Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-194

Í94. országos ülés 1903 január 30-án, pénteken. 117 áll zsoldosokból; abban a közös hadseregben szolgálnak a mi barátaink, a kikkel minden nap politikai és társadalmi téren érintkezünk, ott szolgálnak a mi testvéreink és a mi fiaink, s azokról feltételezni azt, bogy azért, mert egy esztendeig vagy[három esztendeig német katonaszó alatt szolgálnak, elfelejtik a nemzeti ideálokat, nagy igazságtalanság. (Helyeslés a jobboldalon.) Az én felfogásom szerint a nemzeti ideálokért való lelkesedés nem a vezényszóban és nem a jelvényekben keresendő. A vezényszó fegyelmi kérdés. Azokat a feladatokat, a melyeket valamely nemzetnek kulturális missziója teljesitésében meg kell oldani, nem válogathatja tetszése szerint; azok nem mondva csinált dolgok, azok a történelemből és a geográfiai helyzetből fejlődtek, valamint a nemzet jellegéből, egyéni tulajdonságaiból. Ebben a nemzetnek nem lehet válogatni. A magyar nemzetnek ez a nagyon nehéz feladat jutott, hogy ámbár külbiztonságának érdekében köteles és érdeke is fentartani közös intézményeket Ausztriával, azért mégis feladata a maga kulturális egyéniségét is fejleszteni, erősíteni és kidomborítani. Hogy ez nem könnyű feladat, azt mindennap tapasztaljuk azokból az éles ellentétekből, a melyek ezen kérdések körül felmerülnek. Épen Magyarország történelme, azok a harczok és szenvedések, a melyeken keresztülmentünk, azok a kMáló tulajdonságok, melyek közt a politikai belátás a legmagasabb fokon áll és a melyek a magyar nemzetet képessé tették, hogy ilyen mostoha viszonyok között, ilyen csekély számban, Európának ezen a helyén a maga misszióját teljesítse: ezek én bennem azon erős meggyőződést keltik, hogy daczára a közös intézményeknek, igenis képesek leszünk nemzeti sajátos kultúránkat fejleszteni, megerősíteni és magas fokra emelni. És mikor mi ezen törvényjavaslatot megszavazzuk, tudatában annak, hogy ezzel épen nagyon kedvezőtlen időben nagy terhek rovatnak a nemzet vállaira, akkor teszszük ezt abban a meggyőződésben, hogy igenis szükségünk van arra, szükségünk van rá, hogy kulturális missziónk teljesítésében külbiztonságunkat helyezzük szilárd, rendithetlen alapra (Helyeslés a jobboldalon.) és közjogi viszonyainkat ne bolygassuk minduntalan. (Helyeslés a jobboldalon.) Ebben a meggyőződésben kérem,^ méltóztassék ezen törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Endrey Gyula jegyző: Darányi Ferencz! (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek t. képviselő urak! Méltóztassanak, kérem, belyöket elfoglalni. Folytatjuk a tárgyalást. Darányi Ferencz: T. képviselőház! Valóban nehéz napokat élünk! Ha a ház asztalán feküdt valaha törvényjavaslat, a melynek megvitatásához az észnek, a szívnek és a legkiismeretnek teljes harmóniája volt szükséges, ez a jelen javaslat. (TJgy van! TJgy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) És látva a t, kormány túlbuzgó jóindulatát, melylyel a javaslatot körülveszi, valóban Kölcsey szavaMal kellene felszólalásomat kezdeni, ekként: »Félve szólamlok meg, t. ház.« De ezen kellemetlen helyzetemen nagy részben segített gr. Zichy Jenő t. képviselőtársamnak bölcs és hazafias beszéde, (Elénk éljenzés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) a melyben megmagyarázta a saját pártjának, hogy a képviselőnek nem az a kötelessége, hogy a pártfegyelmet megtartsa, (TJgy van! TJgy van! a néppárton.) hanem az, hogy keresse és találja meg azt az utat, a melyen a nemzet boldogulni fog. Miután pedig ez a törvényjavaslat nem ezen az utón halad, én is ellene szavazok. (Helyeslés a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Ezen szavazatomnak indokolását három csoportban leszek bátor előadni, és pedig először pénzügyi, másodszor harczászati, és harmadszor nemzeti szempontból fogom e javaslatot bírálni. (Halljak! Halljuk! a nép-párton és a szélsöbaloldalon.) Pénzügyi szempontból, a mikor azt látjuk, t. ház, hogy közgazdasági helyzetünk egészben beteg, a mikor azt látjuk, hogy a városi háziúrnak nincs lakója, de van annál több adója és egyéb közterhe, a mikor azt látjuk, hogy az iparos és a kereskedő sorra bukik, szökik vagy legföljebb tengődik; a mikor azt látjuk, hogy a kis- és középbirtokososztály mind mélyebben és mélyebben keveredik jelzálogi és váltóadósságokba, mert terményeinek nincsen ára, — de nem akarom e sötét képet tovább festeni — (Halljuk! Halljuk! a néppárton.) mondom, mikor mindezeket a jelenségeket látjuk, akkor az én hazafias lelkületem és lelkiismeretem azt parancsolja, hogy tartózkodjunk minden olyan törvénynek hozatalától, a mely a közterheket fokozni volna hMatva. (TJgy van! TJgy van! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Ellenkezőleg iparkodjunk olyan törvények, olyan intézmények létesítésére, a melyek a nép boldogulását, különösen pedig a földmMes- osztálynak vagyoni és erkölcsi boldogulását mozdítják elő, mert ezen földmMes-osztály a nemzetnek gerincze, ezen nyugszik egész hazánk sorsa. Ha ezt mi kiszipolyozzuk, tönkre teszszük, akkor a nagy Róma sorsára fogunk jutni. (TJgy van! TJgy van! a néppárton.) És itt kitérek báró Solymossy Ödön t. képviselőtársam, mint az első kormánypárti szónoknak beszédére, a ki azt mondotta, hogy igaz, hogy a katonaság sok pénzt emészt, de az is igaz, hogy a katonaság fogyasztó publikum is, s mint ilyen a nemzetnek jövedelmet ád. T. ház! Ez nagyjában igaz, részleteiben azonban több keserű csalódással találkozunk e téren, mert a katonaságnak szüksége van nyersterményeinkre, a búzára, hogy az abból készült lisztből ételt csinálhasson; szüksége van a zabra, szüksége van sok egyébre, szüksége van a lo-