Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-188

188. országos ülés 1903 január 21-én, szerdán. 389 engedményt a kiegyezés keretében és igy nagyon természetes, hogy ama jogunk érvényesítését, a mely a készfizetések felvételére vonatkozik, várva várjuk. Ausztria ezalatt mozgásba hozott mindent, hogy a dolgot halogassa. Hiszen Ausztriának minden egyes nap készpénzbeli nyereséget jelentett. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És Ausztria ebben a tárgyalásban csatába vitte azt a fegyvert is, a melyet, sajnos, mi Magyarországon nélkülözünk. Értem itt a tudományos és szakszerű közvéleményt, a melyet, ismétlem, mi Magyarországon meglehetősen nélkülözünk, mert a mint volt szerencsém jelezni, Magyarországon a, közgazdasági ügyeket egyes providencziális férfiak végzik és az u. n. közgazdasági közvélemény legfeljebb abban nyilvánul meg, hogy egykét nyugalmazott miniszter a kormánynak álláspontját mindenkor támogató egy-két felolvasást tart. Ebben áll a mi közgazdasági irodalmunk. Ausztriában azonban máskép áll a dolog. Ott igenis felvonulnak a tudomány fegyvereMel is, ha mindjárt egyoldalulag is, és azt látjuk, hogy pl. a készfizetések felvételének kérdésében is az történt, hogy az osztrák pénzügyminiszter szakreferense, dr. Spitzmüller miniszteri tanácsos, közvetlen a tárgyalások folyama előtt egy könyvet irt a készfizetések felvételéről, illetőleg a valutareformról s — hogy csak nagyon rövid legyek s röviden ismertessem — minden képzelhető argumentumot felhoz arra nézve, hogy a készfizetések felvételéről most nem igen lehet szó, azt el kell odázni. Felsorol egy csomó aggályt azzal szemben, a mit mi égetően sürgetünk. Azt mondja Spitzmüller ur, hogy nekünk — a közös vámterületet érti — már régi idő óta passzív a fizetési mérlegünk. Ennélfogva veszélyes kísérlet volna passzív fizetési mérleggel felvenni a készfizetéseket, mert szerinte az aktM fizetési mérleg oly materiális előfeltétel, a mely nélkül a készfizetések felvételére komolyan gondolni sem lehet. Elfelejti azonban Spitzmüller ur, hogy többek között Németország is passzív fizetési mérleggel dolgozik, és azért mégis vígan megvan az aranyvalutája. Felhozza azután, hogy a készfizetések felvételéhez teljesen megállapodott politikai viszonyok kellenek, s igy czéloz arra, hogy mindenekelőtt szükséges, hogy Ausztriában rend csináltassák és csak azután lehet a készfizetések felvételéről beszélni. Vagyis ebben a kérdésben is hozzá akarnak bennünket kötni a megfékezhetetlen és zabolázbatatlan osztrák parlamenthez (Zaj a szélsöbaloldalon.) és a mi sorsunkat, a készfizetések felvételét, attól akarják függővé tenni, hogy az a képtelen állapot megszűnik- e, vagy sem. Spitzmüller ur, egészen hMen nevéhez, kihegyezi a kérdést, a mennyiben azt mondja, hogy 1903-ban nem lévén kilátás, hogy a viszonyok igy megjavuljanak, nem is lehet szó a készfizetések felvételéről 1903-ban. Ha meggondoljuk, t. ház, hogy ez a munka közvetlen a kiegyezési tárgyalások előtt jelent meg a lehető legtudományosabb formában, mert hiszen a »Vérein für Socialpolitik und Venvaltung« kiadványai között jelent meg, s meggondoljuk, hogy egy jól fegyelmezett osztrák főhMatalnokról fel sem lehet tenni, hogy más álláspontot védjen, mint azt, a melyet saját kormánya is magáénak vall; ha, mondom, mindezeket egybevetjük, akkor az a skepszis, az a gyanú, melylyel a készfizetésekre vonatkozó miniszteri deklarácziókat hallottuk, csak növekszik. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) És igy teljesen jogosultnak fogja találni a t. miniszterelnök ur, hogyha ezen kérdést a maga egészében és lehetőleg közelről firtatjuk. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hiszen a mai reggeli lapokban olvassuk, hogy a »Verständigungsaction« megint meghiúsult; ha tehát a »Verständigungsaction«-tól teszszük függővé a készfizetések felvételét, mint a hogy Spitzmüller ur aliegálja, akkor szépen nézünk ki. Mondom, fokozott figyelemmel hallgattam jó magam is a t. miniszterelnök urnak folyó hó 16-án idevonatkozókig tett előterjesztéseit, és óvatosan ügyeltem, hogy abban a szép szócsoportban, a melyet a kormánypárti lapok »ragyogó dialektikádnak szoktak nevezni, valahogy a dolog érdeme el ne merüljön. A miniszterelnök ur akkor, a midőn bátor voltam, kétségemet kifejezni az iránt, hogy a készfizetések felvételére vonatkozólag a megegyezésekben nincs terminus, tőle egészen szokatlan és meglepő hangon ismételten odakiáltotta, hogy »de van terminus!« (Egy hang balról: Talán ^erkölcsi terminus!'!- Derültség a szélsöbaloldalon.) Nagyon természetes, hogy én kerestem a terminust, azonban nem találtam meg. Ellenben találtam egy bécsi lapot, a mely még folyó hó 17-dikén a következőket irta a miniszterelnök urnak idevonatkozó nyilatkozatairól. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Bocsánatot kérek, hogy németül olvasom föl, mert ez igy megbizhatóbb, mintha esetleg egy fordítást közölnék. Ez a német lap a »Fremdenblatt«, — megjegyzem, hogy ez Körberhez közel álló, (Fölkiáltások a szélsöbaloldalon : Nagyon!) úgyszólván hMatalos kormánypárti lap — ismerteti Körber urnak a készfizetések felvételére vonatkozó beszédét, és ezt mondja (olvassa): »Daraus lässt sich schliessen, wie dies ja auch nur begreiflich ist, dass bisher kein Termin für die Aufnahme der Barzahlungen in Aussicht genommen wurde, (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Egy hang jobbfelöl: Hát nem szabad az újságoknak firkálníok?) so dass man umso weniger behaupten kann, hiefür sei etwa schon bereits ein naher Termin gewählt. Damit ist DÍcht gesagt, das dieser ausgeschlossen ist.« Valóságos satyra; azt mondja, hogy azért nincs kizárva. — (Olvassa): »Die Entscheidung über diese Frage wird vielmehr ganz selbstverständlich erst von der kommenden pc-