Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-188

390 188. országos ülés 1903 január 21-én, szerdán. litischen und volkswirthschaftlichen Entwicklung gebieterisch bestimmt werden.« (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Vagyis rá van irva a kérdés a politikai és a közgazdasági esélyek számlájára. (Olvassa): »Wenn Ministerpräsident v, Széll trotzdem erklärt hat, »dasszwischen den beiden Regierungen bereits ausgeraacht ist«, die faktische Durchführung dieser Operation könne nur durch vis major oder durch yerhindernde ausserordentliche Ereignisse Aufschub erleiden, so erfordert das eine Richtigstellung. Vereinbarungen dieser oder sonstiger Art sind nicht getroffen, und sie konnten auch nicbt getroffen werden, weil auch selbst die nächste politische und wirtschaftliche Zukunft nieht vorauszusehen ist.« (Mozgás a szélsöbaloldalon. Egy hang jobbfelöl: Milyen lap az? Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) Szóval, t. ház, a bécsi félhMatalos lapban ismét kicsillant Spitzmüller urnak, a hMatalos interpretátornak okoskodása ; majd a politikai esélyek, meg azután a közgazdaság hullámzó élete fogják meghatározni, hogy lehet-e és mikor szó a készfizetések felvételéről. Eszembe jut a debreczeni tanácsnak válasza, a melyet az abszolutisztikus időben az osztrák kormánynak adott, a mikor ez azt kérdezte tőle, hogy mikor lehetne már a debreczeni kollégiumban behozni a német nyelvet. A debreczeni derék czivisek következőkép feleltek: (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) »Bizonytalan a jövőnek folyamában azon időpont, a midőn gondolkozni lehet a német nyelv behozatalának lehetőségéről.* (Élénk derültség a szélsiíbaloldalon.) Körülbelül ilyen elasztikus körülírás foglaltatik itt ebben is, Spitzmüller ur és a »Fremdenblatt« okoskodása szerint. Én azt hiszem, hogy mi ilyen bizonytalanságban nem maradhatunk, tartozik a kormány az államnak és a parlamentnek azzal, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) hogy teljes világosságot hozzon a kérdésbe, mert ilyen laza és befejezetlen formában ezt megoldásnak nevezni nem r lehet. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Én azt hiszem, hogy ez a párt, melyhez tartozom és jó magam is elég lojálisak voltunk, mert három napig vártunk arra, hogy a »Fremdenblatt«-nak, tehát komoly újságnak komoly czikkét egy magyar kormánypárti újság -— hiszen annyian vannak — megczáfolja. Miután ez meg nem történt, kénytelen vagyok itt a t. ház előtt megkérdezni a miniszterelnök urat és megkérni őt, hiszen, ha szabad azt mondanom, saját reputácziója is szóban forog. Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy forog! Krasznay Ferencz: Mondom, szükségesnek látom, hogy interpelláczió formájában vessek világot e kérdésre, s ezért a következő kérdéseket intézem a t. miniszterelnök úrhoz (Halljuk ! Halljuk ! Olvassa): Interpelláczió a m. kir. miniszterelnök urhoz a készfizetések felvételére vonatkozó kiegyezési megállapodások közlése tárgyában: Tekintettel arra, hogy a Bécsben megjelenő, s az osztrák kormányhoz közel álló »Fremdenblatt« czimü napilap folyó évi január 17-iki számában azt irta, hogy Széll Kálmán miniszterelnök urnak a magyar képviselőházban január 16-án a készfizetések felvételére vonatkozó közlései nem felelnek meg szabatosan annak a megállapodásnak, a melyet a magyar kormány az osztrák kormánynyal létesített, tekintettel arra, hogy a szóban levő czikk a magyar kormány részéről eddig meg nem czáfoltatott, tekintettel arra, hogy a miniszterelnök ur által a folyó hó 16-iki ülésben adott ismertetés, főként a fentidézett lap czikkével szemben tág és megbizhatlan magyarázatra ad okot, tekintettel végül arra a rendkívül fontos közgazdasági érdekre, a mely szükségessé teszi, hogy a készfizetések, mihelyt azoknak technikai és közgazdasági feltételei beállottak, tényleg is felvétessenek és hogy a törvényhozás, mint a közvélemény az ide vonatkozó megállapodás tartalmát szabatos világosságban ismerje, kérdem a miniszterelnök urat: Hajlandó-e az osztrák kormánynyal a készfizetések felvételére vonatkozólag kötött, bizonyára irásos megállapodás tartalmát szabatosan közölni a képviselőházzal, mint a hogy azt pl. az iparfejlesztés és a közszállitások dolgában kicserélt kölcsönös nyilatkozattal tette? (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Abban az előterjesztésben, a melyet én megtettem január 16-án a t. ház előtt és a melyben számot adtam a magyar kormány és az osztrák kormány, a köztem és Körber miniszterelnök között létrejött előző egyezményről, melynek ezélja volt a gazdasági kérdéseket illető összes előterjesztéseket, a miket a törvényhozás elé terjesztünk, megállapítani és így a gazdasági kérdést a kormányok között tisztába hozni: abban én a készfizetésekről is — itt van előttem a beszédem — egészen részletesen és egészen szabatosan nyilatkoztam. A kiegyezési kérdésekhez magában véve a készfizetéseknek kérdése nem tartozik. Mindamellett szükségesnek tartottuk a kiegyezési kérdések tárgyalásának keretébe,amint az alakult, bevonni a készfizetések kérdését is, és bevallom, én helyeztem erre mindig a legnagyobb súlyt, mert azon nézetben voltam, hogy erre vonatkozólag a helyzetet abban a homályban és abban a tisztázatlan állapotban hagyni, mint a minőben azt az 1899: XXX. törvényczikk és az 1892: XVIII. törvényczikk hagyta, nem lehet; mert azon nézetben voltam, hogy előzékenységet bizonyos kérdésben, — meg is mondtam, miről volt szó, a tárgyalások végfázisában összekötöttem a tiroli gabonavám kérdésével — a magyar kormány nem tanusit-