Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-197

198 197. országos ülés 1903 február k-én, szerdán. nirozni az egészet, abbahagyni azt a beszerzést, mint végigfizetni, erről nem is beszélek. Tehát nem határozzák meg az összeget, csak azt, hogy mi az első részlet. Hát lehet az a szelíd 40 millió is első részlet. De mennyi jön majd utánna? (Zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hol kértem! Barta Ödön: A t. miniszter urat én nem okolom. Én sem olvastam volna el a delegáczió irományait, ha nem lettem volna azzal kénytelen. Hát a t. miniszter ur kérdezi, hol kérte. A delegáezióban nem kérte, hanem jelezte. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Pittreich fogja kérni!) A t. miniszter ur őszintén bevallhatja, hogy már tudja is, hogy ez már az idei követelések közt benne van. Most már követelés. Ugy szokás nálunk, a hadügyi dolgokban — néha nem is jelzik — hogy előbb jelzik, azután követelik. A politikában persze ez másképen áll. Ott előbb követelik, azután óhajtják, vagy jelzik. De a katonáéknál, midőn hadügyi kiadásokról van szó, rendszerint ugy van, hogy előbb jelzik, azután követelik. Hát azt kérném én a határozati javaslatomban, hogy erre nézve méltóztassék a nemzet szeméről a fátyolt levenni és megengedni neki a tiszta látást; mert e nélkül a tiszta látás nélkül nem mondhatja a t. kormány, hogy a magyar nemzet a szükségességről meg van győződve és a maga teherképességének latbavetésével, mérlegelésével szavazott meg ennyi és ennyi millió ujabb terhet. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Határozati javaslatom egyik része vonatkozik egy oly dologra, a mely szintén ellenkezik alkotmány-jogunkkal. A többi közt csak egyről szólok: nem akarom mindazt felemlíteni, a mi a delegáczió iratai közt e fajtából feltalálható, hiszen még lesznek ennek a pártnak szónokai, a kik fáradságot vesznek maguknak erre. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Júliusban! Nyáron!) Csak erre az egyre akarok reámutatni. A t. miniszter ur mindig azt mondja, hogy • azért kevés a tiszt, mert ezek és ezek az okok vannak, melyekre 6 szokott hMatkozni és nem azok, a melyeket ezen oldalról mondanak. Ezen okok közül az egyik a delegáezióban is szóba került és szóvá tétetett az alapítványok kérdése, melyek magyar alattvalók számára katonai nevelésben részesülő ifjak kiképzése czéljából tétettek. Hát én a delegáczió hangját és követelési formáját csak abban tudom megbírálni, hogy egyik-másik határozatában nagy lelki gyönyörrel olvashattam volna, ha nem fájt volna látnom, hogy elmondják, hogy a hadügyminiszter ur ezt a kívánságot, a delegácziónak ezt az elfogadott határozatát nem respektálta, mert az eredmény ezt mutatja, a végén azonban azt mondják, hogy bizalmat és elismerést szavaznak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) így nem lehet birálni. Csak ennek az eljárásnak köszönhető és valószínűleg ez a sorsa lesz ennek is, hogy a határozatok közt, melyeket a delegáczió múlt évi ülése meghozott, van egy, a mely az alapítványokra vonatkozik. A határozat intencziója teljesen nemzeti. Kell, hogy ez a nemzet magáévá tegye és hangosan tiltakozzék azon visszaélés ellen, hogy magyar honosok javára, magyarok által tett alapítványok — akár elvonva rendeltetési czéljuktól, akár nem — de magyar fenhatóságtól elvonva idegen tényezők által kezeltetnek és a magyar ellenőrzés alól elvonatnak. Thaly Kálmán: És osztrák állampapírokban helyeztetnek el! Barta Ödön: Az a bizonyos kis démon, mely olykor belejátszik a legkomolyabb ügyekbe, belejátszik ebbe is. Az a deutsche Grründlichkeit, mely a delegáezióban is meglehetősen otthon van, ez egyszer cserben hagyott bennünket. Olvasom és azt találom, hogy a delegáczió követeli a felvilágosítást illő szerénységgel, hogy milyen jogezimen kezeli ezt a hadügyminiszter. HMatkozik az alapító-levelek inteneziójára, és, hogy törvénynyel is üsse a minisztert, hMatkozik törvényre, még pedig az 1723 : L, t.-czikkre. Molnár Jenő: Sajtóhiba! Barta Ödön: Én azt hiszem, hogy nem az. Szemben az 1723 : L. t.-czikkel. Ez a kérdés csak azért merülhetett fel, mert ez a törvényezikk az elsőszülöttségről rendelkezik. Én azt hiszem, hogy Ausztriának primogeniturai jogát akarták itt előtérbe állítani, és a mieink önérzetesen szembehelyezték Magyarország elsőszülöttségi jogát, mondani akarván: hogy hol volt még Ausztria, mikor Magyarország már megvolt? (Derültség.) De van ennek a sajtóhibának nevezett tévedésnek egy másik kis démona is, mely azt a csendes borzongást mutatja, a mely a delegáezióban 1848 iránt nyilatkozik. Az alapoknak ki által kezeltetéséről könnyű törvényt idézni, nem kell az 1723 : LXX. t.-czikkre visszamenni, — ezt akarták ugyanis idézni — hanem itthon kell maradni az 1848 : III. t.-czikknél. Delegáczionális iratokban azonban 1848-ik évi törvényre hMatkozni és a hadügyminisztert ezen alapon felelőségre vonni, ez már több volna a szentségtörésnél. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezért mutattam rá erre, és kértem most a nemzet nevében ezen alapoknak idehozását és a magyar törvényhozás ellenőrzése alá vonását. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) A t. kormánynak, mely oly gyakran veszi igénybe a nemzet áldozatkészségét, szíves figyelmébe ajánlom az amerikai nagyhatalomnak egyik nagyhatalmi tényezője által igazán megszMlelendő módon ide izent — mert igazán csak nekünk szánhatta izenetét —- következő szavakat: »Nagy szolgálatot nem tehet a világnak az az