Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-189

189. országos ülés 1903 január 24-én, szombaton, 5 azoknak a kérvényeknek a felolvasását, a melyeket a pénzügyi bizottság és a véderő-bizottság már tárgyal, (Ellenmondás a bal- és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások : Mind kívánjuk !) és csak azok olvastatnának föl, a melyek a véderő-bizottság és a pénzügyi bizottság tárgyalásai után érkeztek be és tárgyalás alatt még nem voltak. (Zajos felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Mind akarjuk !) Benedek János: T. ház! Minthogy a kérvények tartalma előttünk ismeretlen és a t. ház tagjai, természetesen, az ily fontos tárgyalásban közelről kell, hogy érdekelve legyenek, és tudniok kell, hogy az ország miként vélekedik erről a kérdésről és miként vélekedik az ország több törvényhatósága, ragaszkodom tett indítványomhoz és kérem a kérvények felolvasását. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök: T. képviselőház! Az ily kéréseket, vagy kMánságokat, különösen, ha több képviselő fejezi ki őket, a t. ház nem szokta szavazással eldönteni. Azt hiszem, a t. ház belenyugszik, hogy e kívánságnak elég tétessék és a kérvények fel fognak olvastatni. (Mozgás. Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon : Hangosan! Lassan és hangosan!) Trubinyi János, Nyegre Lászlő és gr. Teleki Sándor jegyzők (felváltva olvassák a feliratokat, és a Hajdú-Szol/oszlón tartott népgyűlés kérvényét). Elnök : Barta Ödön képviselő ur kíván szólani. Barta Ödön : T. ház! A kérvények felolvasása közben arról szereztem meggyőződést, hogy a felolvasott kérvények gyorsírói feljegyzés tárgyát nem képezik, tehát a naplóba felvéve nem ben, mert a követelések egyikénél határozottan látni a törekvést: gróf Apponyi Albertet és követeléseit felfelé diskreditálni. (Igaz! Ugy van! a néppárton. Mozgás a jobboldalon.) A czikk ezen része a következőleg szól (olvassa): »Én a teljesség kedvéért nem akarom ön előtt tagadásba venni, hogy ha nagyon szigorúan akarnék ítélni gróf Apponyi követelései felett, ezek a legfelsőbb hadúrnak organizatórius intézkedési jogát érintik«, — tehát, t. képviselőház, ez mintegy útmutató akart lenni a katonai köröknek arra nézve, hogy gróf Apponyi Albert ezen kérésében olyanok foglaltatnak, a melyek a mostani katonai szervezettel egybe nem hangzók és egy felségjogot érintenek. (Mozgás a néppárton.) T. képviselőház! Kirívóbban denuncziálni, kirívóbban a mala fidest beigazolni, mint ezzel, nem lehet (Mozgás.) és ebben, azt hiszem, a t. képMselőház is egyetért velem. Ha én figyelembe veszem azt, hogy ezen nemzeti vívmányok megvalósításához egy politikai pártnak egész múltja van kötve, ha én tekintetbe veszem azokat az erős parlamentáris harczokat, a melyek e követelményeknek megvalósítása körül folytak: akkor én legalább is azt látom és sajnálkozásomat kell kifejeznem a felett, hogy akadt egy magyar ember, a ki minden felhatalmazás nélkül ezen politikai megbeszéléseket idő előtt nyilvánosságra hozta. A czélzat az volt, hogy ezáltal a legutolsó perczben akadályok gördittessenek azoknak megvalósítása elé, a miket a nemzet hosszú időn át kívánt, követelt, és a melyek a megvalósítás stádiumához közeledtek. Ha bárki tette volna ezt itt a képviselőházban, tudom, hogy a képviselőháznak felháborodása őt ezen hely elhagyására kényszeritette volna. A zárt ülésben megpendítettem egy eszmét, a melylyel, ha intézkedés nem fog történni, azt hiszem, hogy a háznak a házszabályok értelmében még lesz alkalma foglalkozni, mert mi nem tűrhetjük itt, és nem is fogjuk tűrni, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) hogy a sajtószabadság örve alatt a magyar érdekek pénzlesésből, orvul megtámadtassanak. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Azok a hírlapírók, a kik elevenek és holtak felett, és ezeknek korrektségük felett ítélkeznek, tartsák szintén szem előtt azt, hogy mikor ők maguknak ezeket a jogokat vindikálják, a sajtószabadság leple alatt a legnagyobb inkorrektségeket ne merjék elkövetni. Én tisztelem a szabad sajtót, de megkövetelem azt, hogy legyen tisztességes, legyen becsületes, és szolgálja azon ország érdekeit, a melynek a vendégszeretetét élvezi; és ez az eset áll fenn ezen külföldi újság hírlapírójával szemben. Én valóban nem értem a t. kormányt, és szemrehányást kell tennem, (Halljuk! Halljuk!) mert köztudomású dolog az, hogy a kormánynak ezen lappal összeköttetései vannak, (Ugy van! lesznek. A felolvasásnak ilyen módon semmiféle czélja nincsen, mert nincsen oly gyors elme, a mely képes volna azt az adatgyűjteményt, a mely ezen kérvényekben foglaltatik, egyszeri hallásra megjegyezni és azt elméjében fixirozni. (Ugy van! a szélsőbalon.) Minthogy pedig a kérvényeknek épen az a czéljuk, hogy ezeknek anyaga belenyúljon a tárgyalás medrébe is és hogy azokra a tárgyalás folyamán refleksziók tétessenek, hogy így a kérvényezőket is kellőleg honorálják, — mert a kérvényezőknek nemcsak az a czéljuk, hogy az irattárat gyarapítsák, hanem hogy a törvényhozás eszméiket is hallja és megjegyezze — ennek folytán tisztelettel kérem és indítványozom, méltóztassék elrendelni, hogy a felolvasott kérvények vagy naplóztassanak, vagy hogy az összes kérvények kinyomassanak és a ház tagjai között szétosztassanak. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: T, képviselőház ! Azt hiszem, legjobb lesz, ha t. ház az utóbbi indítványt fogadja el és ennek értelmében az összes kérvények ki fognak nyomatni és a ház tagjai között szét fognak