Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-200

256 200. országos ülés 1903 Mezőssy Béla: Majd meg fogjuk látni! Különben örvendek, hogy több oldalról is hallom egyszerre az igent, (Halljuk! Halljuk.') . . . vagy pedig esetleg csak több tudással és nagyobb ügyeséggel fogják végigjátszani azt a fuzionális színjátékot, a melyet Tisza Kálmán és párthívei szintén eljátszottak ? Tisza Kálmán a maga híres fuzionális beszédében ezt mondotta: »Két ok az, a mely engem arra hajt, hogy az ország kormányzását a kezembe vegyem ; az egyik: érvényre juttatni elveimnek egy részét, a másik: fentartani nyíltan a jogot elveim többi részének a keresztülvitelére és azok elfogadására a koronánál, a felségnél előkészíteni a talajt.« Tisza Kálmán neve és múltja ma már a történelemé, nem vezet tehát vele szemben engem semmiféle animozitás, annyit azonban mondhatok — és ezt nem az ellenzéki ember mondatja velem, hanem a történelmi tények elfogulatlan bírálója — hogy Tisza Kálmán a maga ellenzéki korában tett Ígéreteiből hosszú politikai életének folyamán semmit, de semmit sem váltott be. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Lehetetlen azt feltételezni, hogy egy olyan államférfiú, mint a milyen Tisza Kálmán volt, a kinek a nemzeti ellentállás korában kifejtett működése, a jogfolytonossághoz való ragaszkodása az egész magyar nemzetnek elismerését vívta ki, ha módjában állott volna csak egyetlenegy igéretét is beváltani, meg ne kísérletté volna. Meg is kísérletté, nem rajta múlt, hogy nem sikerült. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az tehát a kérdés, vájjon a volt nemzeti párt megkisérli-e a múltban vallott elveit a szabadelvű párt keretében most a vita folyamán érvényre juttatni ? (Halljuk! Halijuk!) Mielőtt erre a kérdésre felelnék, csak általánosságban egy nagy franczia államférfiú, Constant szavaira hMatkozom, a ki azt mondja, hogy a politikában azok az igaz emberek, a kik nem azzal szolgálják hazájukat, bogy egy rossz rendszer támogatásához csatlakoznak, mert igy nevüknek tekintélyével fedezniök kell a rosszat, hanem azzal szolgálják híven hazájukat, ha a válságos pillanatokban a nemzet érdekeit sértő törvényjavaslatoknak ellene szegülnek. (Élénk helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Ez az a fonák helyzet, a mely ma a nemzeti párt részéről jelentkezik. A t. nemzeti pártnak múltja tekintélyével, — én felteszem róla, hogy jobb meggyőződése ellenére, — kell fedeznie a rosszat, kell támogatnia a lehetetlen kívánságokat, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Próbálnak a részletekben bizonyos kisméretű enyhítéseket kieszközölni, de végeredményben mégis az ő támogatásuk eredményezi esetleg ennek- a javaslatnak elfogadását. (Ügy van ! a szélsöbaloldalon.) A volt nemzeti pártnak múltja annyira tisztes, a nemzeti jogok megvédése terén tevékenysége annyira kiemelkedő, hogy régi dicsőségének még máig is visszasugárzó fényéből a hatalom aranyaim áj áért "ebruár 7-én, szombaton. nem lenne szabad engedniök. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) Lovászy Márton: KMált, ha meg sem kapják az aranyalmát! Mezőssy Béla: A volt nemzeti pártnak módjában volt több izben hatalomra juthatni, meg lettek kínálva a bársony székekkel, és nem a csendes mamelukság szerepével, a mely most osztályrészül jutott, de a t. nemzeti párt vaskövetkezetességgel, hűséggel, rendithetetlen kitartással ragaszkodott elveihez. Minden miniszterelnöknek, Tiszának, Szapárynak, Wekerlének és Bánffynak mindig egy és ugyanazon feltételeket szabta a fúzió létrejöttéhez. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mik voltak ezek a feltételek? A mi, t. képviselőház, a közhatalomnak becsületes kezelését, a közigazgatási visszaélésnek megszüntetését illeti, konczedálom, ebben a nemzeti párt elvei ma Magyarországon diadalt arattak .. . Molnár Józsiás: Dehogy, csak a diadal utján vannak! Mezőssy Béla: . . . vagy legalább is a diadal utján haladnak. Ez azonban az ő politikai felfogásuknak csak egy kis része volt. A harmadik, a legtekintélyesebb, a volt nemzeti párt katonai követelése. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Méltóztassék nékem megengedni, hogy ugy, a mint ezeket a katonai követeléseket részint illetékes, a párt nevében tett elnöki nyilatkozatokból, részint a párt programmjából kMonatoltam, csak röviden ismertessem, mik voltak ezek a katonai követelések ? (Halljuk! Halljuk!) Vonatkoztak ezek a hadsereg czimerére, a hadsereg zászlajára, vonatkoztak a hadsereg vezényleti nyelvére és általában az egész katonai oktatásra és abban csúcsosodtak ki, hogy a nemzeti kultúrának minden téren, — nem a magam szavait idézem, — igy a katonai szakoktatás terén is, az iskolákban és kaszárnyákban egyaránt, érvényesülnie kell és meg kell szűnnie annak a lehetetlen állapotnak, hogy a magyar véderő tagjai egy idegen kultúra, előttünk merőben ismeretlen czélok szolgálatára kényszeríttessenek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon^} Biró Lajos: Ma is ezt kívánjuk! Mezőssy Béla: Nagyon örvendek rajta, és, bár nem akarok, a mint méltóztatnak is látni, semmiféle személyes ellentéteket kihegyezni, de mégis ugy látom, hogy a pártegység ma már annyira kompakt, hogy azt egy kis történeti visszapillantás nem zavarhatja meg. (Éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Én ezt az álláspontomat tovább részletezni nem kívánom, mert kényes kérdéseket kiszínezni nem szeretek. Csak egyre hMatkozom és ez az, hogy ennek a pártnak állásfoglalása évtizedeken keresztül mindig egy és ugyanaz volt, a mit kifejtettem. Közkatonát is csak elvétve lehetett a nemzeti párt padjairól elvei nélkül oda elcsábítani, de a vezéreket soha. Teljes joggal