Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-197

194 197. országos ülés 1902 február h^én, szerdán. honvédpt itt, 15.000 Landwehrt ott — az igaz­ságos megterhelés alapjára állva. — Ez arány­szám szerint esnék Ausztriára 87.737, ebből le­vonva a 15.000 osztrák Landwehrt, kellene lenni 72.737-nek; Magyarországra esnék 66.265, e- bői levonva a 15.000-et, maradna 51.265 fő. Hogyha a 20 és 24 év közti arányszámot veszszük, akkor az arány igy állana: Ausztriára kell, hogy essék 91.450; ebből levonva 15.000-et, marad 76.450, Magyarországra 63.555, ebből levonva a honvédjutalékot, marad 48.550. Már most, t. képviselőház, hogy ha ez össze­állításokat vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az egyik kulcs szerint 2175, a másik szerint 4888, a harmadik szerint 5508 haderó'beli indMiduummal kevesebbet szolgáltat Ausztria, mint a mennyit szolgáltatnia kellene. Világos sérelme ez Ma­gyarországnak, Magyarország erejének igénybe­vétele tekintetében, világos erőpazarlás Magyar­ország részéről. Hogy ennek káros hatása egyéb tekintet­ben is milyen mérvű, azt ismételni nem akarom. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A véderőtörvény revíziója alkalmával lehet erről beszélni! Barta Ödön: Hát, t. miniszter ur, minthogy abszolúte nem mondhatja senki, hogy az ellen­ség az ajtó előtt áll: senki sem korlátozta a t. miniszter urat abban, hogy az 1889-iki törvény hatályának lejártakor a véderő-törvény revízió­jára vonatkozólag javaslatát és intenczióját az" országgal meg ne ismertesse, és módot nyújtson arra, hogy az ország e tekintetben magának vé­leményt formálhasson. B helyett önök kerülő utón járnak és segítenek megkerülni az osztrák törvényhozás jogait és belevisznek minket oly helyzetbe, melybe belevinniök joguk nincs. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mindent a maga idejében! Barta Ödön: Mégis, — eltekintve a minisz­ter ur tetszésétől — csak talán nagyfontossá­gunak fogja elismerni a t. háznak más elvi ál­lásponton álló minden tagja is, bogy abból a szempontból, bogy mennyi áldozatot hoz egy ország a másikhoz viszonyítva: igen nagy jelen­tőségű a keresők és eltartottak száma is. Azt csak nem vonja kétségbe a t. miniszter ur... B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Semmit sem vonok kétségbe! (Derültség.) Barta Ödön: — hogy a haderő egy ország nemzetgazdaságában az eltartottakhoz tartozik. Az csak kétségtelen dolog. Ezt minden vonat­kozás és minden rosszindulatú megjegyzés lát­szata nélkül is elmondhatom. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Rossz indulatot egyáltalában nem teszek fel! Barta Ödön: Tehát nemzetgazdaságilag ugy áll a dolog, hogy a keresők és eltartottak sze­rint kell megkülönböztetnem a nemzet adófize­tőit és a haderőt, mert ez az eltartottakhoz tartozik. Molnár Jenő: Improduktív kiadás! Gr. Andrássy TMadar: Az országot egy ve­szedelem esetén megmenteni, nem improduktív kiadás! (Helyeslés a jobboldalon.) Barta Ödön: Egyenesen rámutattam arra, hogy ez, abszolúte minden más vonatkozás nél­kül, csakis a nemzetgazdasági, tudományos ál­láspontból való megkülönböztetés, a mi ellen nem is lehet felszólalni, mert ez az egész vilá­gon igy van elfogadva: a keresők és az eltar­tottak száma. Ez ellen remonstrálni, abszolúte nem lehet ok, mert ez nemzetgazdasági tétel. (Ugy van! a szélsÖbáloldalon. Zaj és közbeszólá­sok a jobboldalon.) Ez minden statisztikai munkában benne van, hiszen az első éves juristáknál közkézen forgó könyvben is megtalálható. — (Ugy van! Ugy van! a szélsÖbáloldalon.) Mondom, Ausz­triában és Magyarországban a keresők és eltar­tottak számaránya a következőleg alakult. (Hall­juk! Halljuk!) Ausztriában minden 1000 lélek­ből 568 a kereső, és 432 az eltartott; ellenben Magyarországon (Zaj a jobboldalon.) — várja meg legalább t. képviselőtársam, mig megmon­dom, s azután kritizáljon, — minden 1000 lélek­ből 432 a kereső és 568 az eltartott. Épen megfordított arány. Ezen adatot én csak azért állitottam ide, hogy meg világítsam azon állitásom jogosságát, hogy a teherviselési képesség szempontjából a megajánlásra szánt ujonczjutalékok megállapításá­nál feltétlenül szükséges, hogy ezt az arány­számot is felvegyük, mert hiszen minél több keresőt vonunk el a magyar nép tömegeiből, annál rosszabbá válik ez az arányszám a ma­gyar nemzet fejlődése és gazdagodása szempont­jából. (Igaz! Ügy van! a szélsÖbáloldalon.) Tartozom a t, miniszter urnak egy kis rektifikáczióval és le akarom róni adósságom. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A t. miniszter ur beszédem elején, még mikor a költségekről és az ismeretlen milliókról beszéltem, azt mondta, hogy beterjesztette az adatokat. Hát méltóztassék megkérdezni t. kép­viselőtársaimtól, hogy hánynak vannak azon ada­tok kezében? (Mozgás a szélsÖbáloldalon.) Nekem van egy a kezemben, mert Kom­játhy Béla t. barátom rettenetes kíváncsiságá­nak, és az ő ismert kitartó hazafiságának (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon: Éljen Komjáthy !) sikerült bizonyos adatokat kapnia egy igen nagy­szabású, előzetes akczió eredményeként, a mely­ben benne volt egy kis sétautazás talán Bécs felé is, és egy hadi tanács a magyar ügyek felett — Bécsben. Pedig az összes tényezők itt voltak: itt volt a kormány elnöke és itt volt az a honvédelmi miniszter, a ki a javaslatot benyújtotta, a ki tehát annak benyújtása előtt minden irányban tájékozta magát a nemzettől kMánt áldozatok nagysága és a nemzet teher­viselési képessége tekintetében. Nohát azzal állottunk szemben, t. ház . ..,

Next

/
Oldalképek
Tartalom