Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-173

90 1/3. országos ülés 1902 mely ennek a törvénynek végrehajtási módozatait szabályozná, az lenne, hogy kormányközegek küldessenek ki és tartassanak állandóan a kiszállási pontokon és oly pontokon, a melyek felé a kMándorlók legnagyobb része útirányát szokta venni; továbbá azon góczpontokon, a melyeken a kMándorlók legnagyobb számban szoktak letelepedni. Nem szeretném, hogy az ily kormánymegbízottak a konzulátusoktól függjenek, egyrészt azért, mert a kMándorlók megtelepedési göczpontjai távol esnek a létező konzulátusok székhelyeitói, másrészt pedig azért, mert, fájdalom, a magyar érdekeket a közös konzulátusok gyen gén szokták védelmezni. (TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Tény az, t. ház, hogy 1901-ben az összes kMándorlásból Amerikába 45.196 egyén ment, Romániába 6710, a többi országokba pedig sokkal kevesebben mentek; Amerika képezi tehát azt a világrészt, a hová kMándorlóink legnagyobb része eljutni igyekszik. Ez a tény megkönnyíti állami feladatunkat, mert igy csak Amerikába kellenekormány meg bízottakat küldeni, igy pl. New-Yorkba, a mely város a megérkezési góczpont, továbbá például Clevelandba, vagy más helyekre, a hol megtelepedési góczpontok vannak, és a hol a kormánymegbízottak a kMándorlók sorsát és helyzetét nemcsak szemmel tartanák, de őket tanácscsal és támogatással látnák el, a nélkül, hogy beavatkozásuknak kormányzási formát kölcsönöznének, mert tudjuk, hogy az amerikai Egyesült-Államok féltékenyen őrködnek a fölött, hogy valami idegen állam az Unió területén bármely befolyási kört vindikáljon magának. De, t. ház, ha lennének az ilyen góczpontokon magyar kormánybMatalnokok, a kiknek valami társadalmi missziójuk is lenne, a mely az ő hMatalos missziójukat az amerikai kormánynyal szemben takarná, ez nagy jótétemény lenne a magyar kMándorlók számára és hasznos lenne abban az irányban is, hogy a kMándorlókat összefüggésben tartaná Magyarországgal, a magyar nemzettel (TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldalon.) és nem vesztenők el ezt a becses elemet, a mely Amerikába kMán-dorol. Mert jól tudjuk, hogy az Amerikába kMándoroltak fejlettebb eszmékkel, világlátással térnek haza Magyarországba... (TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: De veszedelmesekkel néha! Nemzetiségi agitátorok lesznek belőlük, ha visszatérnek. Kossuth Ferencz: . . . ugy, hogy itt a hazában becses elemet képviselnek. Igaz, hogy némelyek államfelforgató vagy nemzetiségi túlzásokkal telitett eszméket hoznak haza, de ezek képezik a kisebbséget, s e bajt is mérsékelné az az intézkedés, a melyet javaslok. TJgy van! TJgy van! a szélsobalóldalon.) Igaz továbbá az is, hogy a kMándorlottak nagy összegeket szoktak hazaküldeni Magyarországba és ez okból tanácsos lenne, hogy ha a deczember 17-én, szerdán. pénzküldési közegek megválasztásába a magyar kormány emiitett megbízottjai által, habár csak indirekté is, befolyhatna; mert nem elég az, ha a törvény egy pénzhazaszállitó pénzintézetről gondoskodik, mert ezzel még nem érte el azt, hogy a kMándorlók ezt az intézetet használni is fogják. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! Minthogy felszólaltam, (Halljuk! Halljuk!) nem akarom elmulasztani ezt az alkalmat, hogy ne hangoztassam itt a magyar képviselőházban azt, hogy milyen nagy érdeme van ugy a katholikus, mint a protestáns papságnak Amerikában a magyar hazafias szellem, a magyar nemzetiségi érzés fentartásában a kMándorlottak között. Tudom, hogy ezek a tiszteletreméltó férfiak, kik mint jó lelkipásztorok és jó magyarok, erős hazafisággal élnek és működnek, figyelemmel kisérik azt. hogy mi történik az ő soha el nem felejtett és mindig szeretett régi hazájukban, azt hiszem tehát, hogy ezeknek a férfiaknak jól fog esni az, hogy ha a tengeren túl meghallják, hogy a magyar képviselőházban megszólalt egy hang, — legyen az bár egy igénytelen ember hangja — a mely elismeréssel adózott az ország szine előtt az ő hazafias működésük iránt. (Általános, elénk helyeslés.) Ezt az elismerést akartam itt kifejezni szMem egész melegével és azt hiszem, hogy ebben az elismerésben nemcsak a körülöttem ülő párt, hanem az egész képviselőház is osztozik. (Általános, élénk helyeslés.) A törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés a szélsőbaloldalon.) Rátkay László jegyző: Bornemisza Lajos! Bornemisza Lajos: T. képviselőház! Ha a kMándorlás okaMal egész terjedelmében akarnék foglalkozni, órák telnének el, ,mig ez irányban kifejteném észrevételeimet. Épen azért a jelen törvényjavaslat tárgyalásánál az okokat teljesen mellőzöm és nem akarom követni Mandel Pál t. képviselőtársamat, (Helyeslés a jobboldalon.) ki a kMándorlás okaMal foglalkozott és azok egyikének jelezte azt a viszonyt és azt a társadalmi életet, mely Magyarországon a nagybirtokos, középbirtokos és a társadalom között fennáll. Az igen tisztelt belügyminiszter urnak ambicziója és lelkes elhatározása, hogy a kMándorlóknak a külföldön alkalmat adjon, hogy hazájukat szeressék, azoknak hazafias lelkületét emelje és elősegítse, mi azonban itt egymás között azon vitatkozunk és feltüntetjük, hogy a társadalom-e vagy a közigazgatás, birtokos osztály eljárása oka-e a kMándorlásnak. T. képviselőház! Nekem nem lehet czélom, hogy Magyarországnak nagybirtokos, közép- és kisbirtokos osztályát védelemben részesítsem, de erős meggyőződésem, hogy ezen osztály állami működésében, minden tevékenységében ki kell, hogy fejtse azt a szeretetet, azt a ragaszkodást, a melylyel a nép iránt viseltetik. (Élénk helyeslés a középen.) Azok a körülmények, a haladásnak az a romboló, az a bomlasztó hatása, a mely-