Képviselőházi napló, 1901. X. kötet • 1902. deczember 13–1903. január 21.

Ülésnapok - 1901-187

,"i72 187. országos ülés 1903 van és kívánatos volna, bogy a belföldi czukorkagyártás nagyobb lendületet nyerjen, a mi — kétségkívül — a czukorfogyasztásnak is előnyére szolgálna. Erre nézve meg kell jegyeznem, t. képvi- j seloház, bogy habár alapjában egyetértek t. képviselőtársam nézetével, prakticze igen nagy ! nehézségek vannak abban, bogy az ő indítványa eredményre vezethessen. Olyan czukorka-készitmenyekre, a melyek export czéljára jönnek j létre, van a mi törvényeinkben adókedvezmény j — t. barátom bizonyára tudja — és minden olyan gyáros, a ki export-czélokra és ilyen j készítmény előállítására használja fel a czukrot, ! azt a régebbi törvényben biztosított adókedvezményt élvezi. De mi volna abban az esetben, ha a belföldi fogyasztás czéljaira készített ilynemű czukorkák részére adókedvezményeket adnánk ? A dolog ngy áll, hogy közös vámterületen élvén, fogyasztási adótörvényeink egyformák az ausztriai adótörvényekkel és miután ma a helyzet i az, hogy az ausztriai czukorka-készitő ipar erősebb, mint a magyarországi, ha bizonyos adókedvezmények adatnának Magyarországon ennek az iparnak, természetesen ugyanezeket a kedvezményeket egyforma mértékben kellene megadni az osztrák iparnak is, miáltal annak túlsúlyát és erejét i még fokoznék a hasonló magyar iparral szem- ) ben. (Ugy vart! jobbról.) Az arány tehát nemcsak hogy nem javulna, hanem talán még rosszabbodnék és igy azt a czélt, a melyet t. képviselőtársam ezzel el akar érni, egyáltalában nem lennének képesek biztosítani. (Ugy van! jobbról.) Szederkényi t. képviselőtársam felszólalásaban határozottan kikelt a pénzügyi bizottság, meg a kormány ellen. 0 nem ismeri el a junktimot az előttünk fekvő két törvényjavaslat között, sőt nem is tudja magának megmagyarázni, hogy miképen lehetséges ezt a két dolgot ugy összekötni, hogy egyik a másik nélkül nem is volna törvény erejére emelhető. Ennek következtében azután t. képviselőtársam elfogadja ugyan a konvenczióra vonatkozó javaslatot, de nem fogadja el a második javaslatot, a mely az annak folytán szükséges intézkedéseket foglalja magában. Azt hiszem, hogy ebben a véleményében a t. képviselő ur egyedül áll. (Ugy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Vagy legalább nagyon kevesen vannak olyanok, a kik az ő véleményében osztozkodnak. Azt hiszem a ház többsége abban a nézetben van, hogy a két törvény között annyira szoros kapcsolat áll fenn, hogy egyik a másik nélkül valóban nem volna megalkotható és életbeléptethető, mert egymástól elszakítva, az egyiknek nem volna értelme, a másik pedig egyenesen káros volna az országra nézve. Hiszen ismeretes dolog az, hogy a kormány csak abban a feltevésben ment bele a brüsszeli konvenczióba, hogy azt a czukormennyiséget, a melyet ennek következtében az exportnál elveszítünk, vagy valószínűleg el fogunk vesziteni, január 20-án, kedden. legalább részben pótoljuk a belfogyasztásnál. (Ugy van! Uqy van! jobbfelöl.) A belfogyasztásnál pedig csak azáltal pótolhatjuk, ha kontingentáltatik a magyarországi czukorfogyasztás, vagy a fogyasztásra rendelkezésre bocsátható czukor és kontingentáltatik az osztrák fogyasztás rendelkezésére bocsátható czukor, vagyis más szavakkal : biztosítani kellett azt, hogy egy oly mennyiségű czukor, a mely a magyarországi fogyasztásnak megfelel, mindenesetre a magyar gyárakból fog eladásra kerülni. Ez volt ama feltétel, a mely mellett indokolt volt reánk nézve, belépni a brüsszeli konvenczióba. Ha ezt a feltételt nem értük volna el, akkor Magyarországra nézve előnyösebb lett volna a brüsszeli konvenczióhoz hozzá sem járulni. (Helyeslés jobbról.) Miután pedig ez a feltétel a második törvényjavaslatban nyer érvényesülést és teljesülést, épen abban, a melyet t. képviselőtársam perhorreszkál, kénytelen vagyok őt felvilágosítani, hogy itt van a junktim magyarázata és ismétlem, hogy ez a két törvényjavaslat vagy együtt emelkedjék törvényerőre, vagy pedig egyik se. (Helyeslés jobbfelöl.) T. képviselőtársam egy összehasonlítással élt és szemrehányást tett nekem a miatt, hogy nem vagyok hajlandó a ezukoracló leszállításába belemenni: pedig ez, szerinte, inkonzekvenczia, mert hiszen egypár nappal ezelőtt én terjesztettem be egy törvényjavaslatot a marhasó árának leszállítása tárgyában. Összehasonlítást tett a marhasó és a czukor között, pedig jól tudjuk, hogy minden hasonlat sántit; ez azonban kétszeresen sántit, (Derültség jobbfelöl.) Mert a dolog ugy áll, hogy, mig a marhasó árának leszállítását más módon egyáltalában nem lehetséges elérni, mint ugy, hogy a kincstárilag megállapított árat csökkentjük, addig a czukornál, a mint már emiitettem és a mint később még szintén rá fogok térni, van egy más mód az ár csökkentésére, még pedig jelentékenyebb mód, a kartellek megszüntetése következtében, a mely mintegy önmagától idézi elő azt az eredményt, a melyet a marhasónál csak törvényes intézkedéssel lehetett előidézni. Azután kérdi a t. képviselőtársam, hogy | miképen történhetett az, hogy gróf Kheveni hüller részt vett a brüsszeli konferenczián és a j szerződést ő is aláirta. Ennek egyszerű magyaj rázata az, hogy gróf Jihevenhüller abban az időben Ausztria-Magyarországnak belgiumi köj vete volt; és mMel az összes hatalmaknak ; ottani követei delegálva voltak részt venni e ! tárgyaláson, nem volt semmiféle indok arra, I hogy említett követünk e tárgyalásban részt ne vegyen. De objektíve is indokolt volt az ő I részvétele azért, mert hiszen ezen tárgyalá| sokon igen nevezetes vámpolitikai kérdések is ' szóba jöttek és egységes lévén vámterületünk, 1 egységesek lévén vámszabályaink, egyáltalában ; nem volt indokolatlan, hogy Ausztria-Magyarország követe abban a tárgyalásban részt ve-