Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-194

112 19'i. országos ülés 1903 január 30-án, pénteken. resztül nem ugyanaz az elbánás követtetett. Minthogy azonban az állami számszék a kezeim közt levő hMatalos iratot azon czélból készítette, hogy az egyes évek zárszámadási eredményeit össze lehessen hasonlítani, ebből a czélból ezeket a zárszámadásokat egyforma alapra fektette, vagyis minden zárszámadásban egyformán választotta ki az átmeneti kiadásokat, a beruházásokat és igy tovább. Megjegyzem továbbá azt is, hogy ebben az összeállításban nincsen benne a hadügyi költség külön, hanem benne vannak a Magyarországot a közös ügyekből terhelő kiadások. Ezek fedezése, a mint a t. képviselőház tudja, olyanformán történik, hogy először levonatnak a vámbevételek, a melyek közösek, és azután a quóta arányában oszlik meg az igy fenmaradó költség. Azonban az összehasonlítás czéljából, ha nem" azt keressük, hogy mennyi az abszolút költség a maga összességében, a mely a monarchia két államát terheli, hanem azt kérésük, hogy mennyMel szaporodott az innen származó teher Magyarországra, akkor ezek az adatok tökéletesen használhatók. 1888-tól kezdve, a honnan fogva Komjáthy t. barátom használta a zárszámadásokat, a vámtételek nem változtak: 1888 óta a zárszámadás alapja egyforma maradt és ennélfogva azt, hogy a teher, a mely a közösügyi kiadásokról Magyarországre esik, mennyMel növekedett, ezekből az összeállításokból egészen pozitMe meg lehet tudni. Nézzük már most, mit mondanak ezek a számadatok. Itt van előttem az a kimutatás, a mely közkézen forog, kiosztották mint röpMet, és a képviselőház irományai közt is feltalálható és igy mindenkinek rendelkezésére áll. Ezek a számadatok a következőt mondják: (HalljuJc! Halljuk!) 1889-ben, méltóztatnak tudni, történt az ujonczlétszám felemelése. Már pedig a közös kiadásokból terhelte Magyarországot: 1888-ban: tehát az ujoncz-létszám felemelését megelőző évben 29,172.000 forint, 1889-ben: 26,558,000 forint, 1890-ben: 23,850.000 forint, 1891-ben: 28,376.000 forint, 1892-ben: 29,648.000 forint. A Komjáthy t. barátom által idézett négy esztendőn belül, vagyis 1892-ben tehát épen annyi, mint 1888-ban. Nemcsak hogy nem áll tehát, hogy Magyarország terhe ezekben az esztendőkben 27 millió koronával "emelkedett, hanem ellenkezőleg változatlan maradt. Ennélfogva méltóztatnak látni, hogy Komjáthy Béla t. barátomnak állítása, hogy az ujonczjutalék felemelését követő négy év alatt a Magyarországot terhelő költség 27 millió koronával növekedett, abszolúte nem áll, De ha továbbmegyek és keresem, hogy állnak... Láng Lajos kereskedelemügyi miniszter: A közösügyi hozzájárulások... Hieronymi Károly: A közösügyi hozzájárulások ugyanazok voltak akkor is, ekkor is. Mondom, ha keresem, hogy mikép állanak a számok az előző években, arra az eredményre jutunk, hogy 1888-ban 29 millió forint volt Magyarország terhe, 1897-ben 30,805.000 forint, az összes tiz évi emelkedés tehát másfél millió forint, vagyis három millió korona volt, nem pedig, mint Komjáthy Béla t. barátom számította, 40—50 millió korona. Elismerem, hogy az ellenzéknek joga van ezeket a dolgokat fekete színben festeni, de ily auxezisbe menni már inkább árt a dolognak. Előre el vagyok készülve arra az ellenvetésre, (Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon : Több is lesz!) hogy bátorítom a hadügyi kormányt, hogy csak költekezzék, mert kimutatom, hogy mily keveset költekezik, hogy aránylag mily kicsi az emelkedés. Nem tettem volna, ha az ellenzék részéről ily szertelen túlzásokat nem tapasztaltam volna, a melyek megczáfolása igenis kötelességünk; (Igaz! TJgy van! a jobb- és a baloldalon.) de e kötelességteljesitéssel nem biztatjuk a hadügyi kormányt a költekezésre. Arról, hogy e katonai terhek súlyosak, hogy súlyosak különösen a mai gazdasági viszonyok közt, arról, tessék elhinni, a t. képviselő urak sincsenek eró'sebben meggyőződve, mint én. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon. Mozgás a szélsöbaloldalon.) De abból nem következik, hogy ily szertelenül nagyítsuk a dolgot, hogy az egész országnak kellőképen borsódzék a háta. (Helyeslés jobbfelöl.) Az igazságot kell keresni. Barta Ödön: Majd meglátjuk, melyik az igazság! Hieronymi Károly: Bocsánatot kérek, arra nézve, hogy kinek lesz igaza a jövőre nézve, lehet köztünk véleménykülönbség, de már arra nézve, hogy mi volt a múltban, arra nézve a számok határoznak, (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) és ezeket a számokat akartam a t. ház elé terjeszteni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Erre nézve nem lehet azt mondani, hogy majd meglátjuk, melyik az igazság. Ezt meglátjuk a számokból. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Madarász Imre: Más csoportosítás esetében más az eredmény. Széll Kálmán miniszterelnök: Nincs csoportosítás ! Hieronymi Károly: Ha Komjáthy t. barátom számításokat akart tenni és azt is akarta kimutatni, hogy az ujonczlétszám felemelése mily pénzügyi teherrel fog járni, az egészen helyes. Ha ily reformról van szó, nemcsak az ujonczlétszám felemelését kell tekintetbe venni, hanem tekintetbe kell venni a költségeket is. Az tény, hogy a költségek tekintetében mi ez idő szerint nem vagyunk alaposan tájékozva, és ennek az oka először is abban van, hogy a körülmények folytán mintegy provizórikus törvényjavaslattal állunk szemben, mely az ujonczlétszámot felemeli, de csak egy évre. Az egész törvénynek keletkezése is erre a karakterre vall, mert méltóztatnak tudni, hogy az 1902-ik évben tartott delegáczió alkalmával a közös hadügyminiszter kimutatta a tüzérség reformjának elodázhatat-