Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-173

I7~á. országos ülés 1902 deczember 17-én, szerdán. 89 juk! a szélsőbaloldalon.) Angliából és Németországból és Olaszországból is; de tudjuk, hogy ezen államoknak .helyzete más, mint a mienk. Az emiitett államokból azért vannak nagy kMándorlások, mert túlságos nagy a népesség az illető ország területéhez képest. Mi tőlünk pedig azért vándorolnak ki az emberek, mert túlságos nagy a szegénység és a nyomor. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Anglia és Németország kereskedelmi érdekeket is kötnek kMándorlóikhoz, kMált Anglia teszi ezt. De Anglia hatalmi érdekeket is füz a kMándorláshoz és azt a csodálatos tényt jegyezte fel a történelem, hogy az angol kMándorlók és nem az angol fegyverek alapították meg az angol világbirodalmat, annyira, hogy Angliának legbecsesebb gyarmatait és legbecsesebb tengerentúli birodalmait az angol kMándorlók és az angol kereskedők szerezték meg az anyaország számára. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) így pl. ott van India az ő 200 millió lakosával és óriási kincseMel. Indiát egy prMát kereskedelmi és kMándorlási vállalat hódította meg, az East Indián Gompany, a mely prMát társaság a Cityben lévő egy kis házból kormányozta a nagy Indiát két századig, illetve a múlt század közepéig, erős hadseregeket is tartva, és csak vagy negyven év előtt adta át Indiát az angol államnak, ingyen, mint az angol magánvállalkozás legcsodálatosabb terményét. De, t. ház, furcsa lenne, ha ilyen viszonyokat összehasonlítanánk a magyar viszonyokkal, és furcsa lenne, ha az angol, a német és az olasz kMándorlási törvényekből akarnánk a magunk számára kMonatolt törvényt alkotni. Ez lehetetlenség lenne, és ámbár az előttünk fekvő törvényjavaslatban jelei látszanak annak, hogy e törvényjavaslat megszerkesztő! foglalkoztak az olasz, a német és az angol törvényekkel, azért mégis elismerem, hogy nem kaptafára lett búzva az előttünk fekvő törvényjavaslat, de igyekezett viszonyainkhoz alkalmazkodni. Mondtam azonban, és ismétlem, hogy nagy hibákat látok a javaslatban. A hibák, a miket benne látok, kétféle csoportba vonhatók össze. Az egyik az, hogy a javaslat csak szabályozni igyekszik a kMándorlást, de nem igyekszik sem a kMándorlásnak előidéző okain segíteni, sem pedig nem igyekszik a kMándorlást csökkenteni, még pedig nem ugy, hogy a kMándorolni akaróknak szabad akarata legyen korlátozva, hanem ugy, hogy teljesen lehetetlenné legyen téve a csábítás a kMándorlásra. Igaz, hogy ezentúl szabályozva és ellenőrizve lesznek azok a vállalatok, a melyek a kMándorlással foglalkoznak. Az is igaz, hogy ezentúl bizonyos védelem is fog nyújtatni a kMándorlóknak a vándorlási iclő alatt, és arra nézve is, hogy kis vagyonuk, a melyet magukkal visznek, ne essék esetleg prédául a kMándorlási idegen vállalatoknak, vagy lelketlen ügynököknek. Az is igaz, hogy iparkodni szándékozik KÉPVH. KiJPLÓ 1901 — 1906. X. KÖTET. ezentúl az állam magyar kikötőbe irányítani a kMándorlókat, és ennek folytán elérni azt, hogy Magyarországba folyjék vissza az a pénzösszeg, a melyet a kMándorlók utjukért és ellátásukért a kMándorlási társaságoknak fizetnek. De, t. ház, nagyon tartok attól, hogy a jelen törvényjavaslat a kMándorlást nemcsak hogy nem fogja korlátozni, de egy bizonyos fokig még elő is fogja mozdítani, mert egyrészt a kMándorlást olcsóbbá fogja tenni, másrészt pedig a kMándorlási társaságok ügynökeinek működését meg fogja könnyiteni, mert nem lesz szükséges nekik ezentúl bujkálníok, mint a mostani ügynököknek. Az igaz, hogy a kormány ellenőrizni fogja a kMándorlási társaságokat; az is igaz, hogy a törvényjavaslatban büntetés és bírság van szabva olyanokra, a kik nem helyesen űznék mesterségüket; de jól tudjuk, hogy a büntetés és birság veszélye nem riaszt vissza bizonyos egyéneket attól, hogy bizonyos nem helyes cselekményeket kövessenek el. Egy hasonlatosságot hozok fel: Olaszországban a sajtótörvény bizonyos esetekben börtönnel és birsággal sújtja azt, ki a hírlapért felelős; ámde azért, hogy ennek a büntetésnek a következményeit a szerkesztők kikerüljék, az az általános szokás honosult meg, hogy a lapoknak vannak u. n. gerente-i, illetve olyan emberei, a kiket azért fizetnek, hogy magukat becsukassák. Hát, t. ház, attól félek, hogy a kMándorlási társulatoknak is lesznek olyan emberei, a kik azért fognak működni, hogy ha esetleg beleütköznék a társaság valami olyanba, a miért pénzbírság, vagy becsukatás lehet rámérve, ezek az egyének lesznek a fogságra szánt jelöltek. Ez tehát az egyik tény, a mit én kifogásolni valónak tartok a törvényjavaslatban, t. i. az, hogy bár megvan az igyekezet azon irány felé, hogy lehetetlenné legyen téve a csábítás a kMándorlásra, de a védelmi intézkedés, mely javasoltatik, nem fog czélhoz vezetni. Egy másik tény, a mit kifogásolok, az, hogy a törvényjavaslatból nem tűnik ki, hogy a magyar állam nem hagyja ott védtelenül és nem szolgáltatja ki a legnagyobb bizonytalanságnak és mindenféle veszélyeknek és visszaéléseknek a kMándorlókat épen akkor, a mikor megérkeznek a kMándorlási kikötőbe vagy góczpontra, a hol a nyelvet nem is beszélvén, tökéletesen ki vannak szolgáltatva a legelső üzérnek és sokszor a legelső csalónak. (TJgy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ez, t. ház, a javaslatnak nagy hiánya, pedig nem tartom lehetetlennek azt, hogy ugy az egyik, mint a másik hiányát a törvényjavaslatnak rendeleti utón, ha törvényhozási utón nem is, igyekezzék jóvátenni a kormány, addig is, mig a tapasztalat ki fogja mutatni, hogy mit kell az előttünk fekvő javaslatból fentartani egy esetleges uj törvényben ós mit kell majd változtatni ? Az egyik intézkedés, a melyet megtenni lehetne oly kormányrendelet utján is, a 12