Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-200

200. országos ülés 1903 február 7-én, szombaton. 255 nálta fel arra, hogy a nemzetnek jogokat szerezhessen. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon j Mig ellenben az uj jogokat ad fel. Gr. Andrássy Gyula: Az jog-elkobzás lett volna! Rakovszky István: Kolonics akarta elkobozni! Mezőssy Béla: Beszédem folyamán t, képviselőtársam felhívott arra, hogy hMatkozzam arra is, a mi szóról szóra ugy van és ugy hangzik, a mint azt gróf Andrássy Gyula mondotta. Elmondom azt is. (Halljuk! Halljuk!) 1889-ben mondotta gróf Andrássy Gyula — s ez azután csaknem szóról-szóra ugyanaz — (olvassa): »Bizonyos elavult eszméknek, havannák is mép hMei a közös hadseregben, ezek mentül kevesebben vannak, mondhatni, hogy már csak a kihalók státusába számitandók . . .« Nessi Pál: De lassan halnak ki! (Derültség a baloldalon.) Mezőssy Béla (tovább olvassa): »Ha mindamellett még teljesen ki nem haltak, ennek magyarázata az, hogy az önálló hadsereg melletti agitáczió eddig még nem engedte őket egészen kihalni.« Ugy látszik, t. képviselőház, hogy ezek az urak igazán nagyon SZÍVÓS életűek, mert a t. képviselő urnak tegnapelőtti beszédében elhangzott, u. n. nemzeti követelések, ugyanezt tartalmazzák, vagyis ott állunk, a hol 1889-ben állottunk és ma, 15 év multán is, reménykedik az ország, reménykedik a t. szabadelvű párt, hogy ezek a körök ki fognak végre-valahára halni. (Mozgás a baloldalon.) De, t. képviselőház, talán untatni fogja már a házat is ez a polémia, (Elénk felkiáltások a baloldalon: Halljuk! Halljuk!) a melyet t. képviselőtársammal folytatni kénytelen vagyok. így hát 'befejezem beszédem e részét. (Halljuk! Halljuk!/ Befejezem egy kis történelmireminiszczencziával. Gr. Andrássy Gyulának, mielőtt felment volna a magyar miniszterelnöki székből külügyminiszternek, báró Eötvös József ezeket az emlékezetes szavakat mondotta... Thaly Kálmán: (Halljuk! Halljuk!) Ez nagyon érdekes! Mezőssy Béla: Ezeket mondotta: »Gyulám! Ne menj te Bécsbe, mert erőd csak a magyar földön van és odaát egy gyökértelen fa leszel és el fogsz száradni, habár arany porral fel^is díszítenek majd, mint valami karácsonyfát.* En ellenben azt mondom a t. képviselő urnak, hogy menjen el Bécsbe, (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) mert az ilyen tanoknak, a melyeket itt hirdetett, a magyar nemzet közéletében nincsen gyökere. (Hosszantartó élénk éljenzés és helyeslés a szélsöbaloldalon és felkiáltások: Menjen Bécsbe! Elnök csenget.) Ott aztán Bécsben a t. képviselő urat feldíszíthetik mindenféle díszekkel és sallangokkal, mint egy karácsonyfát, kaphat akár miniszteri tárczát is. Gr. Andrássy Gyula: Kell is nekem! Mezőssy Béla: De az ilyen politikai magatartással a magyar nemzetnek sem háláját, sem köszönetét nem fogja kiérdemelni soha. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon és felkiáltások: Igaz! Ugy van! Szünetet kérünk!) Azzal a kérelemmel járulok most az igen t. elnök úrhoz, hogy miután beszédem még hosszabb ideig fog tartani, méltóztassék szünetet engedni. (Helyeslés és élénk felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Éljen Mezőssy Béla! A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést megnyitom és felkérem Mezőssy képviselő urat, folytassa beszédét. (Halljuk! Halljuk!) Mezőssy Béla: A szünet alatt gondolkoztam azon, hogy abból a nagy anyagból, a mely ennél a vitánál tényleg rendelkezésemre áll, felhasználjam-e épen azt a kérdést, a melyről a még rendelkezésemre álló rövid idő alatt lehetőleg összevonva szólani fogok. (Halljuk! Halljuk !) A tegnapi ülésen azonban egy jelenet habozásomat eldöntötte. Ez a jelenet pedig az volt, a mikor Szentiványi Árpád t. képviselő ur a honvédelmi miniszter urnak kijelentésére felkéretlenül is koronatanuként jelentkezett. (Halljuk ! Halljuk!) Ebből én azt látom, hogy a volt nemzeti pártnak t. alelnöke igen jó halló szervvel rendelkezik akkor, a mikor miniszteri kijelentések megerősítéséről van szó, de sem ő, sem t. pártjának egyetlenegy tagja sem akarja meghallani azokat a kijelentéseket, a melyek eddig vallott programmjukkal homlokegyenest ellentétben állanak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon. Mozgás jobb felöl.) Hogy ez az ország idáig jutott, annak, véleményem szerint, az a legfőbb indoka, hogy a magyar politikában mindennek keresztülvitelére találhatók készséges eszközök. (Mozgás jobbfelöl. Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Két fúziót ismer a magyar politikai élet. Az egyik az 1875-iki, Tisza Kálmán-féle fúzió, a másik a volt nemzeti pártnak beolvadása a szabadelvű pártba. (Halljuk! Halljuk!) E kettő között kívánom én a párhuzamot megvonni. (Halljuk! Halljuk!) A Tisza Kálmán-féle fúzió annyit ártott a nemzet érdekeinek és politikai erkölcseinek, hogy évtizedek hosszú folyama is kevés volt arra, hogy ezt a kalamitást az ország kiheverje. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Most a kérdés az, hogy a volt nemzeti pártnak fúziója is a régi, a megtört nyomokon halad-e, avagy volt tagjai ragaszkodnak-e a szabadelvű párt keretében is a múltban vallott elveikhez . . . (Felkiáltások jobbfelöl: Igen!) Biró Lajos: Igen!