Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-195

195. országos ülés 190ö január 31-én, szombaton. 145 tam; Istennek hála, még az emlékezőtehetségem jó, különben is, a mit mondok, nem a magam, hanem az ország érdekében mondom. (Elénk éljenzés a bal- és a szélsőbal-oldalon.) Ez volt kérem 1886. október, novemberben. Erre egyszerre csak 1887. februáriusban összehívnak minket rendkívüli ülésszakra, kérnek tőlünk egy 52 milliós felszerelési hitelt, a melyet nem indokolnak, (Egy hang a szélsiíbaloläalon: Leszakadt a gomb !) nem speczifikainak, és a melyet nem a delegáczió appropriál, mert ez államtitok. Én az albizottságban mégis elkezdtem firtatni a dolgot: kérem, micsoda dolog ez, hiszen alig pár hóval ezelőtt azt mondta a hadügyminiszter ur, megvan minden, hát most mire kell az 52 millió ? Erre a hadügyminiszter azt mondta: mondja m^g nekem a delegátus ur, hogy mit csinál az orosz hadügyminiszter Varsóban, majd én is megmondom, hogy ez mire^ kell. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én igazán az hittem, hogy Hannibál a^nte portás, veszély van, meg is szavaztam, — egyszer életemben történt, hogy hitelt adtam a hadügyminiszternek, akkor is lépre mentem. (Elénk derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mondom, kérem, megszavaztam, de a nyilvános ülésben mégis néhány kritikai megjegyzést fűztem hozzá. Akkor egyszer csak felemelkedett helyéről az akkori miniszterelnök, Tisza Kálmán, és a legnagyobb indignáczióval és pathoszszal tiltakozott az én szavaim ellen, mert azt lehetne hinni, hogy Magyarország nem volna kész vért és életet áldozni, ha kell. Teljesen meg voltam semmisülve. (Elénk derültség a bal- és a szélsebaloldalon.) Gondoltam magamban, ha már ilyen fogyatékos ember vagyok, hát, Istennek hála, vannak miniszterek, van hadügyi kormány, többség, azok jóváteszik, a mit az ilyen tökéletlen ember elkövetett! (Elénk derültség a bal- és a szélsi'baloldalon.) Gr. Andrássy TMadar: ügy van! Egészen ugy van! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ugy van! (Zaj. Elnök csenget.) Beőthy Ákos: ügy látszik, t. képviselőház, az orosz hadügyminiszter ettől az 52 milliótól tényleg végkép megrémült, mert a mennykő nem csapott le, zMatar sem lett és egyszerre csak ismét derült kék ég mosolygott. Ez történt 1887. február—márcziusában. 1887. őszén összejön a rendes delegáczió, akkor előáll a hadügyminiszter és azt mondja: Az urak adtak nekem 52 milliót, de én ebből csak 30 milliót költöttem el, huszonkettőt visszabocsátok. — Az egész delegáczió extázisban volt. Ez a derék, jő, takarékos hadügyminiszter! No lám, csak 30 milliót költött el. A másik esztendőben megint jöttek 43 millió ilyen hitellel. No, ezt már nem szavaztam meg. Hanem a következő esztendőben jöttek a zárszámadások. Én nézem a zárszámadásokat, és látom, hogy ezek el vannak számolva a köitségKÉPVH. UAM.Ó. 1901 1906. XI. KÖTET. vetés rendes rovatai közt; p. o. kétszersült és húskonzervek, ágynemüek beszerzése és szállítása, szövött pamut-fehérnemü, sat., a melyek, ismételem, a delegáczió által rendesen megszavaztatnak és appropriáltatnak. Ha ezeket így speczifikálni tudták a zárszámadásokban, miért nem lehetett speczifikálriiaz előirányzatban? Megvolt annak az oka! Mert akkor indokolni kellett volna és akkor nem a hadügyminiszter disponált volna felette, hanem a delegáczió. (Ugy van! Ugg van! bal felölj Meg is mondtam a hadügyminiszternek: »Exczellenczíád hMatkozott nekem az orosz hadügyminiszterre. Hogy annak a példáját követte-e, azt nem tudom, de hogy az orosz pénzügyi gazdálkodás követtetik, (Élénk derültség a balés a szélsi'baloldalon.) azt látom, mert ott sincs ellenőrzés, itt sem volt ellenőrzés.« Akkor gróf Bylandt azt mondta nekem: »A képviselő ur sokszor igazságtalan én velem szemben! (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon : Szegény!) Én most elmegyek. Ez az én hattyúdalom, de majd meglátja, mi lesz: Kommt selten was Besseres nach!« (Zaj és mozgás.') Már most, t. képviselőház, méltóztassanak megengedni, hogy itt egy pillanatra megállapodjam és ennek a tanulságait levonjam. A mint méltóztatik látni, a képviselőházzal szemben mindig a legnagyobb presszióval dolgozik a hadügyi kormány. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső-baloldalon.) Mindig ugy állítják oda a dolgot, hogy: ha pedig azt, a mit mi akarunk, meg nem szavazzátok óráraper ezre, akkor ilyen és ilyen eshetőségek következnek be. Ezek az eshetőségek azonban sohasem következtek be. Akkor előáll a hadügyminiszter, — mert ez is megtörtónt — s azt mondja: Kérem, hát az urak azért támadnak engem, hogy nem volt háborn, nem volt baj; adjunk hálát az Istennek! Igen, de azt, t. képviselőház, elfelejtik, hogy csak ilyen presszióval lett a dolog megszavazva, különösen elfelejtik azt, hogy nekünk, igaz, kötelességünk a monarchia és a magyar haza biztonságára gondolni, de kötelességünk az adófizetők filléreit is megtakarítani és nem engedni, hogy az eljjazaroltassék. {Tetszés és helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) És, t. képviselőház, a dolgok ugy állanak, hogy nálunk nemcsak az nyereség, ha esetleg meg nem szavazzuk a költségeket, de nyereség még az is, ha eltoljuk azoknak megszavazását, mert kisül, hogy a kiadásokra nincs szükség. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Barta Ödön: Pedig rendesen igy van! Beőthy Ákos: Erre is van példa. 1887-ben jött a hadügyminiszter a Manlicher-fegyverekkel. Az is órára-napra kellett. Az is meg lett szavazva; megszavaztatott t. i. 90.000 tizenegymilliméteres fegyver. Mikor aztán ez megvolt, akkor jött a 9 milliméteres fegyver, ugy, hogy az egész 90.000 fegyvert el kellett dobni, (Ugy van! a baloldalon.) 19