Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-187

187. országos ülés W03 január 20-án, kedden. 371 kelyföldön drágább a czukor, mint máshol, hogy az ott levő gyárak drágábban szolgáltatják a czukrot, mint Budapesten és hogy ennek következtében a t. képviselő ur intézkedéseket óhajtana a kormány vagy a törvényhozás részéről oly irányban, hogy ezen a bajon segítve lenne. Kívánná a diőerencziális megadóztatását annak a czukornak, a mely a Székelyföldön fogyasztatik és annak, a mely más helyen, vagy egy prémium adását annaka czukornak a részére, a mely a Székelyföldre vitetik. Hát, t. ház, hogy a Székelyföldön és az országnak minden olyan vidékén, a mely erősebb konkurrencziának czukor tekintetében kitéve nincsen, az árak valamMel magasabbak, az kétségtelen és természetes folyományát képezi annak a körülménynek, hogy minden gyár, vagy üzlet, ott, a hol nem kell konkurrencziától tartani, természetesen magasabbra tartja az árakat, mint ott, a hol más, erős versenytársakkal kell küzdeni. Ez a körülmény fenforog, de ezen nehéz változtatni, mert ez a dolog természetében rejlik és ez igy volt és igy lesz mindig a gazdasági életben. De már ebből azt a következtetést vonni le, hogy olyan messzemenő intézkedések tétessenek, mint az ország belterületén egyforma czukorra nézve kétféle adónak a megállapítása, vagy akkor, a midőn a prémium-rendszer káros voltáról meggyőződtünk és annak megszüntetése iránt akarunk intézkedni, egy ujabb prémiumot hozni be, azt hiszem, idáig elmenni nem lehet, de talán nem is szükséges ; mert hiszen az igen t. képviselőtársam bizonyára tudja, a mint később lesz szerencsém nekem is kifejteni, hogy az a körülmény, hogy a czukorgyárak kartellje megszűnik, már magában véve elég garancziát fog nyújtani arra nézve, hogy a czukorárak lényegesen le fognak szállni és ez a leszállás mindenesetre a székely fogyasztóknak is javára fog szolgálni. A tegnapi vita folyamán Szüllő Géza t. képviselő ur egy erős támadást intézett a miatt, hogy a törvényjavaslatban gondoskodom a gyárak helyzetének fentartásáról, vagy legalább arról, hogy az ne rosszabbodjék, a mennyire a fenforgó körülmények között lehetséges, és e miatt engem a merkantilizmus vádjával sújt, (Egy hang a szélsőbaloldalion: A mint igaz is

I) és azt mondja, hogy ez az intézkedés nem egyéb, mint a merkantilizmus védelme. Ez a vád, t, képviselőház, mindenesetre egy igen erős félreértésre vezethető vissza, és ha nem csalódom, már tegnap kellő felvilágosításban részesült más oldalról. Mert ha van valahol és valamiben érdektalálkozás, én alig képzelek szorosabb érdektalálkozást, mint a mi a gyárak és a répatermelők között fenforog, (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) mert, a mi az egyiknek javára válik, javára válik a másiknak is, és a mi az egyiknek káros, határozottan káros a másikra nézve is. Én tehát azt hiszem, hogy bátran elviselhetem a merkantilizmus vádját J ebben az esetben és ebből az inczidensbó'l, és j — azt hiszem — más inczidensből sem fogja a j t. képviselő ur bebizonyíthatni soha, hogy én ' egyoldalúan valamely osztály érclekét poussziroJ zom a többi osztály rovására. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon,) Kifogást tett t. képviselőtársam a miatt is, hogy ebben a törvényjavaslatban nem foglaltatnak intézkedések a túltermelés ellen. Hát igaz. hogy nem foglaltatnak intézkedések, mert nem is akartunk ilyen intézkedéseket tenni. Azt hiszem, abban a válságos helyzetben, a melybe | egész czukoriparunk és azzal együtt egész ! répatermélésünk jutott, vagy juthat a brüsszeli | konvenczió következtében, nem lehet az a fell adatunk, hogy rosszabbítsuk a czukorgyártás i és a répatermelés helyzetét és minden törekvé! sünknek oda kell irányulni. — és azt hiszem, ebben az agráriusok is teljesen egyetértenek velem — hogy ha nem is vagyunk abban a I helyzetben, hogy momentán a répatermelés ki! terjesztésére számíthassunk, — a mi, azt hi! szem, egy időre akadályokba fog ütközni — de minden törekvésünket oda kell irányozni, hogy legalább a mostani czukortermelés mérve és azzal kapcsolatosan legalább a mostani répatermelés mérve ne csökkenjék, és igy homlokegyenest ellenkezett volna e törvényjavaslat intenczióMal az, hogyha mi ebben megszorító intézkedéseket proponáltunk volna, és a mai termelés visszaszorítását akartuk volna azzal elérni. (Igaz! Ügy van a jobboldalon.) Neumann képviselő ur érdekes fejtegetésében kiterjeszkedett azon homályos pontokra, a melyek — nézete szerint — a brüsszeli konvenczió szövegében előfordulnak. Hát hogy vannak kételyek bizonyos dolgokra nézve, az tagadhatatlan, mert hiszen ezt a különböző államférfiak nyilatkozataiból már eddig is konstatálni letet. Minden kormánynak, a mely érdekelve van a brüsszeli konvenczióban, kétségkívül megvan a maga véleménye arra nézve, hogy a konvencziónak egyik vagy másik intézkedése miképen értelmezendő. De ón határozottan elhibázott dolognak tartanám, ha egyik vagy másik kormány e tekintetben hMatalos nyilatkozat tételére vállalkoznék, mert hiszen a vitás kérdések eldöntése ebben az ügyben nem az egyes kormányok egyoldalú felfogásától függ hanem attól a bizottságtól, a mely a konvenczió értelmében hMatva van minden vitás kérdés megfontolására és illetőleg azon intézkedések megtételére, a melyek hMatva vannak a vitás kérdések eldöntésére. Egy konkrét iuditváuynyal is lépett fel t. képviselőtársam, midőn azt proponálta, hogy a czukorkagyárosoknak, illetőleg azon iparosoknak, a kik belföldi fogyasztásra czukrosságokat vagy czukorkákat készitenek, bizonyos adókedvezmények adassanak, mert — a mint méltán panaszolta t. képviselőtársam — Magyarországon a czukornak ily czélokra való felhasználása nagyon hátra 47*