Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-193

104 193. országos ülés 1903 január 29-én, csütörtökön, B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Megmagyaráztam a bizottságnak! Komjáthy Béla: Bocsánatot kérek, én azzal a magyarázattal nein mentem sokra, mert én emlékszem arra, hogy a mikor egy katona kíváncsi volt, hogy mi az a Kirchenparad és azt a feleletet kapta, hogy az Kirchenparad, arra ő azt mondta, hogy most már érti. (Derültség.) Ennyibe lehet venni a miniszter ur felvilágosítását, mert én azon magyarázatokból, a miket én a miniszter úrtól hallottam, — ugy szóban, mint Írásban — tanulmányaimat és ismereteimet gyarapítani nem voltam képes. A felhozott észrevételeket tehát a miniszter ur nem czáfolta meg, általánosságoknál egyebet nem hallottunk tőle, mert mit mondott a miniszter ur? Azt, hogy kérem, vigyázni kell, a monarchia védképességét emelni kell, a szövetséges társakkal együtt kell haladnunk, épen ugy kell fejlesztenünk haderőnket, mint azok fejlesztik, nem szabad az országot védtelenül hagyni stb. Hát, t. miniszter ur, ez aztán a valódi frázis. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hanem én valami felvilágosítást nem kaptam, sőt tovább megyek, a mit kaptam, azt meg nem szabad tudnom. (Mozgás a szélsőbaloldalion.) Bocsánatot kérek, ez kötelességem, hasonlóképen járna el velem szemben a t. miniszter ur is. Én kaptam egy felvilágosítást, a melyet felhasználhatnék, ha szabad volna elmondanom, az azonban csak nekem volt mondva, a gavallérság pedig minden irányban köti az embert, ergo nem tudok semmit és így erről nem beszélek. (Tetszés és helyeslés.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mindenesetre helyes! Komjáthy Béla: Meg volt győződve a honvédelmi miniszter ur is arról, hogy mikor e felvilágosításokat nekem megadta, ez ugy is lesz, mert ez természetes dolog. Már most én nem tudom felfogni, hogy miképen emelkedhetett a szükséglet két hét alatt egyszerre 1900 emberrel. Talán valami hadüzenet történt? Két hét alatt egyszerre 1900 emberrel növekedett a szükséglet! Hiszen ha anynyira tényleg szükség van, akkor könnyelműség volt, hogy miért kért csak 20.000-ret a kormány azelőtt? (Helyeslés a haloldalon,) Hanem ugy látszik, hogy önkényüieg, minden meggondolás nélkül csinálják a dolgot, mert az itteni kormányzatnak az a kötelessége, hogy teljesítse mindazt, a mit odaát kívánnak. Elhiszem, odaát meg voltak győződve, hogy 20,000 emberre volt szükség; hanem, a mikor két héttel később 21.900-at kMannak, vagyis 1900-al többet, a kormány ennek is a teljesítésére hajlandó. Ez természetesen könnyű dolog, mert, a mint nem tudták megindokolni a 20.000-ret, ugy annál kevésbbé tudják megindokolni a 21.900 főnyi követelést, illetőleg az 1900 főnyi többletet, (Ugy van! a szélső-baloldalon.) Én azt hiszem, ennek mégis volt — nem ugyan itt, mert a honvédelmi miniszter úrról nem teszem fel — de azt hiszem, odafenn egy indító oka. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Kíváncsi vagyok reá! Komjáthy Béla: Igen, kérem. Nagyon meg voltak lepődve Bécsben. Micsoda? Magyarországon már kezd önérzet lenni? Máris van a többség soraiban ember, a ki duzzogni mer a katonai javaslatokkal szemben ? No várjatok! megtanítunk mi benneteket! Büntetésből — nem tetszett nektek húszezer ember — adjatok 21.900-at! (Ugy van! a szélsöbaloldalon.- Zaj.) MMel pedig ez az 1900 ember — a mMel több, mert megint három évre kell számitanunk — 5700 legényt tesz, ez nem kicsiny dolog. Hogy tehát 5700 embernyi szükségletet valaki két hét előtt ne ismerjen, két hét után pedig vitassa, a mikor semmi uj körülmény nem merült fel, engedelmet kérek, de ez jogot ad nekem arra a feltevésre, hogy önök itt nem öntudatosan, nem saját meggondolásuk szerint, hanem egyszerűen végrehajtási szempontból, végrehajtási közegként szolgálnak a hadügyminiszternek, (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hiszen, t. képviselő urak, érdekes dolog ez; mosolyog erre a t, honvédelmi miniszter ur; pedig ő tegnap olyan önkénytelenül, olyan szépen kifejtette ezt már maga is, mikor azt mondta, hogy a két kormánynak befolyása volt és rá tudták venni a hadügyi kormányt, hogy követelésétől elálljon. Ámde, kik azok az urak, t. képviselőház ? Hisz azok szolgáink, a kiknek mi parancsolunk! (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen mi kell, hogy rávegyük őket, hogy tegyenek valamit. Dehogy! Ók csak arra valók, hogy a mit ez a nemzet parancsol, ők hajtsák végre. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem egészen ugy van ! Komjáthy Béla: És ők előállanak és vMmányképen tüntetik fel, hogy a közös hadügyminiszter urat követelésétől el lehet téríteni! Hát, bocsánatot kérek, annak a közös hadügyminiszternek az önök törvénye meghatározza a jogát; annak nem szabad mást tenni, mint a mit mi akarunk: sőt tovább megyek; csoda, hogy olyan kevés önérzet van az urakban, hogy a magyar nemzettől, a melyiknek a nyelvét nem tanulják meg, a fizetést arezpirulás nélkül elfogadják. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Molnár Jenő: A pénz, az jó! Thaly Kálmán : Még egy magyar hadügyminiszter sem volt 35 esztendő óta! Miért nem neveznek ki magyart is hadügyminiszternek ? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ne izgassák fel magukat annyira, kérem! Bartha Ferencz : Vegye vissza a javaslatokat, akkor nem izgatódunk fel! Komjáthy Béla: Legyen meggyőződve a t. miniszter ur, hogy minket nem ez a javaslat