Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-200

252 200. országos ülés 1903 tani a magyar martirok vértől párolgó vésztőhelyeiket. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Madarász József: Sóba! Mezőssy Béla: És a nemzet mégis megtette és megbocsátott. Thaly Kálmán: De nem felejtett! Rákosi Viktor: Megbocsátott, de nem felejtett ! Mezőssy Béla: Mindenesetre joga van mindenkinek egyéni nézetét vallani, de ez történeti tény, mert hogyha a nemzet nem bocsátott volna meg a dinasztiának, akkor ma nem lenne koronázás és nem lenne alkotmányos kormányzás. Megtette ezt a nemzet abban a tudatban, hogy ennek az engesztelékenjségnek az eredménye a magyar nemzet függetlensége és államunknak konszolidácziója lesz. (Igaz I JJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hittünk és keservesen csalódtunk. Egy franczia diplomata egyszer azt kérdezte Murajev-től, a lengyelek sötét emlékű hóhérjától, a ki 1863-ban a magyar Haynau szerepére vállalkozott, hogy nem rokona-e annak a Murajevnek, a kit a lengyel nép az apostol melléknévvel tisztelt meg és a kit Miklós czár a szabadságharcz leveretése után felakasztatott? És ez_ a sötét emlékű ember azt felelte, hogy nem! »En nem olyan Murajev vagyok, a kit felakasztanak, hanem olyan, a ki akasztat.« A magyar nemzet is a maga politikai engedékenységére körülbelül ilyen fajta választ kapott. Én olyan király vagyok, (Halljuk! Sálijuk !) a ki megkövetelem, hogy te nemzet felejtsd el a te hőseid emlékét, megkövetelem, hogy felejtsd el évezredes történelmednek mindazon harczait, a melyek a jog, szabadság és függetlenség szeplőtelen zászlaja alatt vívattak, felejts el mindent; de én, én magam felejteni semmit sem tudok. (Hosszantartó éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. Ellenmondás jobbfelöl.) T. képviselőház! Végzetes szerencsétlenség ez nemcsak a nemzetre, hanem magára a dinasztiára nézve is. És a t. képviselő ur azt mondotta, hogy a király szMe nagy és nemes. Hát miért nem hozzák közelebb a király gondolkodásvilágát a magyar nemzet aspiráczióihoz a király tanácsosai ? Hiszen, t. képviselőház, Olaszországban történt, hogy mikor Saffi, egy republikánus triumvir, a kit életében többször megtisztelt nemzete azzal a bizalommal, hogy képviselővé választotta meg és a ki ezt a megtiszteltetést következetesen visszautasította, visszautasította azért, mert nem akarta letenni Umberto királynak az alkotmányos esküt: mikor ez az ember meghalt, "Umberto királynak első kötelessége volt, hogy részvétnyilatkozatával enyhített a nemzet fájdalmán és koszorúja ott díszelgett a republikánus hazafi ravatalán, (Mozgás balfelöl.) A halál után meg kellene, hogy szűnjék minden gyűlölet, és az engesztelődés érzete a nemes lelkek tulajdona, nagy, nemes és királyi vonás. Miért nem haladt ezen az utón a mi dinasztiánk? "e.bruár 1-én, szombaton. Thaly Kálmán: Hiszen vissza sem adja Umberto vizitjét! Mezőssy Béla: Miért engedték elrepülni, tovatűnni azon történeti pillanatokat, a hol a dinasztiának egy szavába került volna, hogy a magyar nemzet szMét megnyerje és biztosítsa? Egy borostyánág, t. képviselőház, az aradi vértanuk sirhalmára, — a mint Kossuth Lajos tanácsolta, — vagy egy egyszerű repkénylevél a Kossuth Lajos koporsóján, higyjék el, többet ért volna a magyar nemzet szemében, mint ezer meg ezer szurony. Vagy, t. képviselőház, hogyha a férfi a férfinak nem bir megbocsátani, hát miért nem tette le az engesztelődése virágkoszoruját a mi dinasztiánk a nő koporsójára? A közel napokban történt, hogy a magyar nemzet legnagyobb nagyasszonyát, egy igazi hazafias honleányt, gróf Károlyi Györgynét tették le a sírboltba. Miért nem osztakozott részvételével a magyar király ? (Igaz! JJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen, t. képviselőház, ott túlnan Ausztriában, hogyha egy jótékony lelkű Hofrathnak a feleségét temetik, a király felkeresi a családot részvétének melegével. Miért van az, hogy csak a magyar király, csak ez nem osztakozik ennek a nemzetnek sem bánatában, sem szenvedéseiben, sem örömében ? (Éljenzés és taps a szélsöbaloldalon.) Azért nem osztozik, t. ház, mert a magyar nemzeti politika nem nagyhatalmi politika, pedig ezen az utón kellene haladnia a dinasztiának; azzal a régi rendszerrel végrevalahára szakítania kellene, szakítania, mert a dinasztia és a trón biztonsága csak igy lenne biztosítva. És ha a kormány annyira gyenge felfelé, hogy ezeket a tanokat ott elmondani illetékes helyen nem meri, akkor kötelessége ennek az ellenzéknek ezen tanokat mindaddig hangsúlyozni, mig végre a mi gyenge szavunk is elhat odáig. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Mi nem veszítünk semmit, mi nem törünk a hatalom után, mi küzdünk, elismerést nem kérve és nem remélve, a magyar nemzetnek igazaiért, mi átmeneti Madék vagyunk, mi dolgozunk, fáradunk abban a tudatban, hogy munkánk gyümölcsét élvezni talán nem fogjuk soha, de hiszszük, hogy tevékenységünk nyomán, mint a tél hideg leple alól is kifakad az uj élet, az uj erő: a mi tevékenységünknek is eredménye a magyar haza szabadsága és függetlensége lesz. (Zajos tetszés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Es e czélra munkálkodva, teljes nyíltsággal, a legnagyobb határozottsággal meg kell mondanunk, hogy a mi szemünkben sokkal nagyobb baj és veszteség az, ha azt látjuk, hogy itt uralkodik a nagyhatalmi politika, itt uralkodik egy gazdag hatalmas dinasztia, és egy nagy hadsereg, de koldus, és rongyokban sínylődik a nép, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) mint hogyha azt látnók, hogy nem lenne nagyhatalmi politika, hanem boldog volna a magyar nép és megelégedett a magyar király. (Ménk helyeslés a szélsöbaloldalon.)