Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-188

392 ÍH8. országos ülés 1903 január 21-én, szerdán. dig, hogy a valuta-törvények szelleme az, hogy ha feltételeik teljesültek, végrehajtassanak. Nem azért csináltuk, hogy aztán soha el ne határoz­zuk, hanem deliberáljunk a felett, vájjon azo­kat végrehajtsuk-e vagy nem? Tiszta munkát kellett e téren is csinálni, csináltunk is. s ez a következőkből áll, a mint már január 16-án itt megmondtam. A mint az államjegyek be, lesznek vonva, a két kormány terrninusosan, a február '28-át követő napon vagy napok egyikén be fogja ter­jeszteni azt a törvényjavaslatot, a melynek czélja nem az, hogy ez ügyben határozatot idézzen elő, hanem (Halljuk ! Halljuk!), a mely elrendeli a készfizetések felvételét és az operáczió keresztül­vitelét. De megmondtam, hogy igenis technikai, jogi, finaricziális és igen sok más tekintetnél fogva az a törvény — benne van a beszédem­ben — a napot nem fogja meghatározni, de ugy fog intézkedni, hogy a két kományt feld­hatalmazza, hogy az időpontot az operáczió ke­resztülvitelére meghatározza. Most már ezzel a kérdést tisztázottnak nem tartottam: mert két­ségtelen, hogy akkor még mindig fennállhat a két kormány között nagy eltérés és esetleg félreértés, hogy általában mikor lesz hát ez a határidő kilátásba véve? Ezért kifejezésre kellett hoznunk a kölcsö­nös eltökéltséget, a hona fidest. s teljes elhatá­rozottságot és jóhiszemű felfogást egymás iránt arra nézve, hogy a mint általában lehetséges, a valutarendezés tényleg foganatosíttatni fog, ha csak teljesen kétségtelen kényszerítő okok és események útját nem állják és az elhalasztást nem követelik mindkettőnk és az operáczió sikere érdekében. Ezt is már január 16-án mind kijelentettem, megállapodás jött létre köztünk, a mely teljesen és félreérthetetlenül egyezőleg, minden kétséget kizárólag van megfogalmazva — hogy ugyanis kimondatott ma már, és megálla­pittatott a két kormány között, hogy a valuta­rendezésnek a készfizetés felvételével tényleges foganatbavételét csak a vis major esetei, a melyek szintén tisztába vannak hozva közöt­tünk, vagy csak oly rendkívüli kényszerítő ese­ménynek beállta halaszthatja el, a melyek evi­denssé és kétségtelenné teszik, hogy az adott időpontban ennek a kényes operácziónak a ke­resztül vitele__nem lehetséges. Barta Ödön: Például egy cseh obstrukczió. (Élénk mozgás balfelül.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem, mert az tisztába van hozva, hogy ily kifogások, ily ürü­gyek alá nem lehet vonni. (Elénk helyeslései jobb­és a baloldalon.) Mert ez nem olyan rendkívüli esemény, (Felkiáltások balfelöl: Mcir nem!) ez általában nem oly esemény, mely az operáczió keresztülvitelét a pénzpiaezon lehetetlenné teszi, hanem igenis a gazdasági és politikai életben felmerülhető oly vis major esete, a mely eviden­ter és kétséget kizáróan az elhalasztást okvet­lenül és sürgősen követeli. Az ily esetek kMé­telével haladék nélkül megtesz a két kormány minden előkészítő intézkedést abban a tekintet­ben, hogy a készfizetések tényleges felvétele megtörténjék. (Elénlc helyeslés a, jobb- és a bal­oldalon.) Ez van abban a megállapodásban, világo­san és határozottan. Mindig szavamon kérhet­nek ezért. Kétségtelenül és evidenter kell be­állani a rendkívüli eseménynek vagy a kény­szerítő vis major erejével biró helyzetnek, a melynél fogva az elhalasztás feltétlenül szüksé­ges, máskülönben megteendő minden előkészítő lépés arra, hogy a készfizetés tényleg megkez­dődjék. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Már most kérdem a t. háztól: nem világos kötés-e ez ? Erősebbet az eventualitások termé­szeténél, a kérdés nehézségénél, technikájánál és kényes természeténél fogva lehet-e csinálni? Nem lehet. Határozott, feltétlen határidőt előre ki­kötni nem lehet. Sehol sem csináltak az egész világon és állítom, hogy nincs magyar kormány, nincs osztrák kormány, a mely e kötés alól ki­bújhatna, mert ország-világ előtt kell bizonyí­tani, hogy oly kényszerítő és vis major erejével biró körülmények, vagy oly rendkívüli ese­mények állottak elő, a melyek közt üy ope­rácziót nemcsak hogy nem szabad, nem ta­nácsos, de nem is lehet keresztülvinni; mert például többek között háború esetében, egy külföldi és ránk erősen visszaható nagy komplikáczió esetében, mely a monarchiát érinti, vagy más kényszerítő rendkívüli esemény hatása alatt egy elementáris erővel kitörő gazdasági krízis, vagy egy vámháboru esetében lehetséges-e ilyen kényes pénzügyi és hiteloperácziót ke­resztülvinni? Ez nem a mi érdekünk: a kész­fizetések felvételét egy biztos fiaskó veszélyének kitenni nem lehet, mely azután azt egészen il­luzóriussá tenné, s az arany három hónap múlva kMonulna az országból. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt a kérdést nem lehet napi terminussal megcsinálni, hanem ilyen kikötésekkel, a melye­ket — higyje meg nekem a képviselő ur — a legnagyobb skrupulozitással, a legnagyobb meg­gondolással, minden szónak meghányásával, hosz­szas, beható vitatásával állapítottunk meg, a mi legjobb meggyőződésünk, legjobb tudásunk sze­rint. Én azt állítottam, hogy az ország az iránt nyugodt lehet, hogy ha nem is tudjuk ma meg­határozni az időpontot, de ha ily kényszerítő események, a mik ki vannak kötve, közbe nem jönnek, ez az ojjeráczió a kiegyezésnek egész tartalmával és többi részével együtt annak ide­jén végre fog hajtatni, ahhoz többé homály és kétség nem fér. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Már most arról én nem tehetek, ha tudo­mányos téren vagy felolvasásban bárki is akármi nézetet propagált a kiegyezés létrejötte előtt, bármily jeles szakember legy r en is és ha közel áll is az illető az osztrák kormányhoz. Ahhoz . nekem semmi közöm, nekem ahhoz van közöm, a mit a magyar és osztrák kormányok közös

Next

/
Oldalképek
Tartalom