Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-170

170. országos ülés 1902 deczember 13-án, szombaton. 31 hazaszállítását illeti, a ház határozatait én is fennállóknak tekintem, azon határozatok értelmében szívesen fogok a kérdéssel foglalkozni és szívesen igénybe veszem, ha a kérdés megfontolásánál és a kMitel módozatainak megállapítására, megvizsgálására, tisztábahozására, ha engem az ő hisztorikus jártasságának a tárházából megajándékoz azokkal, a mik szükségesek arra, hogy ezen kérdésekben tisztán lássunk. (Helyeslés.) A mi a kérvények tulajdonképeni tartalmát illeti, azok vonatkoznak az 1687. és az 1715-iki törvényeknek, az u. n. Tökö'ly- és Uákóczy-nótatörvényeknek kitörlésére. Röviden leszek szerencsés nyilatkozni, (Halijait ! Halljuk!) és ne méltóztassék engemet, ha nyilatkozatom nem elégíti ki a szemben ülő t. képviselő urakat, azzal vádolni, vagy nekem legtávolabbról is imputálni, hogy én a mi viszontagságos és dicsőséges történelmünk iránti kegyeletben bárki mögött maradnék. Ne méltóztassék engem hazafias érzéseknek hiányával vagy kevesebb mértekével megvádolni bárkMel és önökkel szemben, ha azt kérem; ne méltóztassék olyan utasítást adni, a milyent Szederkényi képviselő ur adatni akar. Minden nemzet történetében vannak viszontagságos epochák, vannak szerencsétlen idők és sajnos, gyászos események. Ezeket az eseményeket és ezeknek az időknek az emlékét a századoknak a járása és az idők hatása enyhíti, leszűri, desztillálja a történelem és az idő megállapítja az igazságot, helyreigazít sokat, mást eltöröl, és enyhít, kMetkőzteti a ballépéseket és sajnos eseményeket abból a jelentőségből, abból a gyűlöletből, a mely akkor talán hozzájuk tapadt. Barta Ödön: A hol nemzeti dinasztia van, nincsenek ilyenek! Széll Kálmán miniszterelnök : Van-e ma magyar ember, a ki azt mondja, hogy azoknak a törvényezikkeknek betűjében megörökített emlék ugy van híven és helyesen megörökítve, a hogy azokban a törvényekben látjuk; hogy a leszürődött történelmi igazság szemüvegén át tekintve, helyesen van ott visszaadva és megörökítve azon idők és események igazsága? Nem helyes és igaz mindaz a történelem tanusága szerint és nem ugy igaz, a mint azokat a törvények megörökíteni akarták. Senki se mondja ezt. Minden magyar ember bensejében, az enyémben is, mint az önökében, egészen más az az emlék, máskép alakult át, mint a mikép az 1715-ik és az 1687-ik nótatörvények keletkeztek. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki kell törölni!) A mi érzelmeinkben, bensőnkben ezek a törvények régen ki vannak már törülve. Barta Ödön: Tessék kitörülni, kérem! Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen én Barta Ödön képviselő urat mindig szMesen hallgatom, hallgasson meg ő is engem! Barta Ödön: A miniszterelnök ur nekem százszor is közbeszól, s én nem vagyok ideges! Széll Kálmán miniszterelnök: Én sem vagyok ideges! Közbeszólok akkor, ha engem illető vagy vonatkozó dolog mondatik. Barta Ödön: Ez meg mindnyájunkat illet! Széll Kálmán miniszterelnök: Az pedig nagy különbség. Én jogot adok minden képviselőnek, ha ő rá vonatkozólag mondok valamit . , . Barta Ödön: Ez mindnyájunkra vonatkozik ! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . vagy helytelenül czitálom, hogy szóljon közbe, de mikor nem vonatkozik senkire, midőn tisztán elvontan fejteget valamit, joga van azt kérni, hogy ismételve legalább közbeszólásokkal ne zavarják. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hiszen maga a házszabály megadja minden szónoknak ezt a jogot. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jő! Jó! Halljuk! Halljuk!) Barta Ödön: Majd ráolvassuk a miniszterelnök úrra is a házszabályokat. (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: Talán ez még sem olyan egészen egyszerű kérdés, a miről a kérvények szólnak és talán meggondolandó, hogy annak folytán odajuthatunk, hogy egész törvénykönyvünket revideálnunk kell? (Mozgás a baloldalon.) Mert akkor századokra és talán nemcsak erre kell visszamennünk, hanem talán másra is vissza kell mennünk és talán igen sok régi törvénye van Corpus Jurisunknak, melyet rektifikálni kellene, melyet át kellene alakítani, s melyet onnan ki kellene törölni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon.) Sebess Dénes: A kézcsonkitás, a karóba húzás! Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt így egyszerűen utasításba adni, a mint azt Szederkényi képviselő ur akarja, a magam részéről nem tartanám helyesnek, mert a mint mondtam, ez mégis csak meggondolandó. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi Kossuth érdemeinek beczikkelyezését illeti, a képviselő urak legyenek szívesek megengedni, hogy azzal az őszinteséggel, a melylyel Kossuth Lajos ügyében már beszéltem, most is nyilatkozhassam. (Halljak! Halljuk!) Annak a Kossuth Lajosnak a tisztelete, kinek az 1848-iki törvények megalkotásában oly nagy érdeme és dicsőséges része volt, — és ezt hirdettem e helyről — a ki azon nagy és átalakító egész korszaknak a legerősebb impulzív erőt megadta és ama nagy átalakításban legnagyobb, fényes tényező volt. a ki olyan tündöklő alakja történelmünknek, bennem is él és az 1848-iki Kossuth Lajos iránti tiszteletben önök engem nem előznek meg, higyjék meg nekem. Én erről a helyről másodszor teszem le az elismerésnek és a hazafiúi hálának koszorúját emlékére. De szabad legyen figyelmeztetnem a t. házat, hogy akkor én erről a helyről azt mondtam egész öntudatosan, ezen kijelentés minden következéseMel számolva és mondottam azzal a gondossággal és lelkiismeretességgel, a melylyel tartozom az ország minden érdeke, az ország minden érzelme iránt erről a helyről is, hogy Kossuth Lajos azonban ott nem