Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-200

258 200. országos ülés 1903 február 7-én, szombatim. ur ? A világért sem akarom őt ezzel megvádolni. A miniszter ur sem megvénülni nem tud, sem megjavulni nem akar, (Elénk derültség a szélső­baloldalon.) 0 ép oly javíthatatlan a magyar alkotmányos jogok respektálása terén ma, mint a milyen volt 15 évvel ezelőtt. Meg kellett tehát változnia, t. képviselőház, a nemzetipártnak és ha megváltozott, akkor hogy áll a nemzet? Oda jutunk, hogy a Tisza Kálmán és az Apponyi Albert fúziója között a nemzeti aspirácziók kMívása terén végeredményében csakis időbeli kü­lönbség lesz, (TJgy van! TJgy van! a szélső­baloldalon.) mert az egyik és a másik a nemzeti jogok biztosítása szempontjából egyformán ér­téktelen ; (Tetszés a szélsőbaloldalon.) értéktelen, sőt veszélyes, mert az áldozatok határtalan mér­tékét ellensúlyozni akarják csekély konczessziók­kal, vészthoző, mert a nemzeti közvéleményt mesterségesen elaltatják és a nagy kérdésekről elterelik a figyelmet a kis kérdések útvesztőjébe. (TJgy van! TJgy van! a szélsobaloldalon.) T. képviselőház! Olyan mákonyszerü valami ez, a mMel elaltatni akarják ezt az országot, pedig meg van irva, hogy Sámsonnak is akkor nyírta le Delila a haját, a mikor aludt és az a kérdés, hogy ez a nagy barátkozás, a mely most a t. szabadelvű párt kompakt többségéből kitör, nem arra szól-e, hogy közös erővel lehessen a nemzet akarata ellenére is megszavaztatni ezeket a javaslatokat. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a szélsobaloldalon.) Erre kérek én választ bárkitől, kérek különösen azok után, _ a mikor itt gr. Zichy Jenő képviselő ur, (Éljenzés a szélsobaloldalon.) a kiből kitört a régi múlt em­léke, nyíltan, a nemzet szine előtt kijelentette, hogy impossibile tam cito oblMisci, lehetetlen ily könnyen felejteni. (Tetszés a szélsobaloldalon.) Bevégzem felszólalásomat (Halljuk! Hall­juk! a szélsobaloldalon.) azzal, hogy egyszer Augustus, a római császár, a népet szokása szerint ugy mulattatta, hogy számára kenyeret adott és czirkuszi mulatságokat rendezett. A mai czézárok sokkal ügyesebbek és okosabbbak: a mai czézárok kenyeret kérnek a néptől a fel­emelt czMillisták alakjában. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) és a czirkuszi mulatságot rendezi nekik a nép, az Isten adta nép, verejtéket vagy vért hullatva most a had­gyakorlatoknál, majd a csaták mezején. A régi, igazi Caesar Augustus, a ki egyébként annyiban hasonlitott a talmi czézárokhoz, hogy szerette, hogy ha dicsőitették, egyszer arra ébredt fel, hogy az ő házának falára egy latin versecske volt felírva, ez a vers igy hangzott: (Halljuk! Halljuk!) >Tota pluit noote redeunt spectacula mane Wvisum impérium cum Jőve Caesar habét.« a mi annyit jelent: »Egész éjjel esik, reggel azután kiderül, csak azért, hogy megújulhassa­nak a színjátékok, Czézár, a te hatalmad nagy, csak az istenséggel kell azt neked megosztanod,« A dolog természetesen nagyon tetszett Czézár­nak és felszólította a vers Íróját, hogy jelentkez­zék. Félt az Istenadta és helyette egy álpoéta jelentkezett. Akkor azután másnap a palota falán ez volt felírva: »Sic vos non vobis Sic vos non vobis Sic vos non vobis.« és ekkor Czézár felszólította az álpoétát, hogy magyarázza meg, mit jelentenek ezek a sorok. Nem tudta megmagyarázni és akkor Ovidius magyarázta meg igy: »Sic vos non vobis fertis aratra boves. Sic vos non vobis nidificatis aves, Sic vos non vobis melliflcatis apes.t >Igy nem önhaszonért szánt-vet a barna tinó ; Igy nem önhaszonért fészkel a fürge madár. Igy nem önhaszonért hordja a mézet a méh. « Mi az oka annak, t. képviselőház, hogy évszáza­dok multak el a feledékenység ködében és ezt az egyet mai napig sem akarják megérteni a világ Czézárai? (Ugy van! Uqy van! a balol­dalon.) Azt mondja a költő: Sic vos non vobis mellificatis apes.« A miniszter ur katonát és pénzt kér. De hát hogyan ? Igy nem önhasznáért hordja a mé­zet a méh; a nép munkát és kenyeret kér. (Elénk tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Munka és kenyér: ez legyen az első és nem a ka­tona. (Hosszantartó élénk éljenzés, tetszés és taps a bal- és a szélsobaloldalon.) Most pedig, miután, t. képviselőház, a ja­vaslat érdemével az idő rövidsége miatt nem volt szerencsém foglalkozni, azért, hogy a javas­lat katonai részével is foglalkozhassam, egy határozati javaslatot nyújtok be, a mely igy szól (olvassa): »Utasítja a ház a honvédelmi minisztert, hogy tegye meg a szükséges tanul­mányokat arra, hogy az ujonczok mennyiségé­nek békelétszáma mely előfeltételek mellett len­ne leszállítható.« (Elénk helyeslés és hosszan­tartó éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Andrássy Gyula képviselő ur sze­mélyes kérdésben kíván szólani! (Halljuk ! Hall­juk ! Felkiáltások balfelöl: Halljuk a babiloni grófot! Elnök csenget.) Gabányi Miklós: Összedőlt a babiloni to­rony ! (Derültség a szélsobaloldalon.) Gr. Andrássy Gyula: T. képviselőház! Sze­mélyes kérdésben és szavaim értelmének helyre­igazítása végett, kérek szót! (Halljuk! Halljuk!) Igen rövid leszek. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A t. képviselőház idejét sokkal na­gyobbra becsülöm, semhogy személyes ügyeim­mel sokáig foglalkoztassam. Múltkori beszédemet sok mindenféleképen magyarázták azóta; akkor is nagy felháboro­dást szült. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Méltán!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom