Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.

Ülésnapok - 1901-193

193. országos ülés 1903 január 29-én, csütörtökön. 105 izgat, mert ez oly természetes kifolyása az önök múltjának, hogy ez bennünket úgyszól­ván meg sem lep. Hiszen a t. miniszter ur egész beszéde, a melyet a többség ugyan mér­sékelt tapssal és balk éljenzéssel igyekezett ho­norálni, ránk épen ellenkező hatást csinált, mint a mit a miniszter ur elérni akart. Mert mit vitattunk mi mindig? Vitattuk azt, hogy az 1867-iki alku Magyarországnak önrendelke­zési jogát letörte; vitattuk azt, hogy volta­képen ennek a nemzetnek egyéb feladata nin­csen most, mint térdet, fejet hajtani a bécsi hadügyi követeléseknek és az elhatározás nem tőlünk függ. Tegnap előáll a miniszter ur és nagy vív­mányként előadja, hogy a póttartalékosoktól el­áll. Nem akarok trMiális lenni, de eszembe jut az a régi adoma, mikor azt irták a vitéz kato­nákról, hogy nagy lelkesülten meghaltak a ha­záért és azután hozzátették parenthézisbe: igaz, hogy kénytelenek voltak vele. Engedelmet kérek, hogy itt a miniszter ur vagy ott a hadügyi kormányzat saját jószántából vonta vissza, az nem lehet; hanem nagyon szépen bebizonyította, hogy ezt keresztülvinni nem lehetvén, idejön és nagylelkűen visszavonja javaslatát. Most előáll a miniszter és azt mondja, hogy a kikötés bün­tetésének eltörlésére nézve ő Felsége saját ini­cziatMájából történtek tanulmányok. Bocsána­tot kérek, ez nem is olyan kis dolog, mint hiszik, mert ez azt jelenti, hogy a miniszter ur tudomására akarta hozni a nemzetnek, ne higyje azt, hogy az ő kívánságára történt valami, mert arra nem adnak ott semmit. Épen azért kellett kijelentenie, hogy a kezdeményezés ő Felsége akarata volt. Pedig annak a királynak a hatal­mát, a fényét mi tartjuk meg, annak a koroná­nak jövője ennek a nemzetnek hűségétől függ, a mely nemzet ezért a hűségéért ellenszolgálta­tást soha sem kapott. (Hosszantartó, élénk he­lyeslés a szélsöbalohlahn. Zaj. Elnök csenget.) T. ház! Igaz, hogy vakmerő feladat az én részemről, hogy ezeknek a dolgoknak u. n. misztériumaiba polgári észszel bele merjek tekin­teni, mert tényleg azokat az okoskodásokat, a melyek a hadügyi közegeket rendesen vezetik, polgári észszel megérteni nagyon bajos. Mint­hogy én csak ezzel rendelkezem, szeretnék rámenni arra, hogy megvilágitsam, hogy voltaképen mire akarják felhasználni ezt az 53.9 57 embert, mert hogy felhasználják, az egyszer bizonyos. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az kétséget nem szenved! Komjáthy Béla: És szeretném tudni másod­sorban azt, hogy mindez mibe kerül? Mert, t. uraim a túloldalon, nem közönbös dolog ám az, hogy ez mibe kerül, (ügy van! a szélső­baloldálon.) Az önök lelkiismeretét ne nyug­tassa meg az, hogy most egynéhány millió­val terhelik csak meg az országot; mert ha megszavazzák ezeket a javaslatokat, ugy jogo­kat adnak a delegácziónak arra, hogy ezután KÉPVH NAPLÓ. 1901 1906. XI. KÖTET. olyan terheket rójon a nemzetre, a melyeket azután nagyon is megsiratunk. (Elénk helyeslés a szélsöbalolddlon.) Ma tessék megkérdezni a t. miniszter úrtól, hogy mire akarják azokat fel­használni. Én megtettem ezt a bizottságban és ugy-e miniszter ur, nem tetszett érdemileg vála­szolni ? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hogyne, még az Írásbeli kimutatást is oda­adtam ! Komjáthy Béla: Ez az Írásbeli kimutatás itt van nálam; abból senki okosabb nem lesz. Csak annyit engedek meg, hogy míg először azt mondották, hogy a javaslatok nem fognak költ­ségtöbbletet okozni, addig itt már megengedték, hogy 20 millió korona költségtöbbletet okoznak. De hogy mik azok a költségek, azok itt ebben a kimutatásban nincsenek benn. A hadügyi kormányzat terveit nekünk ismernünk kell. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha mi azokat nem ismerjük, nem vagyunk abbar a helyzetben — már nem ezt a pártot értem, a mely elvi szempontból is ellenzi ezt a törvény­javaslatot, hanem a magyar képviselőházat — hogy ezt a törvényjavaslatot megszavazzuk. (He­lyeslés a szélsöhaloldalon.) Ebbe a dologba sze­retnék egy kicsit mélyebben belepillantani. (Halljuk! Halljuk!) Egygyel méltóztassanak tisztában lenni. Ez az, hogy itt nemcsak véráldozatrol van sző, a mely a nemzet ifjúságát elvonja feladatától, a mely a nemzet anyagi erejét e részben megbé­nítja, hanem itt oly nagy kiadásokról is van szó, a melyek a mi budgetünket alapjában érintik, Ez a nemzet hosszú éveken keresztül tényleg emberfeletti dolgokat müveit azzal, hogy a deficzites kormányzati és költségvetési életet más útra terelte át. Mikor a közszolgáltatáso­kat a legmagasabb fokig felcsigáztuk, mikor ez az ország a legnyomorultabb helyzetben és vi­szonyok közt van, mikor az utaink olyanok, hogy ez az eminenter mezőgazdasági állam nem tudja mezőgazdasági terményeit értékesíteni, mi­kor a vízszabályozási kalamitások óriási teher­ként nehezednek ránk és ezektől nem vagyunk képesek szabadulni anyagi okok miatt: akkor nagyon is vigyáznunk kell arra, hogy meg ne szavazzunk olyan tételt, a melyet nem látunk előre és a mely államháztartásunkat ismét a legnyomorultabb helyzetbe vezetheti vissza. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Már most okoskodtam én azon, hogy mi­képen tudnám kiszámítani ennek az 53.957 ember­nek a költségét, mert a többinek költségét már 8 millióban kiszámítottuk, mint évenkint vissza­térő terhet. Már most én számításba vettem azt, hogy mennyibe kerül nekünk most egy ujoncz, mert ez a polgári észszel legelfogadhatóbb alap a számításhoz. Tudomásom szerint egy legközön­ségesebb gyalogosnak a költsége zsoldban, ter­mészetbeli illetményben évenkint 269 koronába kerül. Ha jól emlékszem, ez a szám már felvet­14

Next

/
Oldalképek
Tartalom