Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-199

199. országos ülés 1903 február 6-án, pénteken. 235 Thaly Kálmán: Tényleg igy van! A hadseregben csak ezrednyelvnek ismerik a magyart, ugy mint az oláht! (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Rákosi Viktor: Babiloni trón! TJj czimet kell adni! Holló Lajos: T. képviselőház! Én nem vitatom, hogy ez a kijelentés helyes volt-e. Örülnék, ha a t. kormány és a t. többség részéről az ellenkező állíttatnék. (Felkiáltások jobbfelöl: Erről volt szó! Nagy zaj. Elnök csenget.) De nem erről volt szó. Arról volt szó, hogy tegnap egy tekintélyes képviselő részéről itt a házban olyan kijelentés történt, — méltóztassék elolvasni — hogy a magyar nyelvnek behozatala a közös hadseregbe a hadseregből egy babiloni tornyot alkotna. Ennek következtében, ha mi ezt a felfogást visszautasítjuk és ez a t. miniszterelnök ur méltatlankodását vonja maga után, akkor a t. miniszterelnök urnak fel kellene állani és ezt a felfogást visszautasítani . . . (Ugy van! Ugy van! Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök; Megmagyaráztam most! (Folytonos zaj.) Holló Lajos:... nem pedig bennünket szemrehányással illetni, hogy a személyi jogok kereteit túllépjük, mikor ily kijelentéseket kritika és felszólalás tárgyává teszszük. De lehet, hogy ennek a babiloni nyelvzavarnak az volt az értelme, hogy ha Magyarországon az államnyelv talán érvényesülne is a hadseregben, ez Ausztriában nehézségeket keltene, hogy ezt Csehországban, Lengyelországban szintén követelnék. (Elénk mozgás a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ez volt az igazi értelme! (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon : Mi közünk hozzá! Mi közünk Ausztriához ! Nagy zaj.) Holló Lajos: T. ház! A magyar állami jogok érvényesülése , . . (Folytonos nagy zaj.) Elnök (csenget): Kérem, méltóztassanak legalább a saját szónokukat meghallgatni ! Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Holló Lajos: A magyar állami jogok érvényesülésének . . . (Folytonos zaj. Lengyel Zoltán közbeszól.) Elnök: Kérem Lengyel képviselő urat, ne méltóztassék állandóan közbeszólani! Rákosi Viktor: Ráérünk ! Még három hónap az indemnitás! Holló Lajos: . . . Ausztria belviszonyai egyáltalában útját nem állhatják, mert akkor Magyarországon parlamentáris rend, akkor Magyarországon önálló törvényhozás sem létezhetnék. Beőthy Ákos: Minisztérium sem lehetne! Holló Lajos: Nem lehetne független minisztérium sem, mert mindez Csehország és Lengyelország aspiráczióját is képezi. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De hát szükséges-e ahhoz, hogy Csehországban és Lengyelországban a nemzeti érzések feltámadjanak, szükséges-e ahhoz a mi beleegyezésünk? Hiszen méltóztatnak látni, sokkal energikusabban, sokkal hazafiasabban, sokkal nagyobb összetartással küzdenek ők nemzeti jogaikért most, a mikor le vannak igázva ezek az állami területek, és lépésről-lépésre haladnak előre nemzeti jogaik kMívásában. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Rákosi Viktor: Ők fogják sprengolni a kedves közös hadsereget! Holló Lajos: Ahhoz, hogy Ausztriában mi történjék, nekünk semmi közünk és semmi beavatkozásunk nincsen, nem is vinciikáljuk magunknak. Széll Kálmán miniszterelnök: Az ugy van! Holló Lajos: Azt a különbséget megteszszük, én legalább mindig megteszem, hogy Ausztria belviszonyai és Magyarország belviszonyai közt nemzetiségi szempontból óriási különbséget látunk. Mert nekünk vannak nyúlványaink, ide hozzánk bejövő, itt a külső támadás ellen védelmet kereső, védelmet találó nemzetiségeink; ott pedig nagy történelmi, históriai múlttal biró nemzetek vannak, a melyeket abba az állami szervezetbe beolvasztottak, leigáztak, és a melyek nemzeti jogaikat felszabadítani akarják, a mit én csak helyeselni tudok. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Igazuk van!) De mi ebbe a küzdelembe sem most, sem a jövőben beleszólni nem akarunk. Csak azt a kijelentést teszem magam részéről, mindig is tettem, hogy Magyarországon azt a tant hirdetni, illetékes helyről olyat hirdetni, hogy a mi állami jogaink, törvényen alapuló, még az 1867-iki kiegyezésen is alapuló jogaink érvényesülése ellen azt lehetne felhozni, hogy Ausztria belviszonyai gátolják a mi viszonyaink és jogaink érvényesülését: ebben a legveszedelmesebb propagandát látom, (Elénk helyeslés a bal- és a szeísőbaloldalon.) propagandáját látom annak a tannak, a melynek ma egyetlen aktuális hMe nincsen, de a mely ily teóriák mellett könnyen hívekre találhat. Mert inkább elszakadok Ausztriától, semhogy Magyarország függetlenségét feladjam. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Megmagyaráztam a dolgot! Holló Lajos: A harmadik megjegyzés, ezt a t. miniszterelnök ur is ismételte, államjogilag már kevésbbé bir fontossággal, de ehhez mint utolsó megjegyzéshez mégis néhány szót akarok fűzni, azt mondta a t. képviselő ur, hogy ő nem akarja kitenni az országot annak a veszélynek, hogy nehéz helyzetekben, vészes perczekben meg ne védhesse a hadsereg, mert ezt a védelmet csak egységes szolgálati nyelvű hadsereg fogja teljesíteni. Bennünket tehát, a kik az államnak jogaiért a nyelv terén küzdünk és a kik érvényt akarunk szerezni annak, most annak a vádnak 30*