Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-195

január 31-én, szombaton. 141 195. országos ülés 1903 lességének tartsa.« (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalion. A szónokot többen üdvözlik.) Endrey Gyula jegyző: Beőthy Ákos! Beőthy Ákos: T. ház! (Halljuk! Halljuk.') Ha a ház asztalára letett törvényjavaslatnak egyrészt alapgondolatát, másrészt ezek előzményeit és következményeit elfogulatlan vizsgálat és bírálat tárgyává tesszük, akkor egészen jogosult az a felfogás, hogy ezek a törvényjavaslatok a legvakmerőbb támadást és merényletet képezik, a mely támadást a hadügyi kormányzat a magyar kormány bölcs asszisztencziája mellett ennek a nemzatnek anyagi érdekei és jóléte ellen indit. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Czélzatosan mondom, hogy a magyar kormány asszisztencziája mellett, mert csakugyan elsősorban őket kell felelőssé tenni és támadni, . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mint bűnrészeseket! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ugy is van! Mint tetteseket!) Kecskeméthy Ferencz: Ne paczkázzék a képviselőházzal! Beőthy Ákos:.. . mert ha feladatuk magaslatán állottak volna, akkor ezzel a törvényjavaslattal szemben féltétlenül a non possumus álláspontjára kellett volna helyezkeüniök. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) És mert a dolog igy van, jogosult az ellenzék részéről a legerősebb megtorlás, a legélesebb parlamentáris fegyvereknek a használata, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) oda értve az úgynevezett obstrukcziót is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem fogadhatom el azt a felfogást, hogy csakis erőszakos kormányok jogosítanak ezen ultima ratióra. Erőszakos kormányokkal szemben ez nemcsak jog, de egyenesen kötelesség, Jog az az ily törvényjavaslatokkal szemben, általában mindannyiszor, mikor becsületes meggyőződésből az ország érdekében történik és a mikor a következésekért kész az ember helytállani. Akár azért, hogy ez a törvényjavaslat megbukik, akár azért, hogy a kormány megbukik, ez a kormányzati szentbáromság: atya, fiu, szentlélek, — a honvédelmi miniszter ur az atya, a miniszterelnök ur a fiu és a pénzügyminiszter ur a r szentlélek — készek vagyunk helytállani. (Elénk derültség,) T. ház! Végzeteseknek mondottam ezen törvényjavaslatokat azért, mert súlyos, majdnem elviselhetetlen terheket rónak a nemzetre akkor, mikor ezt a monarchiának katonai és nemzetközi helyzete nem követeli, akkor, mikor az tisztán és egyedül a militarizmus kirohanása és túltengése, (Ugy van! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a mit én politikai tekintetben hátrányosnak, katonai tekintetben jóformán értéktelennek tartok; mert az egész tulajdonképen katonásdi-játékra lyukad ki, mint a hogy azt a hadgyakorlatok bizonyítják. (Ugy van! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Még egyszer hangsúlyozom, t. képviselőház, hogy a monarchiának nemzetközi és katonai exigencziái nem domborodnak ki azzal a plasztikai erővel, hogy előttük szemet hunyni ne lehetne; ez tisztán a katonai kormányzatnak követelése, mely igaz, szeret a dogmatikus csalhatatlanságnak köpenyébe burkolózni, de a mely erre sem rendszerénél, sem múltjánál fogva egyáltalában nincs feljogosítva. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert ugy vélem, különben is nem a mi feladatunk beigazolni, hogy ezekre a létszám-felemelésekre nincs szükség; a hadügyi kormányzatnak kell igazolnia, hogy van szükség, és ha erre nem képes, no hát akkor az ember egész egyszerűen azt válaszolja, mint a hogy a római prétor mondta: non liquet, nem tiszta munka, és elutasítja. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bátor leszek, t. képviselőház, mindezt érdemlegesen és tárgyilagosan beigazolni. Mielőtt azonban ezt tenném, hogy némi tekintetben előadásomnak szubjektív súlyát fokozzam, egy-két inczidenst akarok felhozni; mert az előbbi példák bizonyítják már, hogy nekem előbb is igazam volt. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) 1886-ban tárgyaltuk a népfelkelési törvényt és annak 5. §-át. Ez az 5. §. azt a rendelkezést tartalmazta, hogy a hadügyi kormányzat fel van jogositva a népfelkelés első kategóriájába tartozó védköteleseket a működő hadseregbe beosztani. Később azután jött az 1888, gondolom, XVIII. törvény, aztán az 1889-iki védtörvény, a mely ezt a diszkreczionális hatalmat a póttartalékosokra és a negyedik szolgálati évre kötelezettekre kiterjesztette. Én már akkor megmondtam a f. miniszter urnak, hogy ez egy oly diszkreczionális hatalom, melylyel a hadügyi kormányzat a létszámot tetszés szerint fokozni fogja. Akkor tagadni méltóztatott ezt ép ugy, a hogy most rázza a fejét; Medig a múltkor Tóth János t. képviselőtársam igen szépen, számadatokkal bizonyította, hogy mily önkényesen és rendszer nélkül fokozták az egész idő alatt a létszámot. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Többször hangsúlyoztam azt is, hogy a t. kormánypártnak olyan a viselkedése a delegáczióban, a mely nemcsak hogy az ellenőrzést teszi lehetetlenné . . . Rakovszky István: Az igaz. Lehetetlen az ellenőrzés! Beőthy Ákos: . . . hanem egyszerűen még azt is lehetetlenné teszi, hogy a nemzetnek tiszta bort lehessen a poharába önteni, vagyis megállapítani, miben áll tulajdonképen a terhe. Egyszer Rakovszky István t. barátom felhozta itt azt az összekülönbözést, a mely köztem és a hadügyi albizottság között régebben történt. Ez is a létszám kiszámítása miatt esett meg. Mert egyszerre csak kisült, hogy három létszám van. Az egyik a törvényes, t. i. a mely a delegáczió előbbi megszavazásaiból jött létre,