Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-200

200. országos ülés 1903 február 7-én, szombaton. 259 Ha csat azért szült volna felháborodást, a mit mondtam, hát bizony nem vesztegetném az időt, mert a mit mondtam, fentartom minden körülmények között. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsöbaloldalov : Elég rossz!) MMel azonban olyanokkal is hallottam magyarázni a felháborodást, a miket nem mondottam, bátor vagyok azzal kezdeni, hogy elősorolom azokat az állításokat, a melyeket nekem tulajdonítottak és a melyeket nem mondottam. Első sorban nem mondottam, hogy nem lehet a magyar államiságot érvényesíteni. Ezt mondották rólam; ezt nem tartom, ellenkezőleg, azon abszolút meggyőződésben vagyok, hogy a magyar államnak, mint szuverén államnak módjában áll érvényesülni minden téren. (Félkiáltások a szélső-baloldalon: A hadseregben is!) Ott is! (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Az a további állítás, hogy Magyarország szuverenitásáról lemondottam, szintén nem felel meg a valóságnak. Sohasem mondtam le, nagyon is ragaszkodom ahhoz, épen annyira, mint önök a túloldalon, ha nem is lármázom annyira. Hogy a hadsereg jelenlegi szervezetét a magyar törvényhozásnak nem állana módjában és jogában megváltoztatni, azt sem állítottam, hanem ellenkezőleg világosan azt mondottam a beszédemben, hogy az egész 1867: XII. törvényczikket megváltoztathatja a magyar törvényhozás, — természetesen a király szentesítésével — és épen így megváltoztathatja ennek egyes alkatrészeit is, pl. azokat, a melyek a vezérletre, vezényletre és belszervezetre vonatkoznak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Azt sem mondtam, hogy elévülhet egy közjog. Ilyeneket mondott Lustkandl, de én soha; ne méltóztassanak tehát ilyen Verwirkungs-theoriát reám fogni. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Hát mit mondottam? Mondtam két lényeges tételt. (Halljuk! Halljuk.') Mondtam azt, hogy a király alkotmányos jogaMal élve állapította meg a közös hadseregben a szolgálati nyelvet. Ez volt az egyik tételem, a mit fentartok. A másik tételem az volt, hogy a mód, a mint ezt megállapította, czélszerü volt. (Zaj a szásöbaloldalon. Egy hang: Gyönyörű!) Lehet, hogy gyönyörű. Ezzel szemben Barta t. képviselő ur tegnap egy pár czitátumot olvasott fel Deáktól. Az egyik czitátumot, a melyre Barta t. képviselő ur szerint Apponyi Albert t. barátom egyik beszédében hMatkozott volt, Deák csakugyan mondotta. Ez a czitátum a következő: »Az a tan, mintha a magyar nyelv érvénye a hadseregben egyáltalában a törvényhozás intézkedési körébe nem tartozott volna, határozott tévtan és közjogunk alapelveMel ellenkezik.* Ezt mondotta Deák Ferencz, ezt czitálta Apponyi Albert, ezt a magam részéről én is teljesen elfogadom, aláírom és magamévá teszem. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Soha sem állítottam azt, hogy a magyar törvények nem érintették a hadsereg nyelvének kérdését. Csupán csak azt mondottam, hogy ez intézkedései nem tették jogtalanná azt, hogy a király 1867-ben a szolgálati nyelv ügyében intézkedjék. Többet nem mondtam. A törvényt ugy állapíthatta volna meg a magyar állam, hogy ezen jogát a királynak megnyirbálja, őt attól megfoszsza, de nem tette, tehát jogosan cselekedett a király. (Zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Nem is adta át ezt a jogát soha! Halljuk! Halljak! a jobboldalon.) A második czitátum, a melyet Barta Ödön t. képviselő ur Deák Ferencz szájába ad, a következőkép szól (olvassa): »Az 1867: XII. t,-cz. 11. §-a szerint a Felség által intézendő tárgyak közé sorozott »vezérlet, vezénylet és belszervezet* kifejezés alatt minden érthető, csak a magyar nyelv jogának kérdése nem, mert minderre ellenkező preczedens létezik«. — T. ház! (Halljuk ! Halljuk!) Itt engem egy,.meglepetés ért; az a meglepetés, hogy Barta Ödön t. képviselő ur nem olvasta el azt, a mit czitált. Mert ezt nem Deák Ferencz mondja, hanem gróf Apponyi Albert t. képviselő ur. Még csalódni sem lehet e tekintetben, mert egész formájában ugy vau itt ez a dolog kifejtve, hogy beszédének ezen részében nem is czitál, nem is beszél Deákról, hanem a maga nézetét mondja el. Már most csak az a kérdés, hogy gróf Apponyi Albertnek e nézete ellentétben van-e az enyémmel. Bátor leszek bebizonyítani, hogy nincs ellentétben. És ha Barta Ödön t. képviselő ur elolvasta volna ezt a beszédet, akkor láthatta volna, hogy ugyanebben a beszédben közvetlenül ezután gr. Apponyi Albert ur még ezt mondja (olvassa): »Hát, t. képviselőház, ezt ki kellett deríteni — és lesznek még utánam bizonyosan, a kik uj érveket is fognak találni — ki kellett deríteni; mert ezen kérdés felvettetett; átvitték önök a politikai térről a közjogi térre. Ámde. ha politikai értelemben beszélünk, akkor azután máskép szólunk. Én igenis azok közé tartozom, a kik évek óta itt ülnek,« - akkor a véderő-vita alkalmával az ellenzéken volt . . . Nessi Pál: Bár most is ott ülne! Gr. Andrássy Gyula: ... és tapsok és éljenek kisérték — (olvassa): »a kik évek óta itt ülnek, és nem bolygatják a hadsereg szolgálati nyelvében azt az intézkedést, a melyet ő Felsége saját hatalmi körében tett és jogosan tett, (Helyeslés a jobboldalon.) mert a törvényhozás többi tényezői nem vették igénybe beleszólási jogukat. Én igenis azok közé tartozom, a kik (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) ma sem akarják bolygatni ezt a kérdést; a kik ma nem akarják bolygatni — tudom, hogy ebben eltérek t. szomszédaimtól — a hadsereg belső szolgálati nyelvének kérdését, hanem tényleg ott akarják hagyni a mostani intézkedési körben, a mostani állapotban.« (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ehhez, t. ház, kommentárt nem fűzök, csak kijelentem, hogy tehát állításaim lényegét már hallották itt felháborodás nélkül. (Elénk tetszés és deriilt33*