Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-195

195. országos ülés 1903 január 31-én, szombaton. 149 Miről van ugyanis szó? Arról, hogy olyan katonai javaslatok terjesztetnek ide, a melyekkel szemben felzúdult az egész ország közvéleménye, olyan katonai javaslatokról, a melyekre nézve az előadó ur, az összes bizottságok, sőt még maga a honvédelmi miniszter ur is kijelentette, hogy tudatában vannak annak, hogy ezek súlyos terhet képeznek és nagy áldozatkészséget igényelnek a nemzettől. A törvényhatósági bizottságokból halmazával érkeztek ide a feliratok, a melyek közül csak egyet idézek: kMeszem annak a vármegyének a feliratát, a mely vármegyének a kötelékébe tartozom: Csongrád vármegye közönségének a feliratát, a mely ugyan utolsónak, de jó utolsónak mégis beérkezett és a mely vármegye törvényhatósági bizottságában nem az ellenzéki politikai párt van többségben, sőt ellenkezőleg nagy törpe minoritásban van; és mégis ezen vármegyének közönsége tiltakozik az ellen, hogy ezen javaslatok törvényerőre emeltessenek és kifejezést ad azon kérésének, hogy az országgyűlés képviselőháza ne helyezkedjék ellentétbe a nemzet közakaratával. (Tetszés a szélsöbaloldalon.) A mikor tehát mi, t. ház, a nemzet igazaiért küzdünk, küzdünk azért, hogy a nemzeti véderő nemzeti alapra legyen fektetve, a midőn küzdünk azért, hogy megóvjuk a magyar népet ezektől a további súlyos megterheltetésektől, a mikor küzdünk azért, hogy a nép akarata és nem a bécsi udvar kívánalma érvényesüljön itt a parlamentáris intézmények kötelékében: akkor az igen t. honvédelmi miniszter ur nem lát bennünk és a mi intencziónkban egyebet, mint embereket, a kik roppantul köpik a markukat. (Mozgás a szélsöbaloldalon és felkiáltások: Jellemző !) Pap Zoltán : Ágyutöltelékek vágjunk mi is! Kelemen Béla: Én azt tartom, t. képviselőház, hogy a mi pártműködésünknek az a jellemzése, hogy azt marok-köpésnek mondják, nem annyira mireánk bántó, nem annyira mireánk sértő, mint inkább annak a bizonyítékát nyújtja, hogy az igen t. honvédelmi miniszter ur nincs helyes felfogással a parlamentáris élet követelményei iránt. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nagyon rövid idő óta van a parlamentben! (Derültség 'jobbfelöl.) Molnár Jenő: Ő tudja a közjogot jól! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ugy? Molnár Jenő: Bizony, mert tanulta! (Derültség a jobboldalon.) Kelemen Béla: Áttérve a tárgyra, az osztrák militarizmus telhetetlenségének megnyilatkozását látom ebben a törvényjavaslatban, a melyet a t. honvédelmi miniszter ur a közös hadsereg és haditengerészet, nemkülönben a magyar királyi honvédség ujonczlótszámának felemelése tárgyában a törvényhozás elé terjesztett. Ezen törvényjavaslatra vonatkozólag Tóth János igen t, barátom az igazságnak meggyőző erejével kifejtette pártunk elvi álláspontját; reámutatott arra, hogy állami függetlenség, nemzeti önállóság, nemzeti hadsereg nélkül el nem képzelhető; reámutatott arra, hogy véderőnk mai szervezete ellentétben áll a nemzetnek, a hazának, magának a királyi trónnak is az érdekével ; reámutatott arra, hogy ellentétben áll a mi ezeréves történeti multunkkal és egész állami életünkkel. (Ugy van! Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) És tényleg, t. ház, hát mi is ez a közös hadsereg? Hadseregnek ugyan hadsereg, de közösnek nem mondható, mert hiszen osztrák abban minden; magyar talán legfölebb az a vér, a mi ott elpusztul. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon,) Ezt a közös hadsereget rövid pár szóval találóbban jellemezni nem lehet, mint a hogy pártom t. vezére. Kossuth Ferencz, épen egy képviselőházi beszédében rövid pár szóval jellemezte, olykép, hogy ennek a hadseregnek zászlója császári, nyelve német, szelleme osztrák. Most idők multán pedig csak ezt lehet hozzáfűzni: himnusza pedig a Gotterhalte. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez tehát, t, képviselőház, olyan hadsereg, a mely nyelvére, jelvényére, érzületére, egész szellemére tőlünk idegen hadsereg, a mely hadseregben a tisztek még csak nem is polgárai annak az államnak, annak a hazának, a mely hazának megvédelmezése pedig az ő élethMatásukat képezi, a mely hadseregről épen azért el lehet mondani azt, hogy mindenféle czélra alkalmas és felhasználható, csak igazi rendeltetésének, hMatásának aligha fog megfelelni, mert nem lesz soha a nép szabadságának és a magyar állam függetlenségének támasza, védője. (Ugy van! Ugy van.' a szélsöbaloldalon.) Az elvi szempont tehát az első, a melynél fogva a törvényjavaslatot el nem fogadom, hanem szívvel-lélekkel csatlakozom jaártunknak az önálló hadsereg felállítása tárgyában benyújtott határozati javaslatához. T. ház! Nem állok meg azonban annál a határnál, hogy tisztán és kizárólag elvi szempontokra hMatkozzam akkor, a mikor a törvényjavaslatot el nem fogadom, hanem óhajtok röviden foglalkozni magával a törvényjavaslattal, illetőleg némely irányban megjegyzéseket fűzni óhajtok magához a javaslathoz, annak indokolásához, a. véderő-bizottság jelentéséhez. (Halljuk! Halljuk!) A napirenden lévő törvényjavaslat a közös hadsereg és hadi tengerészet javára a magyar korona országainak terhére 10.927 ujonczczal, a honvédség javára 3000 ujonczczal követel többet, mint a mennyi az 1889 : VI. t.-cz. 14. §-ában meg lett állapítva. Ez százalékban kifejezve annyit jelent, hogy a törvényileg megállapított ujonczjutalékot a hadügyi kormány Magyarország terhére a közös hadseregre és haditengerészetre nézve több mint 20°/o-kal,