Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-188

188. országos ülés 1903 január 21-én, szerdán. 393 egyetértéssel aláirtak. Bennünket az kötelez; azt tudom, hogy abban mi van, ahhoz tartjuk mi magunkat mindketten. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ennek tartalmát nemcsak híven, hanem teljesen részletesen és bizonyosan preczize adtam elő. Semmit sem tettem hozzá a múltkor sem, ma sem. A mit múltkor mondtam, az ugyanaz, a mit ma mondok. Megmondtam egészen világosan és határozottan, hogy a határnap meghatározva nincs, de meg van határozva, hogy ugy mondjam erkölcsileg, bensőleg, impliczite a terminus azon kényszerítő rendkívüli események és kényszerítő akadályok körülírása által, melyek egyedül képesek az elhalasztást vagy elodázást előidézni és megmondtam, hogy ez alól semmiféle módon egyikünk sem érezheti magát feloldottalak és kötelezettségeit ezeken kMül feloldottnak nem tekintheti. így áll a kérdés. Ezért, ha egy bécsi lapnak tetszett azt írni, a mit ír, ahhoz nincs nekem semmi közöm. Meg kell jegyeznem, hogy az illető lap azon megjegyzése, hogy rektifikálni kell a magyar miniszterelnök kijelentését a tekintetben, hogy nincsenek arra vonatkozólag egyezmények, hogy milyen kényszerítő körülmények közt lehet és kell ezen operácziót elhalasztani, a lapnak nem a félhMatalos, nem a politikai részében van, hanem az Oeconomistban, egy czikknek egy passzusában. Hogy az Oeconomist czikkirója mi nézetben van, tetszik-e neki, nem tetszik-e ez az egyezmény, elvileg ellensége-e vagy barátja-e a valuta helyreállításának, ez más kérdés, ezt nem tudom, reám nem is tartozik. Méltóztatik tudni, hogy ezen a téren, az eszmék harczának terén igen sok ember ellenkező állást foglal el, magyar ember is; hiszen Molnár Józsiás képviselő ur is ellensége az arany valutának. Ez oly óriásilag fontos és kényes gazdasági kérdés, melyre nézve a tudósok talán még ma se tömörültek egy egységes konklúzióban, még nagyon sokáig certabant és talán most is certant. Hogy mi ezen t. iró ur nézete, ahhoz semmi közöm. Nekem ahhoz van közöm, mit mondott Körber igen t. miniszterelnök ur, és tessék elolvasni nyilatkozatát, ő egyenesen azt mondja, hogy a közel jövőbe van helyezve a valuta helyreállításának tényleges keresztülvitele és csak »Zwingende Hindernisse, wirtschaftliche oder politische ausserordentliche Ereignisse zwingender Natur« képesek ezt elodázni. Tehát majdnem szórói-szóra azt mondja, csak más fordulattal, a mit én mondtam. A két kormány tehát teljesen tisztában van erre nézve, és teljes egyetértéssel járt el és állapodott meg. Ha az illető lap azt írja, hogy arra vonatkozólag nincsenek — a mint a képviselő ur felolvasta — megállapodások: ez azon lapnak a dolga. Engem ezen a téren rektifikálni semmiféle illetékessége nem volt. (Zajos helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ez az, a mit érdemileg &

r kérdésre válaszolni szükségesnek tartottam. Én köszönettel KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. X. KÖTET. tartozom Krasznay Ferencz képviselő urnak azért, hogy a kérdést felhozta, mert nem szerettem volna én sem, hogj erre vonatkozólag bárki bármi homályt vagy bármi kételyt támaszthasson. Hát a mi az egyezséget illeti, lesz majd idő arra, hogy az a leszámolás köztünk és a t. ellenfél, az ellennézet képviselői között megtörténjék. Lesz alkalom arra, s akkor be fogom bizonyítani, hogy igenis Magyarország gazdasági érdekeinek egyeteme, az országnak ugy földmMelési és ipari érdekei, mint a függő kérdésekben rejlő érdeke ebben a kiegyezésben meg vannak teljesen óva és lesz szerencsém akkor bebizonyítani, a mint már egyszer egy nagy vitában akademicze és in thesi részemről harczoltam a mellett, hogy ha lehetséges Ausztriával a gazdasági kérdések rendezésére olyan méltányos és igazságos kiegyezést kötni, a mely mindkettőnkre nézve előnyös és egyik félre nézve sem káros, a mely nem akarja egyiknek sem bármely életérdekét a másiknak feláldozni, hanem lehetőleg szerencsés összhangzásba hozza a kettőt : én igenis ilyen egyezséget jobbnak tartok ránk és mindkettőnkre nézve, a kik egymásra vagyunk utalva inkább, mint valaha, a különválásnál. Akkor bebizonyítottam ezt in thesi. Majd annál a nagy vitánál, a nagy leszámolásnál be fogom bizonyítani, hogy ezen egyezség tartalmánál fogva nemcsak nem rosszabb, mint az előbbeni állapot, hanem ránk is és mindkettőre nézve a mai állapotnál sokkal jobb, mert kérdéseket old meg mind a két fél érdekeinek, azon érdekek vonatkozásainak oly részében, a mely mindegyikre külön fontosabb és becsesebb és a melyet az előbbi egyezség nem tartalmazott és a mely mindakettőt legközelebb érdekli, és megcsinálta a vámtarifát, a mely vámtarifában az ország összes létérdekei teljes mértékben érvényre jutottak, és tisztázott kérdéseket, a mik függőben voltak. (Helyeslés a jobboldalon.) De nemcsak ezt fogom bebizonyítani, hanem, remélem, azt is, hogy in concreto ez az egyezség az ország összes gazdasági és anyagi érdekeit ez idő szerint jobban képes biztosítani és megvédeni, mint a szakadás és a gazdasági szakadással járó nagy gazdasági és pénzügyi rázkódtatásnak veszélyei. Ez az én válaszom. (Zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Krasznay Ferencz: T. képviselőház! A miniszterelnök ur azzal kezdte, hogy a készfizetések felvételének a kérdése voltakéjien nem tartozik a kiegyezés keretébe. Megengedem, hogy ebben neki igaza van akkor, ha a kiegyezési kérdéseket az eddigi praxis alapján veszszük szemügyre. Ha azonban ugy állítjuk oda a dolgot, hogy a kiegyezés kérdésébe tartozik valamennyi közgazdasági kérdés, a mely Magyarországnak Ausztriával való sajnálatos viszonyát szabályozza, akkor igenis nagyon aktuális és