhségtől. Az csak természetes, hogy ez igy nem maradhat, ezen segíteni kell. Én, hogy meggyőződjem arról, hogy tulajdonképen mMel él az a nép. mit eszik, összevásároltam néhány kenyeret, melyből mutatóul egynehán3 7 at leteszek a ház asztalára. Ámde ezt a kenyeret is csak az eszi abban a kerületben, a kinek van, a nagy többség éhezik. Molnár Jenő: Emelkedett a nép adózási képessége! Bartha Ferencz: Egyúttal bemutatok egy marék tengerit is, mely az ottani piaczon lett vásárolva. Ezt megtekintvén, meggyőződhetik mindenki, hogy a tengeri dohos, rossz. (A bemutatott tárgyahat leteszik a ház asztalára.) A dolog ugy áll, hogy a tengeri nem érett meg az időjárás mostohasága folytán, a nép azonban arra rá lévén utalva, leszedte, kosarakba rakta, rájött a nagy fagy, a félig nyers, nedves tengeri megfagyott, és a népnek egyéb ennMalója nem lévén, azt a dohos és romlott tengerit használja saját élelmezésére, a kinek t. i. van. ámde ma már százakra és százakra megy a száma azoknak, a kiknek semminemű ennMalója nincs. Ez a nép gyümölcsterméssel kereskedik, főleg dióval. Ott a dió egész erdő-számra van. Az idén azonban, saját magam tapasztaltam, hogy az egész kerületben nem termett egy kosár dió sem, mert lefagyott. Már pedig ez a nép ebből a dióból fizeti meg az adóját az államnak, és miután fizetni nem tud, a kerületet a nagyváradi pénzügyigazgatóság intézkedésére ellepték az adóvégrehajtók, ott vannak most is a községekben és elszedik a néptől, a mi még elszedhető az állam részere. T. ház! Én tehát hMatkozva ismételten arra, a mire felhívom a t. kormány figyelmét, hogy ez a nép a magyar állameszmének híve; hogy ez a nép nem romlott még el, nincs elrontva, ideje, hogy az állam gondoskodásában részesüljön, s közelebb hozassék a magyarság szMéhez. Interpellácziómat a következőkben van szerencsém előterjeszteni: 1. Van-e tudomása a bel- és földmMelésügyi miniszter uraknak arról, hogy Bihar vármegye belényesi és vaskohi járásaiban a termés kedvezőtlen volta folytán a nép a legnagyobb nyomornak van kitéve, s ezerek és ezerek éheznek ? 2. Yan-e tudomása a földmMelésügyi miniszter urnak arról, hogy a belényesi járásban fekvő községek jószágállománya kipusztul, főleg az urbariális rendezés által és azáltal, hogy a nagyváradi gör. kath. püspökség, melynek uradalma e járás összes községeit körülveszi, a havasi legelők árverés utjáni bérbeadásánál a legutóbbi 10 év alatt sok helyt 500 %-kal emelte a bérösszeget, a mit azáltal ért el, hogy néhány havasi legelőt visszatartván, s az ezek mellett fekvő községek legelő nélkül maradván, a szomszéd községek legelőire vetik magukat, s ezek ismét a másik szomszéd község legelőjére, s igy, nehogy jószágaik legelő nélkül maradjanak és elpusztuljanak, az árverésen évről-évre óriási összegekben egymásra Hezitálják a legelőket? 3. Tekintettel a nagymérvű legelőhiányra, hajlandó-e a t. földmMelésügyi miniszter ur intézkedni, hogy a már több mint 20 éve vágás alatt volt erdők ugy a belényesi, mint a vaskohi járásokban (a róm. és gör. kath. püspökségi uradalmakban) a legeltetési tilalom alól felmentessenek ? 4. Ha a t. miniszter uraknak az ezen járásokban fellépett éhínség és nagy nyomorról tudomásuk volna, hajlandók-e e nyomoron élelmiszerek sürgős kiosztása által momentán segíteni
