Képviselőházi napló, 1901. XI. kötet • 1903. január 24–február 16.
Ülésnapok - 1901-202
292 202. országos ülés 1903 február 10-én, kedden. poleon alatti harczokat, ütközeteket: ott jobbára lovassági attak döntött és azonkívül a szuronytámadás. Ugy a lovassági attaknak, valamint a szurony támadásnak a mostani fegyverekkel szemben az ideje teljesen és tökéletesen lejárt. Ha most pl. valaki egy nagy ütközetet lovassági attakkal vagy gyalogsági szuronytámadással akarna eldönteni, az a hadvezér azt a nagy, az ő kezére bizott hadsereget egyszerűen és egyenesen a mészárszékre és a vágóhidra vinné. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hiszen ha meggondoljuk ezeknek a mostani fegyvereknek borzasztó romboló hatását, ugy a laikusnak is be kell látnia, hogy csakis védett és fedett állásokból lehet hadakozni, másképen teljes lehetetlenség ; (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) már pedig, t. ház, a terrénum nem olyan nagy, hogy egy ilyen nagy hadsereget kifejteni és annak elegendő tért adni lehetne. Hiszen, t. ház, a legutóbbi időben is mit látunk ? Látjuk, hogy Anglia, ez az óriási nagyhatalom mennyire mindent elkövetett, hogy ezt a szegény kis búr nemzetet, a melynek egész száma legfölebb anynyira rug, mint Budapest népessége, leverje. Az angolok százezrenkint küldték seregeiket; utoljára 300.000 emberük volt a harcztéren, és mégsem voltak képesek a búrokat legyőzni. Ennek is az volt az oka, hogy a búrok jól ismervén a mostani uj fegyverek romboló hatását, fedett állásokból harczoltak, mig r az angolok óriási veszteségeket szenvedtek. Én képtelenségnek tartom azt, hogy ilyen óriási nagy haderő mozgósittassék, mert az ujabb szerkezetű ágyukkal szemben csak fedett és védett állásokból lehet manapság harczolni. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A németek részéről 1871-ben 950.000 ember volt a harcztéren! Gr. Benyovszky Sándor: Ez nagyon érdekes adat; ismerem én is, de nagyon jól tudja a t. honvédelmi miniszter ur is, hogy a midőn Saint-PrMatnál, Mars-Latournál megkisérlettek ilyen rohamot intézni, akkor az a hadsereg, az a lovasság — pl. Wörthnél a franczia vasasok — ott maradtak a csatatéren. Ugy harczolni tehát, mint a hogy akkor lehetett, mai napság teljes lehetetlenség, különösen azért, mert most annak a két vagy három esetleg harczoló nagyhatalomnak, de sőt mind az öt nagyhatalomnak körülbelül egyforma minőségű puskáik és ágyúik vannak. A mi példának okáért az 1866-iki hadjáratot illeti, ott persze a poroszoknak könnyen ment a dolguk; nekik már akkor megvoltak ezen uj szerkezetű u. n. »Zündnadel«-fegyvereik, mig a mieinknek csak régi puskáik voltak. A mi hadseregünk vezénylete azután eltanulta az olasz hadjáratban a francziáktól az attakokat és szuronytámadásokat és mikor azután az attakot a poroszok Zündnadel-puskái ellen intézte, a hadsereg nagy része a földön feküdt, részint súlyosan megsebesítve, részint pedig meghalva. Azért hoztam fel ezeket a példákat, hogy kimutassam, hogy teljesen és tökéletesen hiábavaló dolog ilyen óriási hadseregekkel bírni, mert azokat sem a harcztérre vezetni, sem élelmezni — pedig ez igen nagy faktor — képesek nem vagyunk. De hátra van még valami, t. ház. És ez az. hogy fizetni is kell ám azt a hadsereget, azt a borzasztó hadjáratot. Tudjuk, hogy mai napság mennyibe kerül egy hadjárat, a hol annyi embert mozgósítanak, annyi embert szerelnek fel, annyi embert szállítanak, élelmeznek és fizetnek. Egy ilyen nagyméretű hadjárat mai napság milliárdokba kerül. Azt kérdem már most, honnan vegyük mi ezeket a milliárdokat ? Az ellenségtől? Erre nincs módunk, nincs tehetségünk. De vegyük most a mostani hadügyi kiadásokat is. Érre vonatkozólag bizony el lehet mondani azt, hogy ebben a tekintetben eljutottunk már a Rubíkonig, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és nóta bene még békében, hát még háborús időben? Miből szerezzük ezeket a kiadásokat ? Hentaller Lajos: A családi pénztárból! Gr. Benyovszky Sándor: Erre a hadügyi kormányzatok még nem is gondoltak; nem gondoltak az élelmezésre és nem gondoltak e költségek fedezésére. Én itt nemcsak a mi hadügyi kormányzatunkat értem, hanem Európa összes hadügyi kormányzatait. Teljes lehetetlenség ilyen nagy erőt mobilizálni, a kellő időben a harcztérre szállítani, azt kellőleg vezényelni és élelemmel ellátni, a mi pedig egy hadjáratban döntő faktor. Gabányi Miklós: A költségeket majd a Habsburgok családi kincstárából fedezzük, mert most oda fizetjük a czMillistát! Majd vissza veszszük! Gr. Benyovszky Sándor; Hát, t. ház, ezek, lehet mondani, igazán áldatlan állapotok, a melyek azonban nemcsak Magyarországon, hanem Európa összes államaiban megvannak. Egész Európa minden népére egyenlően nehezedik a hadügyi kiadások elvíselhetlen és évről-évre fokozódó óriási súlya. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Éő dolog most, t. ház, az volna, hogy mérsékeljük ezen elviselhetetlen kiadásokat, és nem pedig az, hogy azokat még jobban emeljük. (Uqy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Pozsgay Miklós : Nem kell fegyverkezni! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mondja meg a francziáknak, hogy nem kell fegyverkezni! Gr, Benyovszky Sándor: De, t. ház, nekem erős meggyőződésein, hogy e bajnak alapoka a hármas-szövetségben keresendő. (Halljuk! Halljuk!) Igazságosnak kell lenni, nem t szabad semmit sem utóbb egyoldalúan bírálni. Én készségesen elismerem azt, hogy a hármas-szövetségnek van egy határozottan nagyon jó oldala is,
