Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-195

146 195. országos ülés 1903 január 31-én, szombaton. Thaly Kálmán: A népfelkelésnek adták! De még penálét is fizettünk, s pedig 3 milliónál többet, a gyárnak gépek beszerzéséért! (Mozgás a baloldalon.) Beőthy Ákos: Hát, t. képviselőház, tökéletesen igaza volt gr. Bylandtnak: »Kommt selten was Besseres nach.« Jött azután Bauer és Krieghammer. No mondhatom, hogy ez már valóságos delírium tremens volt. (Derültség.) Különösen, t. kéjjviselőház, a létszámemelések történtek meg a legnagyobb méretekben. Megengedem, hogy a létszámemelések némileg más kategóriába tartoznak, mint a felszerelések. Igaz, hogy a létszámemeléseknél az a bizonyos presszió, hogy »jön a tatár«, nem alkalmaztatik, hanem jönnek bizonyos általános indokok; majd erre mindjárt reá fogok térni. Hát ennyiben eló'nyösebb a dolog. De másrészt hátrány van, jelesen abban, hogy mig a felszerelések után valami érték mégis csak marad, addig a létszámemelés tisztán kidobott pénz, mert kidobott pénz az, hogyha mi 30—40.000 emberrel nagyobb békelétszámot tartunk, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) nem is szólva, t. képviselőház, arról, hogy ezáltal mennyi munkáskéz vonatik el. Ezeket a létszámemeléseket és az egészet tulajdonképen nem a hadügyi kormányzat csinálja, hanem a hadvezérkar. Mindenütt annak ott a keze. Erre a hadvezérkarra mondta Napóleon — az osztrákra, — »tanult emberek, de a háborúról egész hamis felfogásuk van«. (Derültség.) Én is ismertem a delegáczióban egy-két ilyen portentumot. Volt közöttük egy, annak a sok tudománytól — ugy látszik — mindig fájt a feje; mikor azután valamit megmagyarázott, kevesebbet tudtunk, mint előbb. (Derültség a baloldalon.) Elég az hozzá, ezt a hadvezérkar csinálja. A létszámemelés két kategóriába oszlik. Az egyik az újjászervezés. Mert az újjászervezés permanencziában van. Újjászervezték a gyalogságot, a tüzérséget, a vezérkart, A lovasságot nem bántották; hanem ott vannak a lovassági felügyelők, mindeniknek más a rendszere. Az egyik hajkurászsza a lovat, a másik kíméli, az egyik hosszú kengyellel lovagoltat, a másik rövid kengyellel; szerencsére olyan jó a mi lovasságunk, hogy még így sem lehet tönkretenni. (Elénk derültség és tetszés a baloldalon.) A másik, a létszámemelés pur et simple. A mig én szolgáltam, azalatt két ilyen létszámemelés volt. Az egyik volt 1889-ben. Ez 4860 embert tett ki, Ez a boszniai megszállás következménye, mert abban a paradicsomban, abban a kulturáltamban magasabb létszámra van szükség, mint másutt. (Derültség balfelöl) A másik általános létszámemelés volt 1893-ban. Minden gyalogsági században ugyanis 9 emberrel fokozták a létszámot, a mi kitett 14.688 embert. Mi volt az indokolás ? Az indokolás az volt, hogy a többi államokban mindenütt erősebb a békelétszám. Pl. századonkint a német 165, a franczia 125, az orosz 103 emberből áll. De hát már ebből lehet látni azt, hogy a létszám nem egy kaptafára van, hanem mindegyik állam saját különleges viszonyai szerint állapitja azt meg. Hogy nincsen verseny, azt épen a német és franczia századok közötti viszony bizonyítja, mert különben Francziaország annyira emelné létszámát, mint Németország, Általában egyike a legmeddőbb dolgoknak az ilyen gépies összehasonlítás. Oroszországnak — megengedem — a békelétszáma talán 800 ezer, vagy 1 millió emberből áll. De hiszen Oroszország egy egész világ. Neki még a működő badserege is három részből áll: az európaiból, a kaukázusiból és az ázsiaiból. Mikor azután háborúra kerül a dolog, akkor jóformán alig tud valamit oda hozni és pl. az orosz-török háború alatt Plevnánál tönkre verik az oroszokat, ha nem jönnek a románok. Vagy vegyük a francziákat. A francziák békelétszáma 530.000 ember. Ebben benne van a csendőrség is. Azután még tekintetbe kell venni, hogy ott vannak a gyarmati tartományok, ott van Tunis, ott van Tonking s ott van Madagaskar. Erről himet varrni csakugyan nem lehet. (Helyeslés a baloldalon.) Az egésznek a faczitja az, hogy ha összehasonlítjuk az 1885-iki létszámot az 1902-diki létszámmal, akkor az eredmény a következő: 1885-bsn volt 12.300 tábornok, törzs- és főtiszt, 251.000 altiszt és közlegény; 1902-ben tábornok és tiszt 16.612, altiszt és közlegény a rendes költségvetésben 289.000, a rendkívüliben 4.700, összesen 293.700 ember. Összehasonlítva ezt az 1885-diki 250.000 emberrel, látjuk, hogy 15 év alatt 40.000 emberrel fokozódott a békelétszám. Senki sem tudja megmondani, hogy miért, senki sem tudja megállapítani, mMel voltunk akkor rosszabbul, és mMel vagyunk most jobban. Engedelmet kérek, t. ház, ilyen példák után valójában nem lehet indulni. (Elénk helyeslés a balés a szélsöbaloldalon.) De nézzük a mostani törvényjavaslatoknak és a mostani emelkedésnek az indokolását. Azt mondják: hegyi ütegekre van szükség. Ugyan kérem, kMel fogunk mi hegyi háborút viselni? Olaszországgal? (Egy hang a szélsöbaloldalon : A bosnyákokkal!) Hiszen Olaszországgal békében vagyunk. Talán Tirol miatt? Hiszen mindig meg tudták védelmezni. Vagy pláne Montenegróval ? Hiszen világcsufság, hogy ilyen érvvel állanak elő. Vagy pedig ott van a hajóhadnak a szaporítása. (Halljuk! Halljuk!) Hiszen ha a fejünk tetejére állunk, sem leszünk tengeri hatalom. Miért? Mert a természetes előfeltételek hiányoznak. Hiányzik a megfelelő partvidék és hiányzik a kereskedelmi flotta. Mindig hátrányban fogunk lenni az európai flottákkal szemben, legfeljebb azt fogjuk nyerni, hogy ugy el fogják venni tőlünk, mint a hogy a dánok flottáját elvették az angolok 1809-ben. Különben is tudjuk nagyon jól, hogy a világ sorsa bizony