Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-197

197. országos ülés 1903 február k-én, szerdán. 193 lása ismét egy attentátum azon alap ellen, a melyen állanak, mert megtámadják vele az 1867. éviXII.t.-cz. 25. §-át. Azért fel fogom azt olvasni. A 11. §. azt mondja (olvassa): »Der Wirkungskreis des Reichsrathes umfasst allé Angelegenheiten, welclie sich auf Rechte, Pflichten und Interessen beziehen, die allén im B,eichsrathe vertretenen Königreichen und Ländern gemeinschaftlich sind.« Ez az egyik tétel. Ezzel szemben áll azután a 14. §. A 11. §. világosan megállapítja, hogy mi tartozik a Reichsrath hatáskörébe; ezek közt világosan meg van említve a katona-ügy is. A 14. §. pedig azt mondja: »Wenn sich die dringende Nothwendigkeit solcher Anordnungen, zu welchen verfassungsmässig die Zustimmung des Reichsrathes erforderlich ist, zu einer Zeit herausstellt, wo dieser nicht versammelt ist, so können dieselben unter Verantwortung des Gesammtministeriums durch kaiserliche Verordnung erlassen wcrden, insoferne solche keine Abänderung des Staatsgrundgesetzes bezwecken, keine dauernde Belastung des Staatsschatzes und keine Veräusserung von Staatjgut betreffen.« Én nem is beszélek a »ständige Belastung«ról, pedig senki sem vonhatná kétségbe, hogy az ujonczjutaléknak akár megállapításában, akár pláne felemelésében, egy súlyosabb, vagy kevésbbé súlyos arányszámnak elfogadásában a »dauernde Belastung? jellege és minden kritériuma benfoglaltatik, már csak azért is, mert arra még példa nem volt a hadseregek és a hadügyi kormányok történetében, hogy leszállították volna a létszámot és hogy visszaadtak volna valamit abból, a mit a nemzetektől egyszer megkaptak. De nem erről beszélek. Az én szemem előtt a törvénytelenség szempontjából, a melyet megtámadok, az lebeg, hogy csak akkor van mód a népakaratnak császárparagrafussal való helyettesítésére, »wenn sich die dringende Nothwendigkeit herausstelt.« Ez az egyik feltétel; a másik feltétel pedig az, — s ez az előbbitől el nem választható, — ha olyan időben áll elő a »dringende Nothwendigkeit«, a mikor nincsen együtt az országgyűlés. Tehát csak a legnagyobb végszükség adja meg ezen szurrogátum használatára a jogosultságot. A két feltételnek együtt kell fenforognia. Krístóffy József: Elnapolják az országgyűlést mindig! Barta Ödön: Azt mondja a túloldalról egyik, még pedig — ugy látszik — nem közjogász képviselőtársam, ha jól vettem észre, hogy elnapolják a Reichsrathot. Hát ez a nemzetek jogaMal űzött ^galád játék, de nem alkotmányos államforma. (Elénk tetszés a szélsobalolclalm.) Ballagi Géza: Az ő dolguk, nem a mienk! Barta Ödön: Azt mondja most már az egyik túloldali közjogi tekintély, Ballagi Géza t. képviselőtársam, hogy az 6 dolguk. KEPVH. NAPLÓ. 1901 —1906. XI. KÖTET. Nagy baj, ha minden tanítványával olyan nehezen tud megértetni valamit, mint a milyen nehezen önök értik meg azt, hogy az 1867 : XII. t.-cz. 25. §-a szerint ez nem az ő dolguk, hanem a mi dolgunk, mert mi csak alkotmányos képviselettel és teljes alkotmányossággal kormányzott népekkel léphetünk ezen ügyekre nézve érintkezésbe . . . Ballagi Géza: A mi dolgunkat mi intézzük el. (Zaj.) Barta Ödön: . . . kellett ezt a kérdést érintenem azért is, mert benyújtandó határozati javaslatom egyik pontja erre is utal. Rosenberg Gyula: Hát lesz határozati javaslat ? Molnár Jenő: Lesz bizony! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Lesz még húsz is! Barta Ödön: Ha t. képviselőtársam kissé türtőzteti magát . . . Pichler Győző: Még a szabad hajózásnál is lesz határozati javaslat! (Derültség.) Barta Ödön: Én igen szívesen odaadom t. képviselőtársamnak benyújtandó határozati javaslatom szövegét előzetes átolvasás végett, csak ne méltóztassék türelmetlennek lenni. Már most áttérek az arányszámokra; nem akarok nagy részletezésbe bocsátkozni, csak rámutatok arra, hogy az általános népesség arányszáma fogadtatott el 1889-ben mint kulcs, a mely már hatályát vesztette. Hogy ezen kulcs Magyarországra nézve és Ausztriához viszonyítva milyen eredményeket szült, mert abstrakte van odaállítva, tekintet nélkül a népesség különböző képességeire és az állítási egyébkénti eredményekre — csak ugy összegezve az arányszámokat — mutatja a következő: Az általános népesség arányszámai szerint Magyarországra esett ezerből 427*5, Ausztriára pedig 572*5. Akármelyik másik kombinácziót veszszük, a melyeket pedig ezen adónemek megállapításánál kombinatMe kell figyelembe venni, mindenütt kedvezőbb Magyarországra az eredmény, és mégsem azt fogadják el aránykulcsnak. Ha a 20—24 év közötti arányt veszszük, melyre már Rakovszky t. képviselőtársam hMatkozott, akkor az az arány az, hogy 590 esik Ausztriára, 410 esik Magyarországra. Ha az állításra kötelezettek és. megjelentek arányát veszszük, akkor 594 esik Ausztriára, 406 Magyarországra. Ha a szükségletet veszszük, illetve a követelményeket, a melyekkel elénk állnak, akkor számításba kell venni az egész véderőre fordított áldozatokat, és így az egész szükségletet össze kell számítani. Vagyis számításba kell venni az u. n. közös véderőhöz és egyfelől a honvédséghez, másfelől a Landwehrhez nyújtott anyagot is. Ha ezt összegezzük, akkor arra az eredményre jutunk, hogy az összes 155.000 I ujonczjutalékból, miután 125.000, a mit kérnek, ' a felállított számok szerint, le kell vonni 15.000 25