Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-194

194. országos ülés 1903 január 30-án, pénteken. 111 nek további folyamán azonban az 1867 : XII. t,-cz. alapjára helyezkedett, a melyen mi állunk s ebből a szempontból birálta meg a törvényjavaslatot. -Beszédének ez a része igen beható, igen lelkiismeretes tanulmányra vall, és nézetem szerint ezeknek a kérdéseknek itt az országgyűlésen való megvitatása a dolognak csakis előnyére válhatik. A közügynek válik előnyére, ha a hadsereg szervezetével, a hadseregre vonatkozó költségvetésekkel az ellenzék oly behatóan és oly lelkiismeretes gondossággal foglalkozik, mint azt Komjáthy Béla a maga beszédében tette. De midőn elismerem azt, hogy az adatokat egész lelkiismeretességgel gyűjtötte össze, azokban a konklúziókban, a melyekre ezen adatokból jutott, én vele osztozni nem tudok és első sorban ezt fogom indokolni. (Ralijuk! Halljuk!) T. barátom beszédében arra helyezte a súlyt, hogy az uj katonai reformok, a melyek miatt a kormány az ujonezjutalék felemelését kérte, mennyi költségbe fognak kerülni. Minthogy költségvetést a kormány elő nem terjesztett, ő kombinácziók utján igyekezett ez iránt magának tájékozást szerezni és az ő gondolatmenete a következő volt : Azt mondta, hogy az ujonezlétszám felemelése 1889-ben történt a véderő-törvény utolsó módosítása alkalmával, és azután végigböngészte a költségvetéseket és zárszámadásokat és ezeknek adataiból következtetett arra, hogy mennyibe kerül tulajdonképen évenkint az országnak, mennyi terhet ró az országra évenkint az ujonezlétszám felemelése, és azután ugy okoskodott, hogy ha az akkori 9000 főre menő ujonczjutalék-emelés ennyibe kerül, a mostani létszámfelemelés, a mely az akkorinál nagyobb lesz, még sokkal többe fog kerülni. Kombinácziókat is tett erre nézve. Hogy egészen lelkiismeretesen járjak el, beszédének erre vonatkozó részeit fel fogom olvasni. (Halljuk! múljuk"!) Először beszédének azon részében, melyben az 1889 iki ujonezjutalék felemelésének pénzügyi eredményéről szól, azt mondja (olvassa): »És mikor a delegáczió hadügyi albizottsága azt mondta, hogy a maximális összeg — t. i. a mennyMel fog járni az ujonezjutalék felemelése, — 480.000 forint, akkor mi történt ? Az intézkedések keresztülvitele négy esztendőn belül 27 millió korona évi terhet rótt erre a nemzetre.« Tehát nem azt mondja, hogy a közös hadügyi költségvetés emelkedett huszonhét millióval, hanem, hogy erre a nemzetre rótt 27 millió koronával többet, Beszédének további folyamán azután azt mondja (olvassa): »Az 1889-iki véderőtörvény végrehajtása, a mint kimutattam a költségvetésből, 48 millió koronába került, a hadügyi bizottság azon kijelentésével szemben, hogy a maximális összeg 480.000 frt lesz.« Számításokat tesz; azután arra nézve, hogy] mennyi lesz a többköltség a mostani ujonezjutalék felemeléséből, és arra a konklúzióra jön, hogy ez 40 — 50 millió koronányi terhet jelent reánk nézve. Még egyszer ismétlem, hogy Komjáthy Béla t. barátom nem azt mondta, hogy a hadügyi költségvetés fog ennyMel emelkedni, hanem azt állította, hogy a Magyarországra eső teher lesz ennyMel több, és ezt kellőleg ki is színezte. Azt mondja pl., hogy ha már megölnek bennünket, mindegy, ha most vagy két év múlva teszik, ha egyszer a terheket már ránk rójják. Neki, mint ellenzéki szónoknak, a ki a javaslat ellen beszél, természetes, érdekében volt, sőt jogában is volt ezeket a terheket, a melyeket a javaslat a nemzetre fog róni, lehetőleg j erősen kiszínezni. De azt hiszem mégis, hogy } hogy ebben a tekintetben meszsze túlment a ( határon; majd bátor leszek kimutatni, hogy az, a mit ő állit, hogy t. i. az 1889. évi ujonezlétszám-felemelés négy év múlva 27 millió többköltséget rótt a nemzetre, és hogy ez a teher a későbbi években 40—50 millió koronára emelkedett : nem áll. Azt. hogy a mostan tervezett ujonczlétszámfelemelés mennyibe fog kerülni, természetesen én sem tudom; de ő is csak kombinál, én is csak kombinálhatok; a múltra nézve azonban az adatok rendelkezésre állanak és ennélfogva kérem a t. képviselőházat, hogy ezen adatok fonalán legyen szMes megbírálni, vájjon megállhatók-e Komjáthy t. barátomnak állításai ? Még egyszer ismétlem, hogy midőn az ő állításait megezáfolom, nem azt akarom vitatni, hogy a költségelőirányzatokból kiirt és a zárszámadásokból vett számadatai nem helyesek, hanem a következtetései nem azok. Komjáthy, hogy állításait bebizonyíts ház előtt elmondja azokat a tanulmányokat, a melyeket ő a közösügyi kiadásokra vonatkozó sok évi zárszámadásokból levont. A t. háznak ezeket a számadatokat ellenőrizni nagyon nehéz, mert hiszen hogy azokat valaki ellenőrizhesse, ugyanazt kell tennie, a mit Komjáthy t, barátom tett, a mi elég fáradságos munka. Azért tudom ezt, mert én magam is alávetettem magamat ennek a munkának, hogy t, i. sok évre visszamenőleg a közösügyi zárszámadásokat kell áttanulmányozni. Kerestem olyan hMatalos adatot, mely mindenkinek a kezeügyébe esik és a melyből ezt a kérdést, azt hiszem, teljes alapossággal, alaposabban, mint a hogy Komjáthy t. barátom tette, meg lehet Ítélni. Méltóztatnak tudni, hogy az állami számszék időről-időre sommázatot készít a zárszámadásokról, hogy azokat össze lehessen hasonlítani. Ilyen sommázat van itt előttem az utolsó harmincz esztendő zárszámadásaiból. Ez a sommázat arra a czólra, hogy megítéljük, miképen növekedtek a hadügyi kiadások, sokkal megfelelőbb, mint a zárszámadások. Mert a mi zárszámadásaink, méltóztatnak tudni, évről-évre nem egészen egyforma alapon készülnek, az átmeneti kiadásokkal, a beruházásokkal évek során ke-