Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-193
193. országos ülés 1903 január 29-én, csütörtökön. 103 Az eddig ismert formácziókat, a melyeket a törvényjavaslatban beterjesztettek, ismerjük. Ismerjük annak létszámát, ismerjük kiadásait, összegezzük tehát ezeket, mert csak akkor leszünk képesek a további számításokat helyes alapon megtenni. A tábori taraczk-ütegek és hegyi tüzérségre kell, saját beismerésük szerint — három évet véve alapul — összesen 5313 legény, a matrózhadtest emelésére — itt is megint három évi számítást véve alapul — kell és azt hiszem, ebben igazat ad nekem a t. miniszter ur, 2250 legény, a tüzérhadapród iskolánál kell saját beismerésük szerint 80 legény, a két vártüzérzászlóaljhoz 858, a vasúti zászlóaljhoz 474, a három vasúti századhoz 120; ha ezeket összesítjük, kiderül, hogy mindazok a formácziók, a melyekről tud az előadó ur, a melyekről tud, — mert ő sem tud egyebet, mint a honvédelmi miniszter ur — mert csak ennyit biztak rájuk, csak ezeknek a keresztülvitele van utasításba adva — igénybe vennének 9095 legényt. Az összes költség pedig felemelkednék 8,800.000 koronára az egyszeri felszerelések és az állandó elhelyezés költségén kMül. De menjünk vissza az alapra. A 21.900 ujonczot háromszor véve, ez kiadja a 65.700-at. Az itt felállítani kMánt és a kilátásban levő ezervezeteket is együvé véve, ebből a 65.000-ből szükséges 9095 ember. Ez oly tiszta dolog, hogy ja megczáfolhatatlan, ezt, azt hiszem, mindnyászn elismerjük. Sőt, még ebből leszámítjuk, — mert én szeretek egészen tárgyilagos és igazságos lenni — a hadseregnél szokásos apadásra a 4° ; o-ot, akkor marad, a mit beállíthatunk ezen törvény szerint, 63.072 ember. Ebből egyszerűen mateinaticze vonjuk le azt a létszámot, a melyre való szükségletet ismerjük, mert mást számításba nem vehetünk. Álljon fel tehát valaki önök közül ... B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Én állok majd fel! Komjáthy Béla : ... és tessék bebizonyítani, hogy mikor tényleg azok az adatok, a melyeket felhoztam, valók és hogy ha ebből a 4°/'o fogyatékkal leszállított 63.072 főből levonjuk a 9095-öt, a melyre szükség van és marad a felemelt létszámból 53.957 ember, mire kell ez az 53.957 ember ? Engedelmet kérek, ha önök megszavazzák ezt a törvényjavaslatot, akkor önöknek ezt tudniok kell, ha pedig tudják, akkor tessék bennünket felvilágosítani. (Tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én tisztelem mindenkinek meggyőződését és mélyen meghajlom előtte, ugy, a mint megkövetelem, hogy az enyémmel szemben is tisztelettel viseltessék mindenki; de ha tiszteletet követelnek, akkor méltóztassék nekem bebizonyítani, tudják-e önök, hogy mire kell ez az 53.000 sé néhány száz ember, mert ha nem tudják, akkor azoknak megszavazása könnyelműség és a nemzet ellen bün. (Élénk tetszés, éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Mert ezt megszavazni azért nem lehet, a mit a miniszter ur közbevetőleg mondott az imént, hogy bizonyosan nem azért szavazzák meg az anyagot, hogy igénybe ne vegyék! Tudják- e^önök, micsoda költség hárul ebből a nemzetre? És tudják-e, ha megszavazzák ezt a törvényjavaslatot, ugy járunk, mint 1889-ben, a mikor kimutattam, hogy ezrekkel emelték a tisztek létszámát és ezzel együtt a költségeket, olyan időben, a mikor Magyarországon a leglegálisabb igényeket el kellett hallgatni, mert kielégítésükre nem volt pénz! (Elénk tetszés a szélsőbaloldalon.) És a mikor a nemzet napszámosai, a kik a nemzetet nevelik, a kik a hazaszeretetet beleoltják, a kik munkára oktatják a nemzet fiait, nyomorognak, akkor azokat az imjjroduktM embereket, a kik egyebet nem tudnak, mint gúnynyal, lenézéssel beszélni nemzeti multunkról, folyton tápláljuk. (Hosszantartó, élénk tetszés a bal- és a szélsőbaloldalion.) Én érzem, hogy szokásom ellenére a határon kissé túlmentem, hogy talán modorom nem volt helyes, a mikor azt az erős vádat emeltem, hogy nem az előadó ur, de még a miniszter ur sem tudja, mire akarják fordítani az 53.957 ujonczot. Hát én nem szeretek ugy ötletszerűen valakiről valamit mondani, ez pedig — elismerem — erős vád, meg is mondom, miért jöttem elő vele. (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Eltekintve attól, hogy a pénzügyi bizottságban nem tudtam feMilágositást nyerni kérdésemre, egy érdekes dolog történt, t. képviselőház, méltóztassék csak megfigyelni, (Halljuk! Halljuk! a jollb- és a baloldalon.) Ez a törvényjavaslat már nem az első javaslat, mert volt egy másik is, de azt —• a mint méltóztatnak emlékezni, — visszavonták. Abban a régi visszaszítt javaslatban kérték 20.000 póttartalékosnak a behívását. Tehát mit mondtak ezzel? Azt, hogy nekik szükségük van 20.000 emberre, mert csak azzal tudják ők a hadsereg harczképességét fentartani, csak azzal tudják ők azt a nagy czélt szolgálni, a mit ők maguk elé tűztek. Én, megvallom, — komoly embernek tartván a honvédelmi miniszter urat, — bár nem voltam ugyan egy nézeten vele, de megadtam magamat abban a reményben, hogy majd indokolni fogja, miért kell neki 20.000 ember? Hanem egyszer csak mást álmodtak Bécsben, ez azután a miniszter ur meggyőződésére sajátságos hatással volt, visszavonta a javaslatot és benyújtott egy másikat. És mMel találkozunk, t. képviselőház ? Azzal, hogy mig a kormány ott 20.000 embert kért, két hét multán itt egyszerre 21,900-at kMánt. Már most, ha egy ember meggondolva csinál egy törvényjavaslatot, hogy magyarázza meg nekünk azt, hogy 2, mondd két hét alatt mikép emelkedhetett fel a szükséglet 20.000-ről 21.900-ra, ' vagyis 1900-al többre? (Mozgás a baloldalon.)
