Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-199

234 199. országos ülés 1903 február 6-án, pénteken. Széll Kálmán miniszterelnök: Micsoda beszéd az! (Nagy zaj.) Elnök: Méltóztassanak nyugodtan meghallgatni a szónokot. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Vonja vissza előbb a miniszterelnök azt, a mit mondott!) Most nem a miniszterelnök, hanem Holló képviselő ur beszól. (Nagy zaj. Felkiáltások : Szünetet kérünk !) Holló Lajos: Én nem szeretném elterelni a figyelmet, a mikor ilyen súlyos kijelentésekről van szó, a melyek értelmét ebben a házban . . . (Nagy zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk!) tisztázni kell. Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! (Halljuk! Halljuk! Folytonosan tartó zaj) Holló Lajos: A t. képviselő ur a magyar államnyelvnek a magyar hadszervezet keretében való érvényesülését nem ismerte el törvényesnek és törvényen alapulónak. Ezt magából az államnak szuverenitásából kell lefejteni és a ki ezt kétségbe vonja ebben a házban, az ennek a nemzetnek szuverén jogait vonja kétségbe. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mert ha a mi szuverenitásunkból nem folynék az, hogy az állami élet egy részében nem bírjuk érvényesíteni államiságunkat, az csak azt jelentené, hogy mi egy másik hatalom által, jelen esetben az osztrák császári hatalom által vagyunk (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Ugy is van!) e részben törvényesen és intézményileg leigázva és az ő hatalma alatt tartva. De ez ellenkezik a mi ezeréves önálló létünkkel, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) a melybe igenis csúsztak bele visszaélések, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) van egy tényleges helyzet, de a törvényes álláspont ebben az országban sohasem volt az, hogy a mi szuverenitásunk ebben az országban meg volna csorbítva. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) És ha a t. képviselő ur tagadásba veszi ehhez való törvényes jogunkat, és hogy ugyanazt még másból, mint a szuverenitásból lefejteni kellene, akkor ott van az 1791 :X. t.-cz., mely kimondja törvényesen, hogy Magyarország egy önálló és semmi más hatalomnak alá nem vetett nemzet, (Igaz! Ugy van ! Zajos helyeslés a szélsobaloldalon.) ott vannak az összes 1848-ik alkotmánybeli intézkedések, melyeket restauráltunk és a melyeket törvényes erejükbe visszahelyeztünk, ott van maga az 1867-ik évi törvény és 67-iki alkotmány, a mely mit állapit meg? Azt, hogy Ausztria és Magyarország teljes paritást élveznek a közös ügyekben. Hogy ha tehát itt ki volna zárva az ország jogainak érvényesülése épen a közös intézményekben, hisz akkor annak a törvénynek nincsen érvénye, akkor nincsen paritás. Ausztria és Magyarországnak nevezzük a két államot, dualizmusát megállapítjuk, magában a törvényben azokat a jogokat, a melyeket a Felségre átruháztunk, mint alkotmányos királyra, mint a magyar korona viselőjére ruháztuk át. Ezekből semmikép sem következik, hogy Magyarország az ő törvényes jogát bármikor csorbította volna, bármikor lemondott volna arról és hogy ezek a visszaélések érintik a magyar nemzet ezeréves alkotmányát. (Zajos helyeslés a szélsobaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem is igy értette! Holló Lajos: A második észrevétel a következő megjegyzésre vonatkozik: (Halljuk! Halljuk!) Ha a magyar nyelv a hadseregbe behozatnék, a seregből egy babiloni torony változnék. (Zajos ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Mikor a miniszterelnök ur itt az ő egyéni véleményét fejtegette ebben a zajban, bocsásson meg, ha mi türelmetlenséggel fogadtuk, mert hiszen ez alkalommal nem a miniszterelnök ur felfogását akarjuk vita tárgyává tenni, hanem azt, hogy gr. Andrássy Gyula itt elhangzott szavai először önmagának meggyőződésével, másodszor a pártnak és a kormánynak hozzájárulásával és tetszésével találkoznak-e. Lengyel Zoltán : Sőt nagyban helyeseltek! Holló Lajos: Hát itt van a babiloni torony fogalma a magyar államnyelvnél. Mit jelent ez, t. ház? (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Azt akarta a képviselő ur mondani, hogy ha Ausztriában az osztrák államnyelv, Magyarországban a magyar államnyelv behozatik, ez a hadseregben babiloni zavarokat létesít? Ez nem lehetséges: mert a két állam nyelve a két nagy revierben érvényesülve semmiféle babiloni zavart nem okoz. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az ő meghatározása tehát mit jelentett? Meghatározása babiloni toronyról azt jelentette, hogy ha Magyarország haderejében a magyar nyelvnek jogát elismerjük, el kell ismernünk itt a nemzetiségeknek a jogát is. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon. Nagy zaj. Elnök csenget.) A babiloni torony azt jelenti, hogy ha a magyar nyelvet behozzák a magyar ezredekbe, be kell hozni a tót, a román, a szerb és a többi nyelveket is. (Ugy van! Jjgy van! a szélsobaloldalon ; élénk felkiáltások: Ezt értette!) Ezt jelenti az a babiloni zavar, (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) a mely egyúttal lesülyesztése a magyar történelmi nemzetnek a nemzetiségek nívójára. (Ugy van!

r Ugy van! a szélsőbaloldalon. Folytonos zaj.) És azt felejti el a t. képviselő ur, hogy Magyarországon, ha vannak is nemzetiségek, mint minden államban vannak nemzetiségi átnyulások, de mi nem szűntünk meg soha egy történelmi, összetörött egységes nemzet lenni, a mely egységes nemzetnek megvannak a maga jogai az ő nyelvében, intézményeiben, zászlajában és jelvényeiben. Ezt akarjuk mi érvényesíteni és magunkat nemzetiségi njvó-ra lesülyeszteni senki kedvéért nem fogjuk. (Élénk éljenzés és taps a szélsobaloldalon. Felkiáltások jobb felöl: Mi sem akarjuk !) Széll Kálmán miniszterelnök: Senki sem akarja! Andrássy sem akarja!