Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-194

116 194. országos ülés 1903 január 30-án, pénteken. Hieronymi Károly: Lényegesek lehetnek, de mégis szubjektMek. És én mindig hajlandó vagyok szubjektív okokat is elfogadni, ha objektív okot nem találok, Azonban, t. képviselőház, én azt hiszem, hogy ennek meg van egy nagyon alapos objektív oka is, és ha ezt tekintetbe veszszük, nem az fog kitűnni, hogy nem akar a magyar ember szolgálni, hanem, hogy jobban akar, mint más fajbeliek. T. i. ha visszamegyünk arra, hogy a közös hadseregnek tiszti létszáma honnan egészül ki, akkor megint hMatalos adatok szerint az tűnik ki, hogy a katonai akadémiákból az egész tiszti létszámnak 17'3, a hadapródiskolákból 68'3, a tartalékos tisztek ténylegesitéséből 18, az egyéb forrásokból 8%-ka kerül ki. 85%-ka a tiszteknek tehát katonatisztképzőintézetekbó'l kerül ki, és ez természetes, helyes is, mert hiszen azok a jó tisztek, a kik a katonatisztképző-intézetekből kerülnek ki. Hanem, ha most már azt nézzük, hogy a katonatisztképzőintézetekbó'l hány magyar ember kerül ki, arra az eredményre jutunk, hogy csak 13%. Molnár Józsiás : Nem veszik be őket! (Ellenmondás jobbfelöl.) Határozottan tudom, nem veszik be őket! Hieronymi Károly: Hát akkor van-e azon mit csodálkozni, hogy a tényleges tisztek számában a magyar emberek 20°/

0-kal szerepelnek, a mikor a katonai tisztképző-intézetekben csak 13% magyar növendék van? (Helyeslés jóbbfelol. Felkiáltások bal felöl: Nem megy oda magyar ember, mert nem veszik fel!) Ha tehát a katonai intézetekből kikerülők számarányában keressük a magyar elemet, méltóztatik látni, t. képviselő ur, hogy azok a szubjektív okok teljesen halomra dőlnek. Akkor a számok ellenkezőleg azt bizonyítják, hogy a magyar ember igenis, megmarad a katonaságnál, mert esak 13% kerül ki katonai tisztképző-intézetekből, és mégis 20% van az aktív tisztek közt. Mielőtt tehát a hadsereg nemzeti irányban való fejlesztéséről beszélnénk, ezen kell segíteni (Ugy van! jobbfelöl.); ez a legelső dolog és addig, a mig ezen nem tudtunk segíteni, a többiről hiába beszélünk. A legelső dolog mégis az, hogy abban a magyar hadseregben minél több magyar tiszt legyen. És ebben a honvédelmi miniszter urnak igen nagy érdeme van. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A t. honvédelmi miniszter urnak ez idő szerint már három magyar tisztképző-intézet áll rendelkezésére: az egyik a Ludovika-Akadémia, a másik a pécsi és a harmadik a nagyváradi hadapródiskola. (Felkiáltások bal felöl: Ott is osztrák szellemben nevelnek! Felkiáltások jobb felöl: Nem áll! Zaj.) Nem akarom említeni a soproni főreáliskolát. E három tisztképző-intézetből évenkint körülbelül 200 — 220 olyan fiatal ember kerül ki, a ki tiszti állásra képesítve van; a honvédségnél pedig, a melynek mostani tényleges tiszti létszáma 2250, évenkint körülbelül 140 kell a tiszti létszám kiegészítésére. A honvédség tehát a magyar iskolákból kikerülő fiatal növendékeket nem emészti fel egészen, mert onnan több jön ki, mint a mennyi a honvédségnél elhelyezést talál. Ez a többi fiatal tiszt a közös hadsereghez megy és a közös hadsereghez menő, ilyen magyar intézetekben kiképzést nyert magyar tisztek száma évenkint 80 és 180 között változik. Ez is javítja a helyzetet; azonban kétségtelen, hogy ez nem elég. En azt hiszem, hogy ha valamely bajt orvosolni akarunk, legelőször is a baj okát kell felfedezni. Senki sem ingathatja meg azt a meggyőződésemet, hogy a magyar tisztek elégtelen számának oka az, hogy nem elegendő fiatal magyar ember kerül ki a tisztképző-intézetekből. Hogyan lehet ezen segíteni és miért vannak az osztrákok nagyobb számmal ? Egyszerű oknál fogva. Azért, mert sokkal több alapítványi ingyenes hely áll rendelkezésükre az osztrákoknak, mint a magyaroknak. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Miért nem kérik ezeket a milliókat inkább alapítványi helyekre? Hieronymi Károly: Engedelmet kérek, most nemcsak hogy milliókat nem szavazunk meg, de egyetlenegy milliót sem. S ha a t. képviselő ur akkor, mikor idején lesz, azt fogja indítványozni, hogy uj magyar alapítványi helyek kreáltassanak, én csekély szavazatommal mellette leszek. (Helyeslés a baloldalon.) Nekem az a véleményem, hogy ezen a bajon csak ily módon lehet segíteni, A másik szempont, a melyet kidomborítottak azok a t, képviselő urak, kik az önálló magyar hadsereg álláspontján állanak, az, hogy az önálló magyar hadsereg azért lesz sokkal helyesebb eszköze a védelemnek, azért lesz egyáltalában sokkal hatásosabb haderő, mert az az önálló magyar hadsereg, a melynek nyelve a magyar s nemzeti vezényszó alatt szolgál és a nemzeti ideálokért lelkesedik, sokkal vitézebb, sokkal megbízhatóbb lesz, mint a mai közös hadsereg. Hát én azt hiszem, hogy ezek között legfontosabb a magyar vezényszó. Először is azt állítom e tekintetben, hogy a história nem mutatja azt, hogy német vezényszó mellett a katonaság ne tudna nemzeti ideálokért lelkesedni. A t. honvédelmi miniszter ur tegnap egy közbeszólás alakjában utalt arra, hogy 1848-ban is német kommandó alatt szolgáltak katonáink, már pedig azoknak a nemzeti ideálok iránti lelkesedését nem lehet kétségbe vonni. (Helyeslés a jobboldalon.) Azután nézzünk szemébe annak a kérdésnek, vájjon mi kelt lelkesedést a katonában ? Azok, kik abban a vélekedésben vannak, hogy ezt a vezényszó teszi, azt hiszem, nagy tévedésben vannak. Én abban a véleményben vagyok, hogy a vezényszó a fegyelemnek és nem a lelkesedésnek egyik eszköze. A hadseregnél egyaránt szükséges a fegyelem is, a lelkesedés is. A lelkesedést vezényszóval kommandirozni nem lehet. A lelkesedés akkor támad, ha az egyének a hadseregben tudnak a nemzeti ideálokért lelkesedni. S kérem, a mi közös hadseregünk nem