Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-194

130 19í. országos ülés 1903 január 30-án, pénteken. Bakonyi Samu: Bocsánatot kérek, ne mél­tóztassék a t. honvédelmi miniszter urnak ezen gúnyolódni és olyanokat mondani, hogy nagyon kegyesek vagyunk. A maga részéről a t, minisz­ter ur annál kegyetlenebb nemzeti aspiráczióink és nemzeti multunk tanúságai iránt. (Igaz! TJgy van! a szélsobáloldalon.) És felfogásának, bocsá­natot kérek, ezzel a most tanusitott frMolitásá­val (Igaz! TJgy van! a szélsobáloldalon.) egyál­talán nem szanálja a helyzetnek élességét, hanem mindinkább fokozza; és figyelmeztetem a t. honvédelmi miniszter urat arra is, hogy ez nem fog javára válni azoknak a törekvé­seknek, a melyeket maga elé tűzött. (Igaz! TJgy van! a szélsőhaloldalon.) Figyelmezte­tem a t. miniszter urat, hogy máskor, a midőn legbensőbb érzelmeinknek adunk kifeje­zést, a mikor a nemzetnek jogokat követelünk, a nemzettől elalkudott, lekötött jogok visszaszer­zéseért megyünk bele a küzdelmekbe, igazán ke­gyeskedjék tartózkodni az ilyen czinizmustól. {Igaz! TJgy van! a szélsobáloldalon.) Ha már idáig jutottunk, lássuk, hogy va­gyunk a 48-as példával, mi abban az egész igazság? Oly ezredeket tudhat a t. honvédelmi miniszter ur mutatni, a melyek megtartották az osztrák zászlót, a német vezényszót, de én meg emlékeztetem például a Turszky-ezredre, a mely Budavárában legelső kötelességének azt tartotta, hogy leszakítsa ruházatáról a fekete­sárga zsinórt, eltépje a fekete-sárga zászlót és követelje a magyar lobogót, a magyar vezény­szót. {Elénk tetszés és éljenzés a szélsobálolda­lon.) Itt volt; itt vannak az adatok, rendelke­zésére állnak a miniszter urnak. Thaly Kálmán: A Dom Miguelek Komárom­ban is ezt tették! (Felkiáltások a szélsobálolda­lon : Jól tették!) Benedek János: Ilyenkor megfordítják a zászlóníd végét! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Megijedek! Lengyel Zoltán: Ha háború lesz, majd elő­állnak a nemzeti zászlóval! Endrey Gyula: És a Kossuth-nótával! Bakonyi Samu: De hát nem zárkóznak el a nemzeti követelések elől! (Halljuk! Kálijuk! a szélsobáloldalon.) Kegyesen igéri a miniszter ur, hogy azt, a mit 1868. augusztus 6-ikán kelt legfelsőbb rendeletével az uralkodó már megparancsolt, ő most, 34 esztendő után, ellátja a maga girójával. (Elénk tetszés a szélsőbal­oldalon,) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A. végrehajtást elvállalom! Bakonyi Samu: Nagyon rövid az a legfel­sőbb hadi parancs. Megérdemli, hogy szóról­szóra becses figyelmébe idézzem. (Halljuk! Hall­juk ! a szélsobáloldalon.) Azt mondja a hadügy­miniszternek a Felség: »Már ezúttal tudatom önnel abbeli akaratomat«, — már 35 évvel ez­előtt, — »hogy az életbeléptetendő uj védrend­szernek, s az ország ismételten nyilvánuló kMá­natának megfelelőleg, (Mozgás a szélsobálolda­lon.) egyszersmind pedig a hadsereg czélszerü szervezésének érdekében is a (Mozgás a szélso­báloldalon.) magyar koronám országaiból kiegé­szített ezredekhez és csapatokhoz, a mennyiben lehetséges, egyedül az ezen országokban szüle­tett tisztek osztassanak be.« Hát ha 35 eszten­dőn át respektálták volna azt az akaratot, me­lyet önök rendszerint egyedül szoktak respek­tálni, hol volnánk ma e tekintetben? Akkor a t. honvédelmi miniszter urnak nem kellene ilyen nehezen beváltható girót magára vállalnia. (Elénk tetszés a, szé'söbaloldálon.) De hiszen nem is csoda, t. ház! A mi kormányaink és a mi uralkodóházunk — tör­ténetet beszélek, — nem törekedett arra, hogy azt az érzelemegységet helyreállítsa, a mely nél­kül meggyőződésem szerint a hadügy a trón és a haza üdvére nem fejleszthető. Nem az volt a felfogása a mi uralkodóházunknak, a mi volt a porosz, a német uralkodóháznak, a hol, mikor megteremtetett az állandó hadsereg, a nagy vá­lasztó fejedelem, III. Frigyes Vilmos arra tö­rekedett, és II. Nagy Frigyes is ezt követte és az ő utóda, II. Vilmos is ezt tartja szem előtt, hogy a nemzeti szellemet fejleszsze és tegye minél erősebbé a hadseregben. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy ez mennyire igy van, volt alkalmunk tapasztalni, mert hiszen II. Vilmos eljött ide Budára, hogy nekünk ő hir­dessen nemzeti ideálokat. Barta Ödön : És tíz kisebb szobrot kijárjon ! Bakonyi Samu: Hogy a hadseregnek mai szervezete egyáltalában nem felel meg az 1867 : XII. t.-cz.-nek, talán felesleges bizonyítgatni. Hiszen Andrássy Gyula, a ki egyik megalkotója volt ennek a mostani alkotmánynak, maga je­lentette ki, hogy szerinte az egyetlen hézag, a mely ebben az alkotásban van, a hadseregnek mai szervezete. Hogy e tekintetben csak vissza­esést tapasztalunk a 35 év óta kormányon lévő pártok részérő], azt. ha megengedi a t. előadó ur, egy elődjének az előterjesztéséből vett idé­zettel fogom én bizonyítani. (Halljuk! Halljuk!) A t. előadó ur karrierje, ugy lehet, követni fogja ennek az elődjének a karrierjét. Kerkapoly Károlyról beszélek. (Zaj a szélsobáloldalon) Az 1868-iki véderő-törvénynek volt ő előadója, és ezen előadói szerepe után nemsokára honvédelmi államtitkár lett. Kubik Béla: Ebből ugyan nem lesz! Lengyel Zoltán: Mit szól akkor a többi aspiráns ? Bakonyi Samu: Kerkapoly azt mondta, hogy »a hadseregnek közössége nem akadály abban, hogy a csata veszélyei közt a haza jel­vényei szemléléséből meríthessen a magyar ka­tona lelkesedést, és tudja, hogy ez a dicsőség, melyet a hareztéren arat, egyszersmind hazájá­nak dicsősége; nem akadály, mert a hadsereg, melyről itt szó van, mely e törvényjavaslat által

Next

/
Oldalképek
Tartalom